Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Kiadó
Folyóirat: 2020/20
Cím: Vérvételi helyek a lovon al-Nāṣirī állatorvosi kézikönyvében

Title: Sites of venesection on the horse in the veterinary handbook of al-Nāṣirī
[Letöltés]
Szerző(k): Kutasi Zsuzsanna PhD - ELTE BTK Arab szak
Rovat: A középkori medicinától a romantikus medicináig
Kötet: 2020/20
DOI: 10.17107/KH.2020.20.30-41
Kulcsszavak:
iszlám filozófia, ló anatómiája, vérvétel, érrendszer, középkori muszlim állatorvoslás
Keywords:
Islamic phylosophy, horse’s anatomy, bloodletting, system of bloodvessels, Islamic veterinary medicine in the Middle Ages
Abstract:

The author mentioned most often as al-Nāṣirī[1] or Ibn al-Mundir wrote his handbook about diseases of horses and their treatment at the request of Nāṣir al-Dīn Muḥammad b. Qalāwūn in the middle of the 14th century (cc. 1339-40). Under the Mamluk sultan, he served as a chief veterinarian. The basis of this handbook was the 9th-century work of Ibn Ahī Ḥizām named Kāmil al-sinā‘tayn. As the title of the book indicates, the author summed up the wide range of themes about horses, beginning from their important role in jihad, and their breeds and military training. He compares the horse diseases with human ones and this way he describes also their medical treatment. There is the description of venesection sites, useful for practicing veterinarians, among the chapters of the anatomical structures. The seventh chapter mentions 21 optional sites of bloodletting. Here the text indicates only the „silent/non-drumming blood-vessels” (ġayr ul-ḍawārib) which I tried to recognize and identify by modern veterinary anatomical sources requesting the help of a professor of veterinary medicine, Dr. Ferenc Szalay. In the Arabic context, veins and arteries were not yet defined by today’s definitions, but according to Galen’s and his predecessors’ philosophy veins were attributed to the liver and the arteries to the heart. Veins carry blood and nutrients to the organs to nourish them and arteries distribute the innate heat to every part of the body. Al-Nāṣirī classified the blood system as a kind of functional anatomy, contrasted Galen’s work on bloodletting, who described blood vessels according to the anatomy of body regions.



[1] The title 'al-Nāṣirī' was applied to both the work and its author.


A leginkább al-Nāṣirī-ként[1] vagy Ibn al-Mundirként emlegetett szerző a 14. század közepén (kb. 1339-40) írta a lovak betegségeiről és azok kezeléséről szóló kézikönyvét Nāir al-Dīn Muḥammad b. Qalāwūn mamlúk szultán felkérésére, akinél, mint főállatorvos szolgált. A leírás alapja Ibn Ahī Ḥizām munkája a 9. századból (Kāmil al-sinā‘tayn). Ahogy a könyv címe is elárulja, a szerző a lóval kapcsolatos témák széles körét foglalja össze, kezdve a lovak dzsihádban betöltött fontos szerepével, a fajtáikkal, a kiképzésükkel. A betegségeiket az ember betegségeivel veti össze és így írja le később a gyógymódjaikat is. Az anatómiai leírás fejezetei között találjuk a praktizáló állatorvosoknak hasznos vérvételi helyek ismertetését. A hetedik fejezet 21 helyet említ meg, ahol a lovon vért lehet venni. Itt a leírásban csak a „csendes erekről” (ġayr ul-ḍawārib) esik szó, valószínűleg a hiányzó erek az „ütőerek” (al-ḍawārib). Összehasonlításképpen a szerző kortársa, al-Ġassānī szerint, a lónak 300 ér van a testében, ebből 62 nagy ér, melyből 32 vérvételre alkalmas. (A számok azt mutatnák, hogy al-Ġassānī többet tudott al-Nāṣirī-nál, ám ha közelebbről megnézzük a leírást, azt találjuk, hogy nála a 32 vérvételi hely nincs ilyen pontosan elmagyarázva. Egy-egy helyen több ér összegezve jelenik meg, mint pl. mind a négy lábán 3-3 ér (ez összesen 12 ér), pontos megjelölés nélkül, vagy ér a pata nyír részén (minden lábán egy-egy).)

 A Claudius[2] Galenos (129-161/200-216) által leírt természetfilozófia szerint, amit az arab fordítók részben átvettek, a verőerek vért és nem levegőt szállítanak. Az érrendszer legfontosabb szerve a máj, itt jön létre a vér a nyirokból, amely a májkapuéren keresztül a vékonybélből érkezik és amit majd a „csendes erek” szállítanak tovább innen a szív felé.

