Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2017/14           ISSN: 2062-2597
Cím: Érdekességek és tanulságok visszaemlékezés

Title: Interesting and lessons, recollection
[Letöltés]
Szerző(k): Sipka László
Rovat: Hírek, események
Kötet: 2017/14
Tartalom:

 

Sipka László

technikatörténész, ipartörténész

lsipka@t-email.hu

A Vámos Éva közreműködésével 2001-ben megvalósított Millenáris Kiállításról

            A Ganz Villamossági Gyár egykori budai telephelyén (a 2000. évben kezdődött és 200l-ben befejeződött munkálatokkal) létrehozták a Millenáris Parkot és a gyár néhány megőrzött, régi épületét felhasználva, a Millenáris Kiállítás- és Rendezvényközpontot. Itt, két régi műhelycsarnokban és az ezeket összekötő új épületben, mintegy 13 ezer négyzetméter alapterületen valósították meg az „Álmok álmodói – világraszóló magyarok” című kiállítást, amely 2001. december 17-én nyitotta meg kapuit.

            Most nem kívánok részletes, rendszeres kiállítás-ismertetőt adni, remélve, hogy a kedves hallgató (illetve későbbi olvasó) vagy már látta, vagy amúgy is szándékozik felkeresni azt. Ehelyett inkább olyan dolgokra hívnám fel a figyelmet, amelyek segíthetik a látottak jobb megértését, illetve olyan összefüggésekre utalnék, amelyek a látottak jobb hasznosítását szolgálhatják.

Ez a tárlat áttekintést nyújt arról, hogy az elmúlt 2-300 évben magyar alkotók mi mindennel gazdagították az emberiség közös kincsestárát, mi mindennel járultak hozzá a világ előrehaladásához. Természetesen itt csupán szellemi ívek felvázolására nyílik lehetőség, nincs és nem is lehet tételes, hiánytalan felsorolás (akár az alkotók, akár a szakterületek tekintetében), hiszen ezt egyrészt korlátozza a rendelkezésre álló – bármilyen nagynak is tűnő – tér, másrészt gondolni kellett a látogatók befogadóképességére, rendelkezésre álló idejére is. (Aki esetleg furcsának tartja az utóbbi szempontot, annak mondom: a kiállítás javasolt – felfestett – útvonalának egyszerű végigjárása több mint fél óra; a különböző monitorokon futó, az egyes témákat a nézőhöz közelebb hozó videoklipek összideje a két órát meghaladja.) Az előkészületek és a megvalósítás során is szakmai igényességgel igyekeztünk kezelni a dolgokat, ugyanakkor tudatosan kerültük a száraz oktatás (még inkább a kioktatás) látszatát is. Inkább a játékosság, a meseszerűség a megjelenítés módja. Bemutatunk tényeket, eseményeket, személyiségeket, alkotásokat – és fontosnak tartjuk, komolyan gondoljuk azt, amit bemutatunk, de nem komolykodunk. Jelképesnek tekinthető, hogy a kiállítás Sajdik Ferenc híres személyiségeink egy „csokrát” ábrázoló karikatúrájával indul. (A kép előtt állva érződik igazán, hogy milyen nevetséges a kérdés: „bevesznek-e” minket Európába?)

 

Ez a bemutató igen sok ember igen kemény munkájának az eredménye. Számunkra, akik ennek a folyamatnak a részesei voltunk, különleges örömöt okozott az, hogy számos olyan személy, akinek nem volt eredendően köze a kiállítás létrehozásához, teljesen önzetlenül segített minket abban, hogy ez a létesítmény megvalósuljon, minél gazdagabb legyen. Elsődleges tanulságként említhető ez a segítőkészség és az, hogy ezt az alkotást sokan a magukénak érzik.

A kiállítás tükrében valósághű képet akartunk adni magunkról – önmagunknak és bárki másnak. Végigtekintve ezen a képen, jogosan örülhetünk. Örüljünk is! Úgy vélem, igazi karácsonyi ajándék ez a kiállítás az ország, a magyar nép, valamennyiünk számára.