Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2017/14           ISSN: 2062-2597

TULASSAY Tivadar: Az Ötpacsirta utczától a Gólya utczáig. A Bókay-klinika 175 éve. , Semmelweis Kiadó, Budapest, 2014, 284p.
ISBN: 9789633313107
Recenzió: Kapronczay Katalin PhD - Semmelweis Orvostörtépneti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
Kötet: 2014/8

A köztudatban az a nézet vált általánossá, hogy a korábbi évszázadokban nem művelték a gyermekorvoslást önálló tudományterületként, a beteg csecsemő, gyermek gyógyításának kérdései csupán a felnőtt-orvoslás keretén belül, néhány gondolati kitérő erejéig kaptak helyet. A nagymértékű csecsemőhalandóság problematikájával jobbára a szülészet – bábaügy területén, illetve a pusztító járványok idején foglalkoztak, a legkorábbi gyermekkórházak pedig inkább a lelencház, árvaház szerepét töltötték be.

A történelem, művelődéstörténet, vallástörténet legrégebbi emlékei közül azonban számtalan példát lehet idézni a csecsemők, gyermekek védelmére hozott intézkedésekből, amelyek némiképp ellensúlyozták az „értéktelen emberélet” szellemében bekövetkező veszteségeket. Kétségtelen tény, hogy az első gyermekkórház létesítését a csecsemőgyilkosságok és a „kitett” csecsemők számának ijesztő méretű emelkedése tette indokolttá a 12. századi Itáliában. 

A felvilágosodás szellemisége a gyermeknevelés-gyermekorvoslás területén is sok változást eredményezett. Az orvosok ekkor már komoly lépéseket tettek a gyermekgyógyászatban, különösen a gyermekkorban fellépő fertőző betegségek kórisméje, diagnosztizálása, gyógyítása terén. Az 1700-as évek utolsó évtizedeiben számos gyermekgyógyászati munkát tettek közzé francia, olasz és német szerzőktől, amelyek hamarosan éreztették hatásukat a magyar orvoslásban is, mivel több alapvető művet magyar fordításban is kinyomtattak. Ezen túl, a század utolsó harmadában megjelentek a magyar szerzők által írott, önálló kutatásokra alapozott gyermekorvosi könyvek is (Weszprémi István és Csapó József könyvei).  

Az európai fejlődési folyamatba illeszkednek a magyar reformkor idején kibontakozó törekvések, sorra megvalósuló kezdeményezések. 1830-as évek több intézménye Schoepf-Merei Ágost (1804-858) nevéhez, tevékenységéhez kötődik. 1836-ban nyitotta meg a Pesti Orthopaed Privát-Intézet kapuit a betegek előtt, amelynek neve ugyan nem utal a gyermekek gyógyítására, a valóság mégis az, hogy különféle testi deformitásban szenvedő gyermekek (zömmel angolkórosok) alkották az ápoltak körét, profilja felölelte a gyermekgyógyászat és az ortopédia szakterületét, a terápia lényeges elemeként bevonva a gyógytornát, úszást, vízben való mozgatást. Ez az intézmény a nagy pesti árvíz idején megsemmisült, de Schoepf- Merei  hamarosan - 1839. augusztus 15-én - 12 ággyal megnyitotta a főváros első gyermekkórházát az Ötpacsirta (ma Puskin) utcában. Az intézmény neve Pesti Szegény-Gyermek Kórház volt, céljául a valóban nincstelen gyermekek megfelelő színvonalú gyógyítását tűzte ki az alapító.

Schoepf-Merei sokirányú érdeklődésének, sokoldalú orvosi tevékenységének csupán egyik területe volt a gyermekgyógyászat, gyógyító tevékenységhez kapcsolódva, azt kiegészítve mégis létrehozta az új szakterület lehetséges egészét: több éves kitartó küzdelmet vívott a gyermekgyógyászat egyetemi tantárggyá való elismertetéséért, az esetleges katedráért, rövid életű folyóiratot adott ki a gyermekorvoslásra irányítva a figyelmet, és ő a szerzője az első magyar gyermekgyógyászati tankönyvnek is (1847).

Őt követteid. Bókai János (1822-1884), aki 1852-től három évtizeden át vezette a kórházat. Az európai színvonalú szaktudás a kórház irányításában és a gyógyítás sikerességében is megnyilvánult. Ezt koronázta meg az új, 148 ággyal rendelkező új gyermekkórház felépítése és 1883. szeptember 17-i megnyitása a Gólya (ma Bókay) utcában, amely ekkor vette fel a Stefánia Szegény - Gyermekkórház nevet. 

A magyar és az egyetemes orvostörténet megkülönböztetett figyelmet szentel nem csupán az orvos-dinasztiák, de az egy-egy kiemelkedő orvos-tudós munkatársi, tanítványi köréből kialakult un. orvosi iskoláknak is. Idősebb Bókay János is az iskolateremtő egyéniségek közé tartozott, Szontagh Félix, Kerpel-Fronius Ödön, Berend Miklós, Torday Ferenc, Preisich Kornél, Flesch Ármin, Bókay Zoltán (az unoka), Faludy Géza - és még hosszan folytathatnánk a felsorolást - vallhatták magukat a Bókay–iskola tagjainak, de egyéni kutatásaikkal is a gyermekorvoslás kiválóságai közé tartoztak.

Az ismertetésünk tárgyát képező jubileumi kötet egészen napjainkig követi a klinikai rangra emelt hajdani „szegény-gyermek kórház” évtizedeit: a Gegesi Kis Pál (1900-1993), Gerlóczy Ferenc (1911-1990), Miltényi Miklós {(1924-2014) a Bókay-iskola méltó követője}, Tulassay Tivadar (egyben a kötet szerzője) irányítása alatt történeteket. 

            A közkeletűen Bókay-klinikának nevezett I. sz. Gyermekklinika ebben az évben ünnepelte alapításának 175. évfordulóját. Méltó ünnepi ajándék a Klinika mai munkatársainak, a gyermekgyógyász társadalom tagjainak, a históriai érdeklődésű olvasónak Tulassay Tivadar könyve. Nem egyszerűen kórháztörténet, a magyar orvoslás és - kissé tágabb értelemben - a magyar történelem átfogó krónikája is, hiszen a tudománytörténet fontos eseményei mellett megismertet a szakterület kiválóságainak tudományos tevékenységével, az életüket, karrierjüket befolyásoló történelmi, politikai háttérrel is. Rendkívül szép nyomdai kiállítású könyv, gyönyörűek az illusztrációk, a felhasznált irodalom gazdag, további kutatásokra ösztönöz, és mindamellett igen élvezetes olvasmány.


Bodosi Mihály - Környey Edith - Szirmai Imre (szerkesztők): A műhely. Tanítványok a Környey iskoláról, Medicina, Budapest, 2014, 300p.
ISBN: 978 963 226 516 2
Recenzió:
Kötet: 2014/8

A szerzők szándéka, hogy a szakmai közönség elé állítsák példaként a „Környey-jelenséget”, ami nem más, mint egy iskolateremtő egyéniség alkotásainak összegyűjtése és magyarázata. Magyarázat nélkül nem volna érthető Környey István kettős megítélése, melyben az eltúlzott ovációval kísért magas szakmai elismerés és a szigorával kapcsolatos idegenkedés váltják egymást.

A könyvben közölt írások, amellett, hogy Környey István tevékenységét pontosan bemutatják, betekintést nyújtanak egy szakmai közösség napjaiba is. Még néhány év és mindaz, amit itt olvasnak, az orvostudomány történetének részévé válik. A szerzők azt szeretnék, ha a klinikai idegtudományok művelői még sokáig hivatkoznának a Környey-jelenségre.


Richard Barnett: , Thames and Hudson, , 2014, 0p.
ISBN: 10: 0500517347 ISB
Recenzió:
Kötet: 2014/8

The Sick Rose is a beautifully gruesome and strangely fascinating visual tour through disease in an age before colour photography. This stunning volume, combining detailed illustrations of afflicted patients from some of the world’s rarest medical books, forms an unforgettable and profoundly human reminder of mankind’s struggle with disease. Incorporating historic maps, pioneering charts and contemporary case notes, Richard Barnett’s evocative overview reveals the fears and obsessions of an era gripped by epidemics.


Mary Roach: , Penguin Books Ltd , , 2004, 304p.
ISBN: ISBN10 0141007451
Recenzió:
Kötet: 2014/8

What happens to your body after you have died? Fertilizer? Crash Test Dummy? Human Dumpling? Ballistics Practise? Life after death is not as simple as it looks. Mary Roach's Stiff lifts the lid off what happens to our bodies once we have died. Bold, original and with a delightful eye for detail, Roach tells us everything we wanted to know about this new frontier in medical science. Interweaving present-day explorations with a history of past attempts to study what it means to be human Stiff is a deliciously dark investigations for readers of popular science as well as fans of the macabre