Valójában az étel, ami a gyomorba kerül, áthaladva a bélcsatornán, a szervezet számára használhatatlan salakanyagként távozik, miközben a bélhámon keresztül felszívódó részét a v. portae a májba szállítja. Így a máj első kézből kapja azt, ami a belek vénás rendszerén keresztül felszívódott, vagyis az étel valóban itt válik vérré. (Ullman 1978:64)

Galénosz szerint az összes csendes ér a májból indul ki. A szív löki a vért a perifériára, a perifériáról a szív szívóhatása során a vér visszaindul a központ felé. A szív egyfajta szivattyúként működik, amely a mozgása során felmelegíti a vért.

Az artériák azért lüktetnek (pulzálnak), hogy a szív hőjét szétoszlassák és eljuttassák a test minden részébe. A jó vér előállítása függ a megfelelő hőmérséklettől, mivel könnyen megromolhat, ha túlmelegszik. A vér túlmelegedése a gyulladás egyik jele. (Brain 1986:127.)

A kisebb vénák az izmokhoz haladnak, ahol a vér anyagai átalakulnak hússá, vagy a belekhez térnek és itt azok anyagaivá válnak.

A kisebb vénák kis átjárókban végződnek, amelyen nyílások vannak. Ezek a kis nyílások egészséges állapotban zártak a folyadékok számára. A kisebb artériák szintén ugyanígy végződnek. Ha valamely nedv szennyeződése elzáródást okoz ezekben a kis csatornákban, akkor vértolulás (plethos) jön létre. A nedvek felhalmozódásának a kezelése pedig azok kiürítése. (Brain 1986:126)

A véredény kiválasztása a vérleengedéshez attól függ, hogy a vértolulás hol keletkezett. Általánosan elfogadott szabály szerint, a vért a vértolulástól legtávolabbi helyen kell leengedni, ugyanazon az oldalon. Ha az elzáródás a baloldalon keletkezett, akkor a léphez tartozó bal oldali erek közül kell választani egyet. Ha az elzáródás a jobb oldalon keletkezett, akkor a jobb oldalért felelős májhoz tartozó erek közül kell megnyitni egyet. Galénosz ezt az általános szabályt kiegészíti azzal, hogy a beteg állapotától függően, az érintett helyhez közel is lehet vért leengedni. Például egy torokgyulladás kezelésekor először a karból ajánlja a vérleengedést, majd ha a gyulladás elmúlt, akkor a nyelv alatti vénából (v. sublingualis) lehet újra vért leengedni.

Galénosz leírásában a jobb és baloldali erek nem különálló rendszert képeznek, mint Hippokratész rendszerében, hanem a fentről kiinduló erek a gerinc mindkét oldalán haladnak lefelé és csak a halántéktól és a szemektől induló erek válnak szét a test jobb és baloldala felé. Hippokratész szerint a két féltekéből álló agyból indul két fő ér, az egyik a májhoz, a másik a léphez. A máj felé induló ér a nagyobb, ennek az érnek az alsó részét hívják üres vénának. Ez az ér a máj felett kapcsolatban áll a szívvel és a jobb karral, majd a jobb karból felfelé vezet a kulcscsont alatt a nyakba, ahol láthatóvá válik. Ez látja el az agyat, a szemet, a fület, az orrot a jobb oldalon. A máj alatt ez az ér lefelé halad a jobb lábig. A baloldalon ugyanígy halad egy sokkal vékonyabb véna, keresztül a lépen. 

Ezzel szemben Galénosz szerint 4 pár fő érrendszer van a testben. Ezek közül egy pár a fejben kezdődik és lefelé halad a gerinc mindkét oldalán, hogy táplálja a lábakat. A bokák külső oldalán haladnak és szétterjednek a lábfejekre. Hát és ágyékfájdalom esetén vérleengedést lehet végrehajtani a térdhajlatból és a bokák külső feléről. A második pár véna, a két jugularis (torokhajlati) véna, amelyek a füleknél kezdődnek, a gerinc mindkét oldalán haladnak lefelé, táplálják a heréket, majd a combok belső oldalán haladnak a térdárokba, majd a bokák belső oldalához térnek és szétterjednek a lábfejeken. A lágyék és a herék fájdalma esetén a térd mögött vagy a boka belső felén lehet vért leengedni. A harmadik pár véna a halántékoknál kezdődik és lefelé haladnak a nyakon keresztül a tüdőhöz, ahol keresztezik egymás útját. Az a véna, amelyik a jobb oldalról indult, a lépet és a bal vesét fogja táplálni, a másik, amely a baloldalon kezdődött, a májat és a jobb vesét fogja táplálni. Végül a két ér a végbélnél egyesül egymással. A negyedik pár véna a szemeknél kezdődik. Lefelé haladnak a nyakban, majd a karokba folytatják útjukat a kezekig, majd ott megfordulnak és visszatérnek a hónaljakhoz, onnan a bordákhoz. A jobb oldali véna látja el a májat, a baloldali a lépet. Majd mindkettő a genitáliákhoz tér. A baloldali véna közvetlen kapcsolatban áll a léppel, így azt lépvénának nevezik. A jobb oldali véna közvetlen kapcsolatban áll a májjal így az pedig a májvéna. (Brain 1986:137-138)

Az érrendszer részletes leírása Ibn Sīnā 11. századi anatómiai összegzésében található (Qānūn fī-l-ṭibb). Ez a munka részben Arisztotelész természetfilozófiáján alapul, mely szerint a vénák között van néhány, amely pneumát és nem vért szállít. Ő részletesen leírja a vénák útját a májtól a szervekig. Ezek között a vénák között van, amelyik a belekhez tér és azokból tápanyagot vesz fel. Van, amelyik a különböző szervekhez tér, hogy táplálja azokat, és van néhány, amely a tüdőből veszi fel a belélegzett levegőt, és szállítja azt a szívhez. A véna elnevezés tehát sokkal tágabban értelmezhető, többet és mást jelentett, mint amit jelenleg jelent. Ibn Sīna leírása az ember anatómiájához készült, az állatorvosok ezt vették át és egészítették ki a saját megfigyeléseikkel. A mai állatanatómiai leírásokat szintén egy általános leírással kezdik, mely minden gerinces emlősre (az emberre is) egyaránt érvényes, majd e bevezető után kezdődnek a fajonkénti eltérések leírásai. Galénosz anatómiai leírása a humán érrendszerről majmok boncolásán alapult.

Ibn Sīna leírása szerint a máj a májkapuéren keresztül vonzza be a táplálékot, és az üres vénán keresztül szállítja el azt a szervekhez. Mielőtt a májkapuér kilépne a máj homorú oldalán, a májon belül öt ágra válik szét. Az öt ág pedig egyre kisebb ágakra oszolva, végül eléri a máj domború oldalát, ahonnan egy ér vezet az epehólyaghoz. A májon belüli hajszálerek olyanok, mint egy innen kinövő fa gyökerei. Amint a májkapuér a máj homorulatához közeli szélén elhagyja a májat, 8 ágra válik szét. Két ág ezek közül kicsi, a többi hat nagy. Az egyik kicsi ág kapcsolódik a tizenkétujjnyi bélhez, azért, hogy bevonzza belőle a táplálékot. Onnan kisebb ágakra oszlik, és egy ág ezek közül a pancreasnak nevezett szervbe jut. A másik kis ág a gyomor alsó részeinél ágakra oszlik, pontosabban a gyomorkapunál, vagyis ott ahol a gyomor alsó nyílása van, azért, hogy felvegye belőle a táplálékot. (Ibn Sīnā 1987: 1/1/84-85)

A többi hat ág közül az egyik a gyomor felszínén halad, azért, hogy a gyomor külső felszínét táplálja. A gyomor belseje a benne lévő elsődleges táplálékból táplálkozik, mégpedig úgy, hogy egyesül vele (felszívja).

A másik ág a lép felé halad, hogy táplálja azt. Mielőtt elérné a lépet ágakra oszlik és egy ág (a legtisztábban látható ér, azok közük, amelyek a léphez térnek) a hasnyálmirigy felé fordul. Majd eléri a lépet, és innen egy vaskos ér visszatér a gyomor bal oldalához, ahol ágakra oszlik, hogy táplálja azt. A lép közepére hatoló ér egyik része felfelé fordul, egy másik lefelé. A felfelé haladó része egy ágat ereszt a lép felső felére, hogy táplálja azt. A másik része kiemelkedik (láthatóvá válik), még a gyomor görbületén is megjelenik, majd két részre válik: a gyomor bal külső felén egy ág válik el tőle, hogy táplálja azt (a gyomor bal felét). Egy része pedig belesüllyed a gyomorszájba, hogy azon keresztül rábírja a fekete epe fanyar, savanyú részét, hogy többletet termeljen és ezáltal a gyomorszáj mozgása felkeltse az étvágyat.

Azt, hogy a máj a forrása a tápláló erőnek, Galénosz logikai következtetéssel bizonyítja. Mivel a legnagyobb ér az erek forrása, a legnagyobb ér pedig szerinte a májból ered, ezért a máj a forrása az ereknek. És mivel az erek a tápláló erő eszközei, az, ami valamilyen eszköznek a forrása, az forrása annak a dolognak is, tehát a máj a forrása ezáltal a tápláló erőnek is. (Barnes 1991:85)

E rövid bevezető után, most következzen az eredeti szöveg fordítása:

 „Azoknak az ereknek a felismerése, amelyekből vért lehet venni[3] a lovon, valamint azok májból való eredetének[4] leírása.

 Ami azoknak az ereknek a felismerését illeti, amelyek a lovon találhatók, a számuk huszonegy. Ami pedig ezen ereknek a májból való eredetét illeti, ezek az erek két csoportra oszlanak: egyik csoportjuk az ütőerek (al-ḍawārib), amiket artériáknak (aš-šarāyīn) is neveznek, a másik csoport pedig a nem ütőerek (ġayr ul-ḍawārib).

Most csak azokat az ereket említjük meg, amelyekre a nem ütőerek közül szükség van, ezek pedig a vérvételi helyek (al-mafṣūda) és azok kapcsolata a májjal (kabid).

Én azt mondom, hogy a vérvételre alkalmas erek eredete a májban van, és azért fontosak, hogy a vér eljusson bennük a többi testrészhez, és táplálhassa azokat általa.

Legelőször két ér ered a májból: egyikük a máj homorú oldalán[5] ered és kapuérnek (‘irq al-bāb) hívják. A másik a máj domború oldalán[6] ered, és üres vénának (al-‘irq al-ağwaf) nevezik.

Ami a kapueret illeti, már a májban feloszlik, mielőtt kilépne abból és három ágra válna szét.[7] Majd a legtöbb része a gyomor (ma‘ida) felé halad[8], kizárólag ide érkezik a tápanyag a májból, hiszen a lónak nincsen bendője (al-kirš), mivel nem kérődzik. Minden (állatnak), ami kérődzik, van bendője.

Ami az üres vénát illeti, az a májnál két ágra válik: az egyik ág, ami a nagyobbik, lefelé halad a hátcsigolyák vonalán az utolsó csigolyáig, erről majd később szólunk.[9]

A másik ág felfelé halad,[10] erről most szólunk: Ez az ér felfelé haladtában eljut egészen a szívburokig (al-ġišā’), amely a mellkast két félre osztja, majd itt négy ágra válik szét:

1.  Az egyikük a máj mellett elhaladva, két ágra válik szét a mellkasnál, jobbra és balra a szügy kiemelkedő részeinek (al-fahdatān) két oldalán.[11] Itt van az a két ér, amiből vért lehet venni a mellkasnál: al-nāḥirān

2.   A második ág a szegy (al-qaṣṣ) két oldalán halad (hátrafelé), amíg el nem éri a has köldök körüli részét (marāq al-baṭn). Itt van két ér, amelyekből vért lehet venni, al-maḥāzimnak hívják őket.[12]

3.   A harmadik ág kétfelé ágazik, majd felfelé halad a nyak két oldalán, majd a légcsővel szemben haladnak annak két oldalán: az egyikük behatol a húsba, nem látható (al-wadağ al-‘ābir).[13] Ez az az ér, amit az állatorvosok al-’arnabī-nak („nyulas””nyúl-szerű”[14]) hívnak. A másik ág látható, ez az, amelyből vért lehet venni. (al-wadağ al-ẓāḥir).[15] Ez az ér az állkapocsban több ágra oszlik.[16] Két ág ezek közül a nyelvhez tér, annak két oldalán: ezek azok az erek, amelyekből vért lehet venni láz (al-ḥarāra), hólyagos szájgyulladás (as-sulāq) vagy staphylitis (lágy szájpad gyulladás) esetén. A nevük al-adra‘ān.[17]

Ami a nem látható eret (al-wadağ al-‘ābir) illeti, az al-‘arnabī-t, felfelé tér a fülekhez és több látható ágra oszlik bennük.[18] (Láthatod azokat a fülekben.) Majd lefelé indul a szemek felől annak két oldalán. Ezek azok az erek, amelyekből vért lehet venni. A nevük al-bāzirnakān, de úgy is ismerik őket, hogy al-nawāẓir.[19] A szem körül sok ágra oszlik, melyek közül egy leszálló ág a szem alól eljut az orrnyeregig (qaṣbat ul-’unf), az arclécek (al-nāhiqān) mellett. Ezek azok az erek, amelyekből al-ramad[20] esetén vért lehet venni, a nevük: al-maḥāğir.[21]

4.    Ami a negyedik ágat illeti, amely a mellkas előtt ágakra oszlik, leszáll a szegy (al-zawr) aljáig, majd kettéválik és a két ág eljut egészen a könyökök alá. Ez két rövid ér (al-qaṣīrān) belülről.[22] Itt több ágra oszlik: a két legnagyobb közülük lefelé halad a lábtövek (al-rukbatān) irányába az alkar (al-zand al-a‘la) belső felén.[23] Ez az a két ér, amelyekből vért lehet venni. A nevük ‘irqā al-bawāṭin, de ismertek ezen a néven is: aṣ-ṣāfinān.[24] A többi ága ennek a két érnek a felkar (as-sā‘id) hátulsó részéről tér rá az alkarra (al-zand al-a‘la), majd a lábszár (al-zand al-asfal) domború felén[25] eljut egészen a csüd (al-rusġ) külső részére. Itt van az a két ér, ahonnan vért lehet venni al-ḥamar[26] esetén. A nevük ‘irqā al-waḥšiyyāt.[27]

 Ez volt tehát az az ága az üres vénának, amely a májnál két részre oszlik és felfelé halad. Az üres véna másik ága lefelé tér el a májtól való elválás után, majd kettéválik:

1.    Az egyik ága a vesék felé halad, általa vonzza a vese a vizeletet és küldi azt a herék irányába.

2.    A másik ága, amely az utolsó csigolya felé halad (és amely elágazik az utolsó csigolyánál) három ágra oszlik: az egyikük, a középső ér, egyenesen a farokhoz megy. Ez az az ér, amelyből vért lehet venni a faroknál, és a neve al-‘āğiz.[28] A másik két ág a combokhoz tér azok belső felénél, az egyik jobbról, a másik balról. A nevük bawāṭin al-riğlayn.[29] A csánkok (al-‘arāqīb) felett egy kicsivel sok ágra válnak szét, majd tovább haladnak a „a két sípcsont” (aẓm as-sāqayn)[30] külső és belső felén, amíg elérnek a két csüdig (rusġayn). Ez az a két ér, amelyekből vért lehet venni. A nevük waḥšiyyāt al-riğlayn,[31] ahogy korábban már említettük.

 Ezek tehát azok az erei az állatnak, amelyekből vért lehet venni, ezek mindösszesen huszonegy ér: ‘irqā al-bāzirnakayn, ‘irqā al-maḥāğir, ‘irqā al-widāğayn, ‘irqā al-adra‘ayn, ‘irqā al-nāḥirayn, ‘irqā aṣ-ṣāfinayn, ‘irqā al-maḥzimayn, ‘irqā bawāṭin al-riğlayn, arba‘ waḥšiyyāt fī-l-yadayn wa-l-riğlayn, ‘irq al-danab.

Ami a többi eret illeti, amelyekből nem vesznek vért, azokat itt nem említettük meg, mivel nincs rájuk szükségünk.”

 A felsorolt erek, amelyekből vért lehet venni tehát a következők (jobb és baloldalon egy-egy):

‘irqā al-bāzirnakayn (al-nawāẓir ) – v. transversa faciei (a szem alatt haladó véna)
‘irqā al-maḥāğir – v. angularis oculi (a szem elől indul, az arcléc mellett halad)
‘irqā al-widāğayn- v. jugularis externa (a nyakon, a torkolati barázdában halad)
‘irqā al-adra‘ayn – v. sublingualis (a nyelv alsó felén, a szél közelében található) vagy v. profunda linguae (a szájfenéken található)
‘irqā al-nāḥirayn – v. cephalica (az oldalsó szügybarázdában lent található)
‘irqā aṣ-ṣāfinayn (‘irqā bawāṭin al-yadayn)- v. cephalica (antebrachii) (az alkar belső széle mentén halad)
‘irqā al-maḥzimayn (al-maḥāzim) – v. thoracica superficialis (a mellkas oldalán, a mellkas és a has határán halad)
‘irqā bawāṭin al-riğlayn – v. saphena medialis (magna) (a comb belső felén látható)
arba‘ waḥšiyyāt fī-l-yadayn wa-l-riğlayn – arteria/vena digitalis lateralis (a lábszárak külső felén haladnak)
‘irq al-danab (al-‘āğiz) – v. caudalis mediana (a farokrépán alul található)
 

 

Irodalom

 BARNES, Jonathan, „Galen on Logic and Therapy” in Galen’s Method of Healing. Proceeding of the 1982 Galen Symposium, szerk. Fridolf KUDLIEN és Richard J. Durling, kiadó: E.J. Brill, 1991. https://doi.org/10.1163/9789004377141_004

BRAIN, Peter, „Galen on Bloodletting”, Cambridge University Press, 1986.
https://doi.org/10.1017/CBO9780511753565

DR. FEHÉR György, „A háziállatok funkcionális anatómiája” (Budapest: Mezőgazdasági Kiadó, 2000.)

DR. FEHÉR György, „Háziállatok tájanatómiája” (Budapest: Mezőgazdasági Kiadó, 1989.)

Al-ĠASSĀNĪ, al-Malik al-Muğāhid ʻAlī b. Dāwūd b. Yūsuf b. ʻUmar al-Rasūlī, al-Aqwāl al-Kāfiya wa-l-fuṣūl al-šāfiya fī-l-hayl, (Beirut: Dār al-Ġarb al-Islāmī, n.d.)

IBN SĪNA, Abū ‘Alī al-Ḥusayn b. ‘Alī, al-Qānūn fī al-Ṭibb (Beirut: Dār al-Fikr, 1987.)

AL-NĀṢIRĪ, Abū Bakr b. Badr al-Dīn al-Mundir al-Bayṭār (IBN AL-MUNDIR), Kāšif hamm al-wayl fī ma‘rifat amrāḍ al-hayl aw kāmil al-sinā‘tayn al-bayṭara wa al-zarṭafa (al-zarṭaqa) al-maʿrūf bi-l-Nāṣirī, (Az állatorvoslás és a lóhoz értés [hippiátria] művészete. A baj feltárásának fontossága a ló betegségeinek ismeretében, avagy teljes körű összefoglaló két műben: az állatorvoslásban és a lóhoz értés [hippiátria] művészetében.) kiad. ʿAbd al-Raḥmān AL-DAQQĀQ, Gérard TROUPEAU, (Beirut: Dār al-Nafā’is, 1991)

ULLMANN, Manfred, „Islamic Medicine”(Edinburgh: University Press 1978)

1. ábra A ló vénás rendszere

  

2. ábra vérrendszer középkori arab nevei

3. ábra vérkeringés arab koncepciója

 

 



[1] Az 'al-Nāṣirī' név, a szerző tiszteletbeli neve és a könyv címe is egyben: al-kitāb al-Nāṣirī

[2] Karasszon Dénes szerint Galenos másik neve Clarissimus (a legfényesebb), ami díszítő és rangjelző név. A Claudius név csak félreolvasás eredményeként született. „Az állatorvostudomány története” (Karasszon 1980: 41)

[3] A  فَصَد / يَفْصِدُ/فَصْد/فِصادige jelentése „vért venni, vért leengedni”. A vérleengedést, mint gyógymódot, a nedvek felborult egyensúlyának helyreállítása érdekében alkalmazták, olyan tünetek esetén, mint például a különböző gyulladások, láz, vagy idegrendszeri problémák, de mindig csak végszükség esetén, ha a többi javasolt gyógynövényes recept nem használt.

[4] A galénoszi elképzelés szerint a máj a vérképzés, a vénás rendszer központja, a tápláló erő forrása. A szívnek csak felmelegítő szerepe van, valamint itt van az artériás rendszer központja. Az erek mai elnevezése a bennük haladó vér áramlási iránya szerint történik. Az artériák a szívtől kifelé haladnak és elágaznak, a vénák a perifériáról szedődnek össze és a szív felé haladnak. A tápanyagokat az artériák szállítják a célszervekhez. Itt erről még nincs szó. A vér oda-vissza áramlik, ugyanabban a véredényben.

[5] A máj zsigeri felülete (a zsigerek felőli része) homorú, itt található a májkapu (porta hepatis). Itt lép be a májba a májkapugyűjtőér (vena portae), más nevén verőce ér, vagy kapuvisszér. A v. portae a hasnyálmirigy feje mögött jön létre a v. mesenterica superior (hátulsó bélfodri véna) és a v. lienalis (a lép vénája) összeömléséből. Elérve a májkaput, rendszerint két ágra oszolva lép be. Vagyis nem a májból ered, ahogy azt al-Nāṣirī leírja. Ő még nem tudhatta, hogy az érben merre folyik a vér.

[6] A máj fali felülete, a mellüreg felé domború. A fali felületen a has középsíkjától jobbra húzódó árokban húzódik a vena cava caudalis (hátulsó üres véna) kb. 10-15 cm-es szakasza. Ezért gondolhatja azt a középkori szemlélő, hogy a véna a máj domború oldalán ered. Valójában minden ér a májkapun jön ki vagy lép be. A májnak portális keringése van, ami azt jelenti, hogy a véna a mirigybe belépve artéria módjára hajszálerekre oszlik, majd összeszedődik és vénaként távozik. A hátulsó üres véna a két közös csípővéna (v. iliaca communis) összeömléséből jön létre a 4-5. ágyéki csigolya magasságában. Miután összegyűjtötte a hátulsó végtagok, a medence és hasüreg szerveinek elhasznált vérét, majd érintve a májat, onnan is vesz fel vért. A májon belül, a májat tápláló a. hepatica (ami szintén a májkapun keresztül érkezett) hajszálerekre ágazva keveredik a v. portae által összegyűjtött, majd ágakra oszlott hajszálereivel, majd együtt ömlenek a 3-4 nagy és több kisebb májvénába, (vv. hepaticae) és ömlenek be a v. cava caudalisba. Vagyis a hátulsó üres véna csak belemélyed a máj állományába, nem ágazik szét benne és nem válik a részévé. A máj vénái ágakat bocsátanak belé, amelyeknek a vérét így továbbviszi a szív felé.

[7] A v. portae a vért a gyomorból, a lépből és a hasnyálmirigyből szállítja a májba, a hátulsó üres véna alatt halad. Vagyis nem a véna ágazik szét háromfelé, hanem összeszedődik három helyről, mielőtt egy érként belép a májba.

[8] Az a. gastrica dextra (jobb oldali gyomor artéria) a májartériából lép ki és a gyomor kis görbületén éri el a gyomor pylorusát (kijáratát, végét), ahol elágazódik. A gyomorvégi artéria, a. gastroduodenalis, szintén a májartériából ered és a gyomor pylorusához tér. A vénás vér egy része a gyomor falából kerül a verőceérbe, több kisebb véna közvetítésével. Al-Nāṣirī az erek szerveket összekapcsoló hálózatát jól látja, csak a vér iránya és szerepe nem helyes.

[9] A hátulsó üres véna hasi szakasza az utolsó előtti ágyékcsigolyánál villaszerűen két ágra oszlik (vv. iliaca communes). Ez a rövid vaskos véna a külső és belső csípővénák közös törzse: vv. iliacae internae (belső) és vv. iliacae externae (külső).

[10] A vénás rendszer három részből áll: A fej, nyak, elülső végtagok vénáit a v. cava craniális (elülső üres véna) gyűjti össze és juttatja a szív jobb pitvarába, vagyis nincs kapcsolata a májjal. A v. azygos (páratlan véna) az 1-2. ágyékcsigolyától indul és az aorta jobb oldalán haladva éri el a 3. hátcsigolyát, ahol a has felé fordul és beletorkollik a v. cava cranialisba. Az alsó végtagok és a test vénáinak vérét, valamint a máj portális rendszerének vérét a v. cava caudalis (hátulsó üres véna) gyűjti össze. A harmadik vénás rendszer a máj sajátos vérgyűjtő rendszere, amiről később lesz szó, és amely a hátulsó üres vénához kapcsolódik. A felső nagyobb gyűjtőrendszerről (v. cava cranialis) a 14. században még nem tudtak, mivel úgy gondolták, hogy a májból származó véna ágazik el a fej irányába és hátrafelé. Egy hosszú véna boncolás közbeni nyomon követése nehéz, szinte lehetetlen, így elképzelhető, hogy egy másik ér, talán nem is véna, hanem egy artéria lett beazonosítva az üres véna fej felé tartó ágaként.

[11] A szügy a lovon két kiemelkedés a szegycsont markolatának tájékán, a középső szügybarázda két oldalán helyeződő párnaszerű duzzanat. Az oldalsó szügybarázdában van a v. cephalica és a v. cervicalis ágai, ezek lehetnek a vérvétel helyei. A v. cephalica az alkar medialis felén a lábtő felett is látszódik.

[12] V. thoracica superficialis (sarkantyúér).  Lónál a mellkas oldalán a bőrön keresztül elődomborodik. A szöveg a has köldök körüli részén nevez meg két eret, „ a has puha részén”, ahogy Gérard Troupeau értelmezi. Maga a szó a hevederszíj helyére utal. A hasfal vénás vérének elszállításában részt vesz még a v. epigastrica cranialis superficialis (v. subcutanea abdominis), a bőr alatti hasi véna, amely a tejelő szarvasmarhában olyan vastag, hogy a hasfal bőrét elődomborítja. (tejér a tőgytől a szív felé)

[13] V. jugularis interna, a belső torkolati véna a lóban a legtöbb esetben hiányzik. Egyébként a gégecső mellett halad és végül a v. jugularis externába torkollik.

[14] Az ér úgy tűnik el a mélybe, a felszín alá, mint ahogy az üregi nyúl ássa be magát a talajba. A nyúl kanyargós alagutakat ás, amelynek több kijárata is nyílik a felszínre.

[15] V. jugularis externa, a külső torkolati véna, amelyet leggyakrabban használnak még ma is vérvételre, injekció beadásra. A második nyakcsigolya magasságában, a fültőmirigy hátulsó szögleténél, az arcvéna és a belső állcsonti véna egyesülése helyén kezdődik, a mellüregben az elülső üres vénába torkollik. A ló torkolati vénájának átmérője 2-2,5 cm, leszorítása után megnőhet 4 cm-re.

[16] A v. jugularis externa gyűjti össze a fej vénáit.

[17] A v. lingualis, a nyelv véna és v. sublingualis a nyelv alatti véna, mely az állkapocs alatti v. linguofacialisba, legvégül pedig a v. jugularis externába ömlik. Al-Nāṣirī leírását fordítva kell értelmezni, mivel nem tudta merre halad a vér az erekben, csak az elágazásokat figyelhette meg. A vénák mindig összeszedődnek egyre nagyobb erekbe a szív felé, az elágazódás az artériák jellemzője és irányuk lefelé a szervekhez, a perifériára halad. Manapság a szájfenéken haladó v. profunda linguae –be adható az intravénás injekció.

[18] V. auricularis caudalis, hátsó fülvéna, amely a hasonló nevű artériát kíséri a fül külső felületén. Jól láthatóak. Más állatoknál ma is hagyományos vérvételi hely (malac, nyúl), lónál nem jellemző.

[19] V. transversa faciei a szem alatt haladó véna, kívülről jól látható, kitapintható.

[20] Ophtalmitis (szemgyulladás)

[21] V. angularis oculi, ami a szem alól indul, csatlakozik hozzá az orr oldala felől a v. lateralis nasi és a pofa vonalát követve torkollik a v. facialisba, az arcvénába. Innen jut a v. linguofacialisba és végül a v. jugularis externába (külső torkolati véna).

[22] Az arteria subclavia (lapocka alatti artéria) folytatódik a hónaljak alá (a. axillaris) A hónaljartéria egész hossza 6-7 cm, átmérője 15-18 mm. A vállízület medialis felén a hónaljartéria alatt halad a hónaljvéna, amelynek 2-3 cm az átmérője. A vérvételi hely az artéria folytatásában, a karartériában (a. brachialis) van.

[23] V. cephalica (antebrachii), az alkar vénája. Az alkar belső felén lévő vastag kitapintható ér, amit ma a kutyáknál használnak vérvételi vagy injekció beadási célra. Ez az ér a v. cephalica (humeri) alkar felé folytatódó ága, az oldalsó szügybarázdában haladó bőr alatti véna, amely a torkolati barázda hátulsó végén a torkolati árokban a mellkas bejárata közelében a v. jugularis externába vezet. Az oldalsó szügybarázdából a kar hátulsó felületén át a könyökhajlatig követhető, itt található a v. mediana cubiti nevű összekötő ága. Ez a könyökhajlati véna embernél az egyik vérvételi hely.

[24] A saphena nevű véna (rózsavéna) a hátulsó lábon található, az alsó comb belső felén. A nevet talán akkor még használták az elülső lábnál is, mivel az ér helyeződése hasonlít a hátulsó lábnál megfigyelthez. Később a hátulsó láb leírásakor ez nem szerepel a lehetséges vérvételi helyek között. A kettes számú alak a két elülső lábra vonatkozik.

[25] Az alkar hátulsó felén (palmaris) van a vérvételi hely: a. digitalis palmaris communis II., mellette halad a hasonló nevű véna is.

[26] patairhagyulladás

[27] Arteria / vena digitalis lateralis, az egyenítőcsontok külső felületén helyeződnek, a mély ujjhajlító ín mentén haladnak és a patacsont talpi felületére jutva az arcus terminalisban végződnek. Az egyenítőcsontok külső felületén lévő sekély árokban az erek érezhetők a bőr alatt.

[28] V. caudalis mediana. Manapság a lónál itt nem szoktak vért venni, csak a szarvasmarhánál.

[29] Ez a valódi vena saphena medialis (magna), a rózsavéna, körvonalai a bőrön láthatóak.

[30] Valójában itt már a lábszárakról van szó. A sāq valójában az alsó combot jelenti, az ott található csont pedig a sípcsont. A lábszár neve waẓīf, ami itt nem szerepel, de mivel itt a szöveg szerint a csánk alatti részről van szó, így az nem lehet más, mint a lábszár. A lábszár elnevezése egyes anatómiai leírásokból hiányzik, helyette az egész hátulsó láb a sāq nevet viseli. Az elülső lábszár neve itt zand. lsd. Kutasi Zsuzsanna: A ló a középkori arab irodalomban, Bp. 2012. 48-57. old.

[31] Arteria et vena digitalis lateralis