Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2017/14           ISSN: 2062-2597
Cím: Adatok a Rozsnyay-féle kinintannát történetéhez

Title: Data for the history of chininum tannicum-Rozsnyay
[Letöltés]
Szerző(k): Grabarits István dr. + - Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság elnöke
Rovat: Gyógyszerészettörténet
Kötet: 2010/1
DOI: 10.17107/KH.2010.1.96-103
Kulcsszavak:
kinintannát, íztelen kinin, kina-alkaloidák, kinoidin
Keywords:

Abstract:

In this paper we can follow the way of chininum tannicum-Rozsnyay until 1883, when it became offi-cial in the Hungarian Pharmacopea. The author proves, that it wasn't Rozsnyay, who discovered this combination. The chininum tannicum preparates of Rozsnyay appeared on the market in the year 1868, containing instead of chinin its aceampenying alka-loids only.

At the occasion of a competition Károly Than as a member of the jury gave instructions how to prepare the combination. Rozsnyay earned success with his effective drug formjs of chininum tannicum in Hungary as well as abroad. Concernin fever controlling effect of the drug opinions do not agree.


A dolgozat végigkíséri a Rozsnyay-féle kinin­tannát útját 1883-ig, a magyar gyógyszerkönyv­ben való megjelenéséig. Bizonyítja, hogy nem Rozsnyay a vegyület felefedezője. Rozsnyay kinintan­nát készítményei 1863-ban jelentek meg a piacon, azonban akkor még nem kinint, hanem a társal­kaloidákat tartalmazzák. Egy pályázat kapcsán Than Károly, mint bíráló ad útbaigazítást a ve­gyület helyes elkészítésére. Rozsnyay tetszetős kinintannát tartalmú gyógyszerformákkal ért el hazai és nemzetközi sikereket. A gyógyszer láz­csillapító hatásáról megoszlottak a vélemények.

AXIX. század közepén még az egyetlen hatá­sos lázcsillapító a kinin volt. A kinafa-ültetvények kapacitását azonban már oly mértékben nem le­hetett növelni, mint amilyen mértékben dúlt vi­lágszerte a malária és a háborúk is sok kinint igé­nyeltek. A kina-kéregből ekkor már gyárakban készítették a drága kinint. Komoly cél volt az ol­csóbb előállítás és az íztelenné tétele. A kiningyárakból kikerülő társalkaloidokat kininként is hasz­nálták, a szándékolt hamisításokról nem is beszél­ve, ami a kina-alkaloidok analízisének gyors fej­lődését is eredményezte. Az olcsóbb és hatásos szer keresése 20—30-féle kininvegyület előállítá­sához és használatbavételéhez vezetett világszer­te. Az íztelen vegyület kívánalmainak a kinintan­nát felelt meg legjobban. Hazánkban elsőnek Rozsnyay Mátyás, zombai gyógyszerész foglalko­zott vele. Készítményének útját követjük nyomon ebben az írásban 1883-ig a Magyar Gyógyszer­könyv Függelékében történt hivatalos felvételéig, a Gyógyszerészeti Hetilapban megjelent, idevonatko­zó közlemények alapján.

Külföldi hírek a kinintannátról

A Gyógyszerészeti Hetilap 1863. nov. 26-án „Sz-í" aláírással tudósított először- a kinintannát­ról:

„A kinal (=kinin) készítmények közül Landerer szerint leggyakrabban használtatik Göröghonban a csersavas kinal (chinium tannicum). Az előállítására ajált módszerek közül a következő látszik a legcél­szerűbbnek lenni. Ecetsavas kinal oldata, vagy kén­savas kinal ecetsavas vízben való oldata csersavas légenyköneggel (=ammónia) lecsapatik. A csersav csersavas légenykönegben oldatik fel, miáltal a fo­lyadék kevéssé barna színé válik, s ezen folyadékot közvetlenül a kinal oldattal vegyítik. A ily módon lecsapott csersavas kinal lemosatván majdnem fe­hér és szárítás által gyantássá válik, szétdörzsölve sárgás fehér port képez." [1]

1864-ben látott napvilágot Schmedt leírása, amely az előzőhöz hasonlóan ecetsavas kinint és a csersav ammóniás oldatát ajánlja: „egy részről lehető közömbös vegyhatású csersa­vas ammon oldatot készítünk s mindkét folyadékot összeöntvén a vegy-műtét rövid idő alatt be van fe­jezve. A csersavas ammon igen hígított ammon és csersavból készül telítés által. A chinium tannicum az orvosok által különösen kedveltetik a gyermek gyógyászatban. Hatása a gyomorra és a belekre sok­kal enyhébb, mint a kénsavas kínalé, sem hasmenést, sem más tüneteket nem okozván." [2]

Tehát többen rájöttek arra, az íztelen kinin kutatása közben, hogy a csersavas só felel meg a legjobban, de ennél is- a kémhatás függvénye az oldékonyság és vele a keserű íz is. A savas kö­zegben történő vegyítés sem a fenti, sem a gaz­dasági kívánalmaknak nem felel meg. Mindkét idézett közlemény ammóniás közegben reagáltat. A magyar referáló adatokat nem közöl, csupán annyit, hogy igen híg ammónia oldat kell, „lehe­tőleg közömbös legyen”.

A következő referátum [3] csak 1872-ben je­lent meg. Eszerint Haxman a kiniszulfát faszeszes oldatát a csersav vizes oldatával reagáltatja, azért, hogy a szabad sav ammóniás közömbösí­tésekor ne sárgás, hanem fehér csapadék kelet­kezzék. Regnauld [4]módszere: kiniacetát vizes ol­datát reagáltatja csersav vizes oldatának olyan fe­leslegével, hogy a kezdetben kiváló csapadék felol­dódjék. Majd ammónia, vagy nátriumkarbonát, vagy bikarbonát oldatával — „amennyi a közöm­bösítéshez szükséges" — lecsapatja. Közli a ki­nintannát súlyviszonyait: egy rész kinint és két rész tannátot tartalmaz, Stöder amszterdami gyógyszerész [5] közleménye (1877) a meg nem savanyított kininszulfát forróvizes oldatát reagál­tatja csersavval. E módszer hibája, hogy a kinin egy része oldatban marad. A „The Pharmacist" című angol lap 1879-ben közölt előirata [6]: kénsa­vas közegben feloldott kininszulfátból nátronlúg­gal kicsapatja a kinint. Ezt alkoholban oldja, majd melegen reagáltatja csersav vizes oldatá­val. A csapadékot vízzel a keserű, vagy összehú­zó íz megszűntéig mosatja. 1880-ban Becker [7]  Bonn­ból a kinintannát készítésének reformálását sürgeti. Felhívja a figyelmet, hogy tiszta, kristá­lyos kininvegyületekből kell kiindulni, nem pe­dig amorf mellékalkaloidákból. A jobb felszívó­dás érdekében bor egyidejű adagolását javasolja. Ő kininkloridból csersav ammóniás oldatával ké­szíti a kinintannátot, amely végül 24,7% kinint tartalmaz.

Hatásáról és vizsgálatáról a következő külföl­di tudósítások szólnak még:

Sistach [8] a párizsi orvosi akadémiának a követ­kezőképpen foglalta össze 1872-ben a kinintannát or­vosi alkalmazását: nem idéz elő fejfájást, soport, fülzúgást, nehézhallást, nyugtalanságot, izgatottságot és   tagreszketést,   amelyek   a   kininszulfátnál   előfordúlnak. Nem okoz keserű szájízt. Hatása kisebb, ezért nagyobb adagokban kell rendelni. Hager [9] saját tapasztalatai alapján a kinintannát „mint láz­ellenes és zsongító szer legfőlebb 1/10 akkora ha­tással bír, mint a kénsavas só, s az előbbinek 9/10 része a húgyban és .bélürülékben ismét feltalálható".

Jobst 1878-ban [10] többféle kinintannátot vizsgált, azok alkaloid tartalmát 22—26%-nak találta, „de ezek elenyésző csekély mértékben állnak kínalból, hanem többnyire cinchoin és cinchonidin által ké­peztetnek."

Azt még ehhez tudni kell, hogy a kinin és társal­kaloidjainak megkülönböztető analízisét ebben a kor­ban már ismerték.

Rozsnyay Mátyás kininkészítményei

A különös véletlen úgy hozta, hogy Rozsnyay Mátyás első „kinal-cukorka" hirdetménye a Gyógyszerészi Hetilap ugyanazon lapján jelent meg, mint a már idézett első, a Landerer-féle külföldi tudósítás a kinintannátról 1863-ból.. így szól Rozsnyay első hirdetése[11]:

„Kinal cukorkák. Ezen cukorkák mindenike egy szemer tiszta kinalt tartalmaz, s a mellett, hogy ha­tásában bármely kinal készítmény túl nem haladja, igen kellemes íze miatt, gyermekeknél és nőknél igen könnyen beadható. — Ezen cukorkák megkülönböztetendők, a cukrozott kinal-labdacsoktól és trochiscumoktól, mert azoknál vékony cukor réteg egy kis keserű kinal-labdacsot tartalmaz, s evégett gyerme­keknél, kik azt könnyen összeharapják, nem hasz­nálhatók, e cukorban pedig a kinal íze bizonyos közönbös szerek által van álcázva és eltompítva, úgy, hogy egészen  megrágva is kellemes ízűek maradnak

Hasznos szolgálatot vélünk tehát tenni, orvos és gyógyszerész ügyfeleinknek, ha ezen kellemes ízű, s a gyermekgyógyászatban bizonyosan nagy szerepre hivatott kinal-cukorkáinkat komoly figyelmökbe ajánl­juk.

Minden adag  egy jól  bedugaszolt üvegben  15 darab cukorkát tartalmaz. Egy tucat ára: 6 Frt. 25 Kr. o. é. Egy adag ára: 80. kr. o. é.

Megrendelhető Zombán (u. p. Szegszárd), Kelen tr. és Rozsnyai gyógyszerész főraktárában, a »magyar koronához” címzett gyógyszertárban, szénatéren Pes­ten."

Három dolog feltűnő ebben a hirdetésben: 1. Egy íztelen vegyületet sejtet. 2. Dr. Kelen József zombai orvos társként szerepel. 3. Már lerakata van a fővárosban.

Ezt a hirdetést még egy követte december 3-án [12]. Közben Kelen és Rozsnyay a „kinal czukorkák — chininbonbons" forgalomba hazatalára és hirdetésére engedélyért fordultak a Hely­tartótanácshoz [13]. A Helytartótanács gyógykontárkodás és hivatalos gyógyszerrel való visszaélés cí­mén elutasította a kérelmüket[14]. Ezután több hirdetése nem jelent meg.

A kérvényben azt írják, hogy a cukorkák „egyedü­li hatályos alkatrészök tiszta kinal (chinin) és ezen kívül, mint közömbös hatású szerek; czukor, kávé, thea, csokolád, és egyéb fűszerek. A szer titka tehát csupán a készítés módjában áll, melynél fogva a ki­nal keserű ízét a fentebbi közömbös szerekkel töké­letesen sikerült elpalástolnunk". Ez a kérelem vi­szont azt sugalja, nem kinintannát a hatóanyag.

Rozsnyay készítményéről 1868-ig a Magyar Or­vosok és Természetvizsgálók egri vándorgyűlésé­ig nincs semmi más adatunk. Ekkor a Kocianovich-féle ,,kinal kellemessé tételére" kitűzött jel­igés pályázatra Rozsnyay négy készítményt kül­dött be. Mivel a pályázatot elutasították neve nem került nyilvánosságra. Hogy mégis Rozsnyay a pályázó a Gyógyszerészi Hetilapban egyidejűleg megjelent írása bizonyítja [15]

A vándorgyűlés bírálói más véleményen voltak [16]. Than Károly szerint a pályázó „az általa alaktalan kínalnak nevezett chinoidinnak csersav vegyületét állította elő, mely állítólag ugyanazon hatással bír, mint a chinin és teljesen íznélküli. Szerző azonban igen téve­sen fogta fel a kérdést, mert itt nem a chinin pót­szeréről van szó, a milyennek a chinoidint némileg tekinteni lehetne,, hanem a kérdés az, hogy a chininnek oly vegyülete (nem pedig bomlási terménye) állíttassék” ,elő, mely ép oly hatályú, mint amaz és nem kellemetlen ízű. Pályázó szóval bebizonyítottnak tekinti, hogy az alaktalan chinin, azonos a kö­zönséges, vagy jegeczedett chininnel. Ezen felfogás a tudomány mai állásánál, még az esetben sem vol­na semmi szín alatt helyeselhető, ha az úgynevezett alaktalan chinin képlete sokkal biztosabban megál­lapítható volna, mint jelenleg van: mert az úgyne­vezett isomer testek léte bizonyítja, hogy ugyanazon vegyalkat mellett a testek vegyjelleme, tehát vegyi lé­nyege tökéletesen eltérő lehet...    Nem tekinthető a kérdés megoldása gyógyszertani szempontból sem he­lyesnek. A chinin és sóinak kitűnő gyógyhatásúkon kívül, azon rendkívüli előnyük van számos más gyógyszer felett, hogy jegeczedett állapotban ,mint vegytani tisztaságú készítmények állíthatók élő és ennélfogva biztosan adagolhatok, a netalán tisztát­lanságok pedig bennök könnyen kimutathatók. A chinoidinre nézve, mely által szerző a chinint pótolhatni véli, még azt sem tudni biztosan, miféle és hányfé­le testnek elegye, de annyit biztosan tudunk, hogy úgy a mint a gyárakban előállítják, az előállítás mód­ja szerint igen változó alkatú, és alaktalan sajátságá­nál fogva mindenféle tisztátlanság lehet és legtöbbnyire van is benne jelen. A mellékelt készítmények vegyi vizsgálatánál kiderült, hogy az I. számmal je­lölt alaktalan kénsavas chinin, mely állítólag kiin­dulási pontul használtatik a többi készítmény előál­lításához, mutatja a tisztátlan kénsavas chinin jel­lemző kémhatásait. Ellenben az alakt. csersavas chi­nin II. a czukorkák: III. és a csokoládéban IV. a chi­nint  jellemző  kémhatásokat  előidézni,  a  legkülönfélébb eljárások által sem lehetett, mi oda mutat, hogy azokban azon chinin, mely a pályakérdésben értve volt, elő nem fordul, vagy legalább úgy átala­kulva, hogy az vegytanilag chininnek többé nem te­kinthető. A felhozott okoknál fogva alólírt azon né­zetben van, hogy pályázó a kitűzött kérdést tévesen fogta fel, és hogy vegytani szempontból tekintve a kitűzött kérdést nem oldotta meg.”

A másik  bíráló,  Molnár János    rókusi  gyógy­szertár gondnoka véleményéből:

„Az 1-ső számú készítmény kénsavat és chinoidint tartamaz”. „A 2-ik számú készítmény: tannin és chinoidinből álló összeköttetésnek látszik lenni... A 3-ik és 4-ik számú készítmények szinte tannint és chi­noidint   tartalmaznak.   Pharmacológiai   tekintetben   2 számú kávé készítmény kissé kemény és nehezen oldékony;  a 4-ik  számú  Chocolád készítmény csekély   mérvben  kielégítő... A lepényke alakoknál  a  bekebelezés után lehető tartós ideig a chinoidin utóíze lép föl.  Kívánatos  lett  volna,   hogy  a   tanninösszeköttetéseken kívül kisebb mérvben specifikus hatású chinoidin összeköttetésekkel is tétettek volna kísérletek, miután a tannin némely esetben,  mint contra indikált is szerepelhet.”

A harmadik bíráló Jármay Gusztáv gyógysze­rész többek között a következőket írta: „Hibás az alap. melyet pályázó a kérdés megfej­téséhez kiindulási pontul választatt,... mind vegyi  szerkezetére nézve, mind pedig tisztaságára nézve oly bizonytalan készítmény, hogy alkatának e bizonytalansága és változhatósága következtében az orvosi használatból már régen kimaradt... Sokkal inkábbfelelt volna meg pályázó a feltett kérdésnek, ha munkálatának alapjául  a jegeces  kinal módosulatot vette volna, mely biztos vegyi alkatánál fogva biztosabb eredményekre.vezetett volna...”

A klinikai ellenőrzést Bókai János és Poór Im­re professzorok végezték. Ök már kedvezőbb véleményt adtak a gyógyszerek hatásáról, azon­ban kevés idő és eset állt rendelkezésükre ah­hoz, hogy értékelhető is legyen az. Bókai továb­bi kísérletekre ajánlotta a szereket.

A következő vándorgyűlésen 1869-ben Fiumé­ben mégis elnyerte Rozsnyay a Kocianovich és Szurmák által kitűzött pályadíjat. A bírálók Than Károly, Bókay János és Poór Imre voltak. Rozs­nyay most már kristályos kininszulfátból készí­tette el kinintannátját, úgy, ahogyan a bírálók az előző évben javasolták neki. Pályamunkája — azo­nos szöveggel — megjelent a Hetilapban [17] és a vándorgyűlés munkálataiban [18]. Érdemes idéznünk néhány sorát, hogy az íztelen kinintannát sorsát jobban nyomon követhessük. Ebben már szó sincs a kininnel azonosnak vélt kinoidinről. Először áttekinti a keserű íz elvételére tör­tént korábbi próbálkozásokat: kloroform, zsíros anyagok, bevonatok segítségével. A csersavas kininről mint az irodalomban régebben ismert vegyületről ír:

„Áttanulmányozván majdnem valamennyi kinalvegyületet, azon meggyőződésre jutottam, hogy a kinalnak csupán egy vegyülete van, mely a többi kinalsók keserű ízét nem osztja, mely tehát e részben további tanulmányozást érdemel és ez a csersavas kinal. Különösnek tűnt föl előttem, hogy a csersa­vas kinal egyike a régibb kinal-készítményeknek, s dacára íztelen voltának. „nem tudott magának tért kiküzdeni a gyógyászatban.” Ezután áttekinti a ré­gebbi külföldi készítésmódokat, nevezetesen a kén­savas közegben való reagáltatást és az ecetsavas ki­nin ammóniás vegyítését. (Lásd fentebb Landerer és Schmedt módszerét,) Az első módszerről az a véle­ménye, hogy a végtermék „közömbös és savanyú cser­savas chinin keveréke”. Landerer és Schmedt mód­szerével kapcsolatban az a kifogása, hogy „nem lé­vén pontosan meghatározva az ecetsav mennyisége, Ehhez járul még az ecetsavas kinal magas ára, .. .ha oly drága nem volna, nem igen lehetne ellene kifo­gást tenni.”      

Következik a saját módszere, ami tulajdon­képpen alig módosított Landerer- és Schmedt-módszer. Rozsnyay 1:50 arányban forró vízben oldott - kininszulfátot reagáltat ammóniával sem­legesített csersavoldattal. Az ammóniás semlege­sítést hangsúlyozza, amit lakmusszal ellenőriz, „a folyadék inkább egy kissé savanyú, mint alos (lú­gos) legyen”.

A készítményéről összefoