Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Kiadó
Folyóirat: 2018/16
Cím: Alkotás és betegségélmény Arany János műveiben

Title: Creation with perceived diseases in works of János Arany
[Letöltés]
Szerző(k): Felszeghi Sára PhD - Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely
Rovat: Gyógyítók és betegek alkotásai
Kötet: 2019/18
DOI: 10.17107/KH.2019.18.373-386
Kulcsszavak:
betegségek, lelki és testi szenvedés, alkotás, "ballada Shakespeare-je”, tanítómester
Keywords:
illnesses, physical and mental suffering, creation, “Shakespeare of the ballade”, master teacher
Abstract:

Along with declining vision and hearing, the lung and heart disease, gallstone and its complications as a chronic abscess accompanied the life of Arany, causing him permanent physical and mental suffering. Although these diseases had a significant impact on his creative years, he was able to overcome them, and to create immanent works of Hungarian and world literature inspired by his sufferings and diseases. Antal Szerb wrote: "All threads lead toward him and leave him afterward, thus he is the radiation center of spiritual life of Hungary."


„Mért sebeim' rejtegetni?
   Szégyen-é a fájdalom?”

 (Még egyszer)

Németh László Arany Jánost a magyar irodalom legnagyobb költőjeként tartja számon, és ahogy írja: „... Nincs irodalmunknak nagyobb költői erőkészlete nála”[1]. rendkívül gazdag szókincs jellemezte, ezért is nevezték a "ballada Shakespeare-jének"

Szüleinek 10 gyermeke közül ő a legkisebb, 1817.ben született. A legidősebb Sára, 1792 – ben született, a közöttük lévő 8 gyermek különböző életkorban meghalt. A főbb halálokok a diftéria, himlő, TBC, valamint (feltehetőleg) hasmenés következtében kialakuló kiszáradás („sínlődés”). Az idős szülők, az egyedüli, kései fiúgyereküket a széltől is óvják, nem engedik a többi gyerekkel játszani, féltve őt a fertőzésektől, ezért rendkívül magányos, és ennek következményének tartja, a korai komolyságát („a kora komolyság ettől van kedélyemben”)[3].

 

Az Arany család hagyatéka 1945, január 22.-én, a budai ostrom alatt elpusztult, ezért orvosi dokumentumok nem állnak rendelkezésünkre, de versei és levelezései, valamint az Országos Orvos-Szövetség 1925. 10-20. sz. lapja, melyben Arany János szembajáról Grósz Emil egyetemi tanár ír, illetve az 1939. 19. sz. Orvosi Hetilapban Schaffer Károly által írt cikk az Arany János lelki világáról, jó eligazodást adnak a költő betegségei között.

1844 körül kelt levelébe írja Arany Szilágyi Istvánnak, „az Iza partján lakó jó barát” – nak, aki könyveket küld Aranynak műveihez és az Arany elbeszélő költeményeihez is a történelmi adalékot biztosítja: „használtam tehát hosszas betegeskedésem hidegleléstől szabad óráit,…”[4] Grósz Emil professzor cikkéből tudjuk [5], hogy a költőnek tüdőtágulata volt, ezért minden csekély meghűlés jelentősen rontja az állapotát. E mellett, ahogy Arany egyik levelében is írja, visszatérő (idült) légcsőhurutja és asthmája is van.

Erről az Elégiák c. verstöredékében így ír:

O nátha, nátha! Grippé!
Katarrhusz! Influensz!
Vagy bármi cifra névvel
S alakban megjelensz.
- - - - - - - - - - - - -
Ugyan mért nem pihensz? [8]

Megjegyzésként írja, hogy „méltó okom van megénekelni, (mármint a náthát és a Grippét - szerző) mert vénségemre örökösen fojtogat, s végre is megfojt, mint George Sandot”[7].

Előre látta a jövőt?

Ezek a betegségek az élete folyamán egyre súlyosabb formában jelennek meg. A gyötrő „mell-baja”, köhögési rohamai, nehézlégzése „nem pihennek”, már napközben is gyakran jelentkezik fulladozó, nehéz légzése, de különösen a reggeli és a hajnali órákat szenvedi meg, ahogy azt írja, volt olyan, hogy 17 napig ülve vagy állva tölti az éjszakáit, annyira fullad, köhög.

Ugyancsak az Elégiákba írja:

Oh rút 
Hurut!

Az ember addig hurú't, (ige)

Míg egyszer megmurút (oláh szó).[8]

A „megmurút”, magyarul azt jelenti, hogy meghal.

Mit ért Arany János a „mell – baj” alatt? A családi anamnézisét ismerve (4 testvére TBC-ben halt meg, felesége és leánya úgyszintén) nagyon valószínű, hogy Aranynak is volt gümőkora, ennek talaján jöhetett létre az idült hörghurutja, aminek szövődménye lett az asthma és a tüdőemfizéma. Nem is csoda, hogy az Elégiákban, mint „örök témáról” ír a minduntalan fellángoló betegségéről.

Tegnap mint ma
Hurut, flegma,
Gyilkos asthma,
Emphysema,
Meg rheuma,
Örök téma. [8]

A tüdőbetegsége a szívét is károsítja. Kezdetben anginás panaszok (mellkasi fájdalom) jelentkeztek, amiről levélben számol be Tompának, válaszolva arra a levélre, amit Tompa Mihály ír Aranynak 1856. július 4.- én. Ebben Tompa arról ír, hogy „Június 17.-én anginám támadt,…” [9], mire Arany válaszlevelében arról számol be, hogy „…A lélek-angina, melyről írsz, nálam sem szokatlan dolog”[10], azaz többször is vannak hasonló panaszai.  Ugyancsak Tompának ír a szívritmus zavaráról is több levélben is, így 1860. január 25.-én ezt írja: „Most épen gyöngélkedem is. Hétfőre virradón oly rosszul lettem. - a vérkeringés rendetlen volta miatt – hogy egész kényelemmel csak azt várta, mikor fog már szívütésem végkép elállani. …  Pulsusom úgy meglassúdott, hogy csak elvétve ütött egyet, azonban minden fájdalom nélkül. Azt hittem felakad. Mily szép volna úgy halni meg. De semmi nagyobb következése nem lett. Másnap bágyadt voltam és még most sem vagyok teljes erőben. De fájdalom semmi.”[11]. Ahogy tüdőbetegsége súlyosbodik, úgy súlyosbodik a szívbetegsége is: jobbszívfél elégtelenség alakul ki, nehézlégzés, mely terhelésre fokozódik, nagyfokú fáradékonyság, valamint dobverő ujjak, ajakcianózis, fehérje a vizeletben, melyekről Farkas Kálmán, Arany háziorvosa ír A Nemzet Tárczájában 1882. dec. 19.-én.

Petőfi és Arany barátsága közismert. Levelezésük, verseik jól tükrözik azt a bensőséges kapcsolatot („Lelkem lelkéig ér…”) ami a barátságukat jellemzi. Ezekben a levelekben, az irodalom, politika mellett ott találjuk a mindennapok gyötrődését is.  Arany, 1847 június 25-én kelt levelében írja: „Hétfőn este rosszul lettem, a rá következő éjt nyögve kínlódtam át, kedden egész nap feküdtem;…egyszer nyílik a szobám ajtaja és hozzák a leveledet. Talán épen az gyógyított meg. Már most kutya-bajom sincs.”[13]. Nagy valószínűséggel ez a betegség, az epekőbetegség lehetett, ami viszonylag fiatal korától, a legkisebb diétahibára komoly szenvedést okozott Aranynak. Megerősíteni látszik ezt a tényt az a levél amit, ugyan ez év novemberében ír Petőfinek: „Magam még megvolnék, olyan amilyen csupán egy pár rheumatikus hidegláz, fluxus, nátha, catharrus, köhögés-böfögés, fő-és szemfájás, arckiütések, s kínzó gyomorbajok által emlékeztetve halálomra: de a múzsa, barátom a múzsa nincsen többé!”[14]. A böfögés, fejfájás, arckiütések, kínzó hasi fájdalmak egyaránt lehettek az epekőbetegség tünetei. Ez a betegség is, a később bekövetkezett szövődményével (epehólyag körüli tályog), végig kíséri az életét, állandó testi és lelki szenvedést okozva neki. Kezdetben ívókúrákra jár a karlsbadi fürdőbe és Szliácsfürdőbe évente, ami után hosszabb-rövidebb időre javulás áll be, de a legkisebb diétahiba is újabb szenvedést okoz. 1868-ban veszélyes máj- és bélgyulladást állapítottak meg, ami szintén lehet az epekövesség szövődménye. Végül, 1870-ben korának legnevesebb sebésze, Kovács Sebestény Endre operálta meg, és több epekövét is eltávolította. Sajnos azonban, ez sem hozott végleges gyógyulást, mert az epehólyag körüli tályog, mely a jobb bordaív alatt tört utat magának (ez a forma igen ritka, mert főleg a hasnyálmirigybe vagy a belekbe szokott áttörni a tályog), ezt követően, még 12 évig, egy állandóan gennyező, rendkívül bűzös sipoly, amit naponta többször kellett kötözni. Valószínű, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a költő nem szívesen jár társaságba, kerüli az embereket, nem tartanak alkalmazottat a háztartásukban, mert nem akar terhükre lenni betegségeivel.

1878 körül írja:

„Mért sebeim' rejtegetni?
   Szégyen-é a fájdalom?
Tán könnyebbűl a nyilt érzés
   Ha sohajban rést talál:
Oh, ez örök benső vérzés;
   Oh, e folytonos halál!

Egyedűl a társaságban,
              Ezerek közt egyedűl...”

 (Még ez egyszer…) [15].

Visszahúzódásnak más okai is voltak. A hallása jelentősen csökkent, emiatt minden társalgás nehezére esett. A Tamburás öreg úr című versében 1877-ben:"Az öreg úr (fél-süket és fél-vak)” [16]. A gyermekkorában ismétlődő mandula és középfül gyulladása, a dobhártyájának a megvastagodását, hegesedését okozta. Ezért negyven éves korára, csaknem teljesen elvesztette a jobb fülére a hallását. A hallása mellett látása is romlik. Rövidlátó emberként, meg volt győződve, hogy ha távolra nem is, de közelre mindég jól fog látni. Többen a rövidlátását veleszületettnek gondolták, pedig az alábbi sorok, nem erre utalnak:

De jut, s halálig jutni fog eszébe,
Egy földi elveszett paradicsom;
Az élet első tíz-tizenhat éve,
Midőn látása még nem vala rom;"

(Bolond Istok II. ének 43. versszak 1873) [17]

                    

A látásromlásának másik oka lehet,hogy nagyon sok apró betűs művet olvasott. Ezért, a látásromlás kialakulását, foglalkozási megbetegedésnek tekinthetjük:

„Honnan - "tudásnak a gyümölcsit" éve,
(Apró betüket) s éve nagy -mohón -
Kiűzte a fény kardos angyala:
S a kéj, mit a látás nyujt, elhala."

(Bolond Istok II. ének 46. versszak 1873) [18].

A szembetegsége keletkezéséről így ír az Ex Tenebris című versében:

"Ma ködös szem, mord kedéllyel,
Holnap tisztább mindenik:
Meghozhatja tán egy éjjel,
Hogy majd "új fény jelenik"

(Erre azért gondol, mert édesapja is elveszti a látását, ami aztán egy idő múlva visszatér). Majd így folytatja:

Vagy, ha ez nem, a vakságnak
Kiürítem poharát,
S az "örök világosságnak"
Várom fénylő sugarát." [19].

A rövidlátásáról többször is verseiben:

„A tábláig sem ért el szemsugára,
A legszebb képlet rajta szürke folt;
"Folytassa Istók" "X, elosztva á-ra"...
Szegény myopsunk csak ötölt-hatolt;
S ha csillagásztak, ő nézvén a csőbe:
Sipkát akasztott más lurkó elébe."

(Bolond Istok II. ének 24. versszak 1873) [20].

„(....) Utoljára még szemei is annyira megromlottak, hogy minden olvasással végképpen föl kellett hagynia. Ez volt reá a legsúlyosabb csapás." írja Arany László [21].

Arany János erről így versel:

"Hisz egy időtől fogva nálam
látás, kilátás oly rövid"[22].

A költőnél, nem a látás szűnt meg, mert egy-két sort a legpicinyebb betűkből is el tudott olvasni, de pár percnél tovább nem, mert szemidegei megfájdultak s a sorok összefolytak előtte, illetve az érzékeny szemeit fájdalmasan sértett minden fénylő tárgy, és minden élénkebb szín.

„Rossz szememről egy nagy könyvben
Míg megkérdem a tudást:
Jó tanácsot nem lelek, de
Kapok új szemgyulladást.

Most tanács is, tanulság is
Ebből könnyen vonható:
Tűrj pihenve; a természet
A legjobb útmutató.”

(Tanulság, 1881) [23].

Grósz Emil egyetemi tanár szerint, aki Arany János szembetegségeiről írt az Országos Orvos-Szövetség 1925. 19.-20. sz számában, a Myopia (rövidlátás) mellett, Macula degenerációt, Catharactát (szürkehályog), valamint Retina bevérzéseket diagnosztizált. Ez utóbbihoz, hozzájárultak a kínzó köhögési rohamok is.

"Mit is akarsz?.nézz az időre;
Ősz van, s neked bús télre jár,
Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre."

(Még egy) [24].

Úgy tűnik, beletörődik a sorsába, de szembetegsége sok műtől fosztotta meg a magyar irodalmat. 

A szembetegségéről írt művek az orvostudományt olyan klasszikus leírással ajándékozták meg, amely ma is érvényes tünettanként szolgálhat az orvosképzésben.

Az olvasás helyett a zenélni kezd:

"Az öreg úr (fél-süket és fél-vak),
Maga számára és lopva zenél csak."

(Tamburás öreg úr, 1877 július) [25].

Előveszi a régi gitárját, azon játszik, versel.  Sok régi és népi dallamot tudott, és a maga mulatságára újakat is szerkesztett. Egy memória játékot talált ki: ha valami dalból 1-2 sor eszébe jutott, addig játszotta, míg elő nem jött a teljes szöveg:

„Az öreg úr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Néha egy új dalt terem önkint húrja,
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.”

(Tamburás öreg úr, 1877 július) [25].

Visszatérő fejfájásai, fülzúgása, megnehezítik a koncentrálását, ennek leküzdésére más szellemi játékot is kitalál: készít keresztrejtvényt, betűjátékot, mesterséges rímeket, paródiákat stb. 1852. december 1. Tompa Mihálynak írja: „Gyakran nem vagyok képes egy összefüggő mondatot megérteni, vagy leírni. A vénséget nem okolhatom; az igaz, hogy elértem már „il mezzo camino di nostra vita” az emberi élet ösvényének felét: de hisz Dante csak akkor kezdett isteni comediájába s Cervantes agg korában írta az örök ifjúságú Don Quixote-t. Más a baj édes barátom.”[26].

Arany, a fejfájásainak megjelenését az 1852-es évhez köti (szalontai hazalátogatása alatt, egy kiránduláson alá állt a vízimalom csurgójának, a hideg víz alatt megfázott, s ahogy ő írja „fejrheumát” kapott), valójában azonban, Petőfihez írt leveleiben már korábban is beszámol hasonló panaszokról. 1847. november 11.-én, Petőfihez írt levelében „fő- és szemfájás”-ról panaszkodik, akárcsak 1848. februárjában írt levelében is. 1867. április 22.-én Tompának, ugyancsak a fejfájásáról számol be: „Az a fej rheuma, mely múlt év tavaszán három hétig szenvedhetlen fejfájásokkal gyötört, most februárban ismét előjött és most épen öt hétig hasgatta a fejemet” [27]. További levelezéseiben is találunk fejfájásáról beszámolókat, de úgy tűnik, hogy ezek a fejfájások eltérőek voltak. A féloldali görcsös fejfájás, ami a fej- és fülzúgás mellett jelentkezik, valószínű a migrén lehetett. A másik típusú, amit ő „fejrheumának” nevez, valamint a harmadik, amely különböző intenzitással jelentkezik, és főleg az epebántalmához köthető. Ezek a fejfájások, végigkísérik az életét, jelentősen befolyásolva a mindennapjai mellett az alkotókedvét is.

1853.november 22. Tompa Mihálynak írja: „Nagyobb baj az, hogy bizonyos fej és fülzúgásban szenvedek, s régi hajlamom, miszerint a vér agyamra tólul, s miért a nyakkendőt sem tűrhetem, naponként erősödik. Nem tudom hol fog végződni: de a baj megvan s aggodalomra méltán ad okot. Úgy hiszem, az agyidegrendszer szenved nálam, mert nagyobb elmemegfeszítés után a bajt növekedni érzem. … Egy ilyen vérroham volt az, miről a minap oly titkolódzva szóltam; akkor nagyon meg valék ijedve, félvén a legrosszabbtól, mi az isten képére teremtett embert érheti. Azóta e félelmem lassankint elmúlt; de még most is aggaszt e fejzúgás, - hol tompább hol éleb fájdalommal párosulva, mi rendesen nagy szellemi lomhaságot eredményez. S ez az oka, hogy mostanában minél kevesebbet foglalkozom költészettel, mert a képzelődést különösen ártalmasnak tapasztalom.” [28]. Akárcsak Németh László, ő is rájön arra, hogy a betegsége tulajdonképpen foglalkozási megbetegedés, és a feszített szellemi munka idézi elő. A megoldást is látja: „Gondnélküli élet, derítő társalgás, nyugalom: ez kellene;” sajnos azt is látja, hogy „…helyzetemben nincs mód bennök.” [28].

1854.október 18.-án írja Tompa Mihálynak: „Testi és szellemi gyöngeség mind mélyebben sülyeszt - s a kárhozónak épen az a szerencsétlensége, hogy látja sülyedését, de nem bír eréllyel, magát az átok karjaiból kiküzdeni… De vannak perceim, mikor szeretnék elenyészni, megsemmisülni, csakhogy az öntudattól meneküljek. Gyulai szokta mondani: fáj az élet… nekem igazán fáj”, ahogy Ady is írja „Fájnak az Életnek fájásai, fájnak” (Hát imígyen sírok)

Depresszió? Kiégés? Az eredmény, hogy 1855 után a költői elnémulás évei következnek, nem bír dolgozni, nem bízik magában… Miért? Voinovich Géza, Arany János életrajz írója (1938) lelkileg túlérzékeny emberként írja le a költőt, és Riedl Frigyes is „mimóza természetét” emeli ki. Természetes tehát, hogy a különböző stresszhatások jóval mélyebben érintik, mint más kortársait. Bár kitűnő tanuló, felfüggeszti tanulmányait, majd vándorszínésznek áll be. 19 éves, amikor visszatér szülőfalujába. Bár megígérik neki a jegyzői állást, mint biztos keresetet, végül másnak adják oda, megélhetése még inkább bizonytalanná válik. Hazatérése után, meghal az édesanyja (valószínűleg TBC-ben), édesapja megvakul, éheznek (legfeljebb zsíros kenyérre telik), és a falu is kicsúfolja. Ezek mélyen megrendítik, magát okolja mindezért, lelkiismeret furdalása van, és elhatározza, hogy „közönséges ember” lesz. Elégeti az összes, addig írt verseit, könyvet sem olvas, igyekszik elfojtani magában minden irodalmi törekvést. Sajnos ez sem segít, mert újabb csalódások érik (ismételten becsapják állásígéretekkel), de nem hagyja magát, és küzd a felemelkedésért, és végül mégis írnok lesz, és a falu másodjegyzője, immár biztos jövedelemmel. Szilágy István biztatására ismét elkezd irodalommal is foglalkozni, bár a légkör nem nagyon változik a faluban. 1845 augusztus 1-én kelt levelébe írja Szilágy Istvánnak: „Mit írjak e darázs-fészekről itt? Pöff, és puff; czivódás, mint quondam, cannibalizmus mint quondam.- Én elszigetelem magam tőlük. Családomnak, hivatalomnak élek, s néha a literaturában dilettánskodom.”[30]. Ez a „dilettánskodás” az, ami országos hírűvé teszi: megírja a Toldit. De amúgy is él benne a bizonyítási kényszer, mindent igyekszik túlteljesíteni, hogy bizonyítsa nem érdemtelen az iránta tanúsított bizalom. Aztán jön a forradalom, s bár a maga eszközeivel (cikkeket és verseket ír, lapot szerkeszt stb.) teljes szívvel részt vesz, a forradalom leverése után a falu nem áll mellé, a puszta életéért fut a kozáklovasok elől. Tizenkét napig bujkál az erdőben, erről A lantos című versében így ír:

Nyomába üldve csörtet halálos ellene,
Egy iszonyú kisértet, melynek Való neve.
A tündér képzeletnek zengő madarai
Mind elhagyák s nem mernek feléje szállani.[31].

Függ lantja fűzfa gallyán: repedt öblén a szél
Vadul végig nyargalván, őrülteket beszél,
Mitől a rémült farkas megfut s vonít az eb,
Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg.

S ő bujdosik hazátlan, a dalnak férfia,
Nincs hely a nagy világban fejét lehajtnia. -
(1849 ősszel)

 Visszatérve a házát kifosztva találja, és attól kezdve is állandó rettegésben él, hogy mikor árulják el, mikor viszik el fogságba, vagy mikor sorozzák be?! Sokszor felöltőzve alszik, minden kocsizörgésre felriadva, rémálmok gyötrik. Amikor a helyzet kezdene normalizálódni, újabb csapás: Petőfi Sándor, a jó barát eltűnése. A költő fia, Arany László írta: „Lyrája bús melankóliájának egyik állandó panaszos hangja lett a fájdalmas visszaemlékezés, amit együtt éltek át s melynek eltüntével az ő lelkének ifjúsága is örökre oda van.” [32].

„Letészem a lantot. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki dalt.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a jobb rész kihalt.
A tűz nem melegít, nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

………………………….

Nem így, magánosan, daloltam:
Versenyben égtek húrjaim;
Baráti szem, müvészi gonddal
Függött a lantos ujjain;
Láng gyult a láng gerjelminél
S eggyé fonódott minden ága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

 (Letészem a lantot) [33].

Ezt követően, bár élete külső szemlélő szempontjából megnyugtatónak, kiegyensúlyozottnak tűnik, mégis tele vannak konfliktusokkal, ezért is nevezi Arany a nagykőrösi éveket  „Szaharának”. 1857. december 3. -án Szilágyi Istvánnak írtja:

„… kedélyemben a közelebbi 3-4 év óta nagy változás történt. Sokat szenvedek, erélyem megtört. Valami fejzúgás, ideggyöngeséggel párosulva, kínoz, melynek nem találom gyógyszerét. E miatt sokszor, sőt többnyire, levert hangulatban vagyok – kedvetlen s tehetetlen a szellemi munkára.” [34].

Csengery Antal, aki nem költő, hanem tudós, politikus, de az irodalom kiváló ismerője, Arany hűséges barátja és támogatója. Nagyra becsüli Arany költészetét, és ahogy Arany László írja: „egész lélekkel tudta élvezni, mint talán nem sokan, nemcsak magasabb szárnyalású költeményeit, hanem humora játékait is” [35]. Ő az, aki Arany sorsfordító döntésében bíztatja, tanácsaival segíti. Erre szükség is van, mert, ahogy 1852. december 1.-én Arany Tompa Mihálynak írja, úgy érzi, nem bírja tovább, mindenbe belefáradt: „Én szinte veszem észre, hogy napról napra stupidusabb leszek; néha csak bámulok mint a júh, anélkül hogy valamit gondolnék s úgy szeretnék elalunni sokáig-sokáig:örökre”[36].

Ennek ellenére, szeretne kitörni a kőrösi élet elszigeteltségéből, mert úgy gondolja, hogy ezzel visszanyerni alkotói kedvét is. Végül, 1860-ban, Csengery Antal biztatására és támogatására Pestre költözik.

Pesten visszatér az alkotói kedve, és 1862.ben egyhuzamban megírja Buda halálát. 1865. május 26.-án, az Akadémia titkárává választják. Nagy többséggel szavazzák meg erre a tisztségre, de tökéletességre való törekvése, és az önbizalom hiánya miatt úgy látja, hogy: „Állásomat csak ideiglenesnek kívánom tekinteni. Egy, legfölebb két év megmutatja, ha képes leszek-e betölteni fontos hivatalomat…” Rengeteget dolgozik, olvas, de állandóan aggódik, hogy talán nem ő, aki ezekre a feladatokra a legalkalmasabb. Nagyfokú szerénységére vall, hogy amikor a Szent István – rend kitüntetését neki ítélik, arra kéri Eötvöst, a vallás-és közoktatási minisztert, hogy „e szándék vonassék vissza”. Végül is, hosszas rábeszélés után elfogadja. De ilyen szerényen dönt akkor is, amikor a Toldy Ferenc halálával megüresedett egyetemi tanszék vezetését felajánlják neki, ő pedig gondolkodás nélkül visszautasítja. Természetesen, a mindennapi feszültségek mellett, ezek is feszülté teszik. Ezt még fokozza a lányának, 1865 december 28.-án bekövetkező váratlan halála. Ekkor írja a magyar irodalom legszebb sírversét:

„Midőn a roncsolt anyagon 
Diadalmas lelked megállt; 
S megnézve bátran a halált, 
Hittel, reménnyel gazdagon 
Indult nem földi útakon, 
Egy volt közös, szent vigaszunk 
A LÉLEK ÉL: találkozunk!”

(Juliska sírkövére) [37].

Egy keleti mondás szerint, „Amit nem bír el a lélek, átteszi a testre.”  Úgy tűnik, ezt Arany esetében is tapasztalhatjuk. A meglévő betegségei egyre súlyosabb formában jelennek meg, ismét alkotói válságba kerül. Szeretne a kötöttségeitől szabadulni, hogy csak az alkotással foglalkozhasson. Ez 1877.-ben valósul meg, és ezt „áldott év”-nek is tekinti. Ennek az évnek a nyarát a Margitszigeten töltötte, és Arany László írja, hogy „amikor hivatalát letette, csaknem megifjodott, kedvel és kitartással kezdett munkához” [38]. Versek, balladák születnek (annyi, mint huszonöt év alatt összesen). Ez az az időszak, amikor együtt van

„Kedv, ihlet, alkalom és érezmény,

Erő, kitartás, ízlés, akarat-

Egy szóval ami kell…”

(Bolond Istók II. 14.) [39]

Az utolsó éveit, a szünet nélküli szenvedés jellemzi, és a költészetben keres enyhülést a megpróbáltatások, aggodalmak, és a gyász elől.

Még ez egyszer, még útószor
Hadd zendűljön meg dalom;

Tán könnyebbűl a nyilt érzés
Ha sohajban rést talál:
Oh, ez örök benső vérzés;
Oh, e folytonos halál!

 (Még ez egyszer) [40].

Gyulai Pál, aki Kolozsváron él, gyakori vendég Arany Jánoséknál, ahol heteket tölt, „elevenséget, zajt, irodalmi híreket hozva magával” ahogy Arany László írja. Arany, látásának, hallásának folyamatos romlása miatt elvonultságban él, és „mindinkább a saját gondolatai, emlékei és humora belső világára szorította” [41], ennek ellenére sajátságos, kapcsolat, mély barátság alakul ki Gyulai és Arany között. Ő az, aki sürgeti az Őszikék kiadását, amire Arany a Hagyaték c verset írja válaszként:

"Hát csak írni, mindég írni
A manó se tudja, mit?
Nosza, már a közönség is
Lásson egyszer valamit!"

Nem akarok több izgalmat:
Mert - betegnek - izgalom,
Ha olvassák itt is, ott is,
S bírálgatják új dalom.”

(1877 dec. 11) [42].

Arany László írta, hogy apja soha nem szeretett panaszkodni, ha bántotta valami félrevonult és „egy sóhajtás-szerű versecskében nyertek érzelmi alakot, vagy egy stoicus mosollyal rázta le az apró mizériákat” Erről ír Arany János is az Epilógus című versében:

„Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve.” [43].

A testi szenvedésén felülkerekedve, mindvégig megőrizte nyugalmát, türelmét, embertársai iránti szeretetét és jóindulatát, s csendes humorát. Betegségei egyre súlyosabbá válnak, az idült hörgőgyulladás 1878 áprilisában újra kiújul, és folyamatosan kínozza, legyengíti, sehová sem megy. Gyulai Pál igyekszik kirángatni ebből a fásultságból, de gyengeségét nem tudja legyőzni. Talán, már sejti a véget is:

„Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.”

(Sejtelem, 1882 márc. 2) [44].

Mégis, 1882. október 15-i Petőfi-szobor avatására elmegy, mert úgy érzi, ezzel tartozik a barátja emlékének, de itt megfázik, és tüdőgyulladást kap. Állapota fokozatosan romlik, és néhány nappal később, 1882. október 22-én meghal.

Gyulai Pál mondja a ravatala fölött a búcsúztatót: „Arany költészete az érett koré; amabban megtaláljuk az ifjúság soknemű bús és derült felindulásait, eget ostromló vágyát, édes csalálmait, gyönyörét, büszkeségét, sőt hóbortjait is, emebben az élet egész komoly hangulatát, férfias küzdelmét, csalódásait, vigaszát, humorát és megnyugvását az erkölcsi rend vaskényszerűségében.” [45] összegzi a barát Arany költészetét.

Arany életrajzírója Voinovich véleménye szerint:„Tehetségének Janus – arca van: szinte annyira tudós, mint művész. A nagy alkotók közül talán csak az egy Lionárdo hatolt ily öntudatosan művészetének rejtelmeibe; példájával Arany ezért tanítómester is.”[2]

Bár életét végig kísérte a testi és lelki szenvedés, mégis felül tudott emelkedni rajtuk, és a szenvedésből, betegségekből maradandót tudott alkotni a magyar és a világirodalomban, úgy, ahogy Szerb Antal írja: "Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja."  [46].

Irodalom

1. Németh László: Arany János, Tanu III., 1933 január, 145-155. old.Reprint kiadásban megjelent: Bethlen Gábor Könyvkiadó, é.n.A minőség forradalma -- Kisebbségben.(Püski Kiadó, 1992), I. köt. 404-416. old.

2. Voinovich Géza: Arany János Életrajza, Budapest, MTA Könyvkiadó, 1929..

3. Arany János: Önéletrajz. in: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. I. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. XXXVI.

4.Levelezés Szilágyi Istvánnal,  – keltezés nélk. talán 1844-ből, Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 3.

5. Grósz Emil: Arany János szembaja, in: Budapesti szemle 81873-1944), 28. évf. 102. köt., 282. sz. / 1900, p. 336-342.

6. Levél Tompa Mihálynak, Pest, november 14. 1866. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. IV. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 264.

7. Levél Tompa Mihálynak, Pest, április 22. 1867. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. IV. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 269.

8. Elégiák. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187704.htm#104, 2017.11.19.]

9. Levél Arany Jánosnak, Hanva, július 4. 1856. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 391.

10. Levél Tompa Mihálynak, A szünnapok elsőjé, 1856. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 394.

11. Levél Tompa Mihálynak, Nagykőrös, január 25. 1860. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 476-477.

12. Arany László: Bevezetés. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. VII.

13. Levél Petőfi Sándornak, Szalonta, június 25. 1847. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 79.

14. Levél Petőfi Sándornak, Szalonta, november 11. 1847. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 110.

15. Még ez egyszer…, Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187704.htm#58, 2017.11.19]

16. Tamburás öreg úr, Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187701.htm#07, 2017.11.19]

17. Bolond Istók, Második ének, 43. versszak. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/bi02.htm#10_02, 2017.11.19]

18. Bolond Istók, Második ének, 46. versszak. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/bi02.htm#10_02, 2017.11.19]

19. Ex tenebris, Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187702.htm#36, 2017.11.19.]

20. Bolond Istók, Második ének, 24. versszak. Arany János összes költeményei [on-line:http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/bi02.htm#10_02, 2017.11.19]

21. Arany László: Bevezetés, Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. I. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. XXVI.

22. Arany János kapcsos könyve. [on-line. https://kapcsoskonyvblog.wordpress.com/betegseg/, 2017.11.19.]

23. Tanulság. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187704.htm#101, 2017.11.19.]

24. Még egy. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187702.htm#32, 2017.11.19]

25. Tamburás öreg úr, Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187701.htm#07, 2017.11.19]

26. Levél Tompa Mihálynak, Nagykőrös, deczember 1. 1852. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 283.

27. Levél Tompa Mihálynak, Pest, április 22. 1867. . Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. IV. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 269-270.

28. Levél Tompa Mihálynak, Nagykőrös, november 22. 1853. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 322.

29. Levél Tompa Mihálynak, Nagykőrös, november 22. 1853. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 359-360.

30. Levél Szilágyi Istvánnak, Szalonta, augusztus 1. 1845. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 5.

31. A lantos, Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs184704.htm#43, 2017.11.19]

32. Arany László: Bevezetés. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. IX.

33. Letészem a lantot. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs185001.htm#06, 2017.11.19.]

34. Levél Szilágyi Istvánnak, Nagy-Kőrös, deczember 3. 1857. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 258.

35. Arany László: Bevezetés. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. XIII.

36. Levél Tompa Mihálynak, Nagykőrös, deczember 1. 1852. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. 283.

37. Juliska sírkövére. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs186501.htm#08, 2017.11.19.]

38. Arany László: Bevezetés. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. I. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. XIX.

39. Bolond Istók Második ének, 14 versszak. Arany János összes költeményei [on-line:http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/bi02.htm#10_02, 2017.11.19]

40. Még ez egyszer. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187704.htm#58,  2017.11.19.]

41. Arany László: Bevezetés. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. III. kötet. Budapest, Kiadja Ráth Mór, 1888, p. XVI.

42. Hagyaték, Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187703.htm#45, 2017.11.19]

43. Epilógus. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187701.htm#02, 2017.11.19]

44. Sejtelem. Arany János összes költeményei [on-line: http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs187704.htm#106, 2017.11.19]

45. Gyulai Pál: Arany János (emlékbeszéd). [on-line: http://mek.oszk.hu/04900/04968/html/02.htm#49, 2017.11.19]

46. Szerb Antal: Arany János, [on-line: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/szerbaj.htm, 2017.11.19.]