Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Kiadó
Folyóirat: 2020/20
Cím: A magyar műszaki természettudomány és a technikatörténeti örökség kálváriája

Title: Hungarian technical science and the history of technology calvary
[Letöltés]
Szerző(k): Drótos László okleveles kohómérnök,
Rovat: Hozzászólások, vélemények
Kötet: 2019/19
DOI:
Kulcsszavak:

Keywords:

Abstract:

Gondolatok a

HÁLÓZATOK A TUDOMÁNYÁGAKBAN

 ÉRTÉKMENTÉS és INNOVÁCIÓ a TUDOMÁNYBAN

című konferencia-sorozat tartalmához 2019. november 14-15.

 

Írta: Drótos László az egykori Lenin Kohászati Művek 1980-as években volt nyugalmazott vezérigazgatója, a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület alapító alelnöke

Ma már mind szélesebb körben tudott számunkra, hogy hazánkban a hibásan, erőltetetten megvaló­sított neoliberális gazdasági irányítás, minden téren súlyos társadalmi, anyagi károkat, az ország versenyképessége elvesztését jelentette. A döntéshozók különös kíméletlenséggel jártak el elsősor­ban a hazai ipar fejlődő bázisaival, az állami vállalatokkal, azok oktatási, kutatási és egyéb kapcsolódó kulturális intézményeikkel  és szakembereik százezreivel szemben. A műszaki tudományok nemzeti innovációja, a technika történeti örökség-védelem terén a 19. és 20. század elején elindult kezdeményezé­sek, majd a huszadik század második felében megvalósult infratruktúrális hálózatépítések is gyakor­latilag veszedelmesen háttérbe szorultak a rendszerváltást követően.

Jó jel viszont, hogy a közelmúltban a hazai gazdaság megfelelő irányítása céljából külön Innováci­ós Minisztérium jött létre, napirendre került a műszaki szakképzés korszerűsítése, az újraiparosítás szükségessége,  és néhány egyéb, előre mutató intézkedés is – bár egyenlőre inkább csak politikai szólamokban – napvilágot lát. A hazai ipar lerombolt társadalmi rangjának visszaszerzéséhez azonban nélkülözhetetlen az e téren meglévő gazdag nemzeti örökségünk megfelelő bemutatása és – főleg az ifjúság körében történő – kellő nép­szerűsítése, gazdag tapasztalatai, ismeretei elsajátítása. Ezt a funkciót kellene, hogy be töltsék a tu­dományos műszaki múzeumok, amelyek rehabilitációjára ma még nincs kellő figyelem.

A fenti általános tapasztalatok alátámasztására néhány példát említek a következőkben:

  • Itt van mindjárt ez a mostani Konferencia, amely –  szemben elődjei példájával – egyáltalán nem foglalkozik technikatört­éneti örökséggel, a tudományos műszaki muzeológia jelen­legi áldatlan állapotával és kilátásaival. Ezek közzül az intézmények közzül nagyon sok megszűnt, vagy ez előtt a helyzet előtt áll. Értékes gyűj­teményei többnyire szétszóródtak, egykori szakembereik kénytelenek voltak pályát változtatni. Jellemző a jelenlegi helyzetre az egykori Országos Műszaki Múzeum és hálózatának hányattatott sorsa, – amely a 2009 óta a Közlekedési úzeummal történő osszevonásával – gyakorlatilag egyre jobban leépül, nem töltheti be igazi szerepét, messze elmarad a külföldi példáktól.
  • Hasonlóan hibás  szemlélettel tervezik és építik Budapesten jelenleg a Múzeum-negyedet. amelynek  a komcepciójából már a tervezésnél is száműzték a Műszaki Múzeum negyed évezrede fennálló súlyos problémáinak megoldását, egyáltalán a Ligetben most lerombolt létesítmény pótlását. (A múltbeli történet rövid összefoglalóját lásd a következő címen: https://magyarnarancs.hu/tudomany/a-200-eve-lathatatlan-gyujtemeny-94191
  • A Múzeum-negyed ilymódon, ilyen formájú hálózatban tervezett kialakítása azonbab nem lehet "egyenszilárdságú, miután a társadalmi alapokat képező real-szakterületek, köztük a műszaki természettugományos értékes örökségeink – vezetői  lobbi-erők híllyán és talán ideológiai okokból is – kimaradnak belőle, ezzel is tovább növelve nemzetközi hátrányunkat.
  • Az ábrán jelzett könyvben foglaltuk össze az egykori  több száz ma­gyar állami tulajdonú vállalat hányattatott sorsának egyikét, amely még ma is elhagyott, elhanyagolt mintegy 200 hektáros ipar területé­vel Miskolc város központjában terül el, anélkül, hogy bár­milyen elfogadott városfejlesztési, revitalizációs   koncepció készült volna rá. Itt, az egykori jelentős hazai ipar-városban, a halmozottan hátrányossá tett régióban,  az elmúlt eszten­dők során, szinte szisztematikusan igyekeztek elfeledtetni az ipari múltat, megváltoztatni a lakosság ilyen irányú identitá­sát. (Megszüntették az 1950-es években elsőként létrehozott Központi Kohászati Múzeumot; számos olyan civil kezdeménye­zést meghiúsítottak, amely emléket akart állítani a több év­százados helyi nehézipari szakmáknak; ellehetetlenítettek több jelentős ipari-építmény  védetté nyilvánítását és hasznosítását. Legutóbb már az 1990-es években elindított, társadalmi munkával készült történeti  tanulmány-sorozat befejező, utolsó két kötetének kiadását sem tudták tá­mogatni, így azok fiókba maradtak. /Lásd a melléklet fedőlapok képeit az eddig kiadott tanulmánykötetekről./ stb.)
  • A műszaki természettudománnyal, a technikatörténeti örökséggel foglalkozó civil szer­vezetek, – a kellő támogatás híján – kényte­lenek voltak tevékenységüket leszűkíteni vagy teljesen megszüntetni. Erre a sorsra jutott a nagy reményű Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület is, amelyet az Európai Unió intenciója alapján Miskolcon hoztunk létre.
  • Hasonlóan a Magyar Természettudományi Szövetség (METESZ) mintegy negyven tagszervezetének többsége is a felszámolás valamelyik stádiumába került. E szervek működésének alapját képező "krédó" hasonló a Magyar Természettudományi Társulatéhoz, bár egyesek eredete mintegy száz évvel megelőzte azt.

Hosszan lehetne sorolni tovább azokat a méltánytalanságokat, amelyek a természettudományok nemzeti értékein belül  ezt a jelentős területet érte és éri  immár több mint 250 év óta. Az ipari forradalom vívmányai mindig is leginkább ki voltak téve  az ideológiai küzdelmeknek, a politikai, a háborús konfliktusoknak. A hatalom részéről e szerint volt fel vagy leértékelve örökségük védelme és hasznosítása is más nemzeti értékeinkhez, hagyományainkhoz képest.

Az én generációm még megélte a mostani állapotokat megelőző pusztító hatalmi intézkedést, amikor 1938-ban az akkori hazai gyűjtemény teljes anyagát, 13 vasúti kocsival Kassára költöztették, mint visszacsatolt városba, ahol ennek felhasználásával ma is nemzetközi elismertséggel működik a Szlovák Műszaki Múzeum. Minket, a múlt értékes emlékei iránt is elkötelezett technokratákat az 1950 es évektől ez a körülmény is motivált és serkentett a hazai gyűjtőmunka, a műszaki múzeum hálózat, az ez irányú kutatótevékenység úbóli kiépítésére. Ez a munka tehát most újból megbicsaklott, aminek okát nagyon sok dologra vissza vezethetjük, de ennél fontosabb, hogy a magyar Kormány bizonyos ipar-politikai törekvései alapján reményünk lehez egy újabb fellendüléshez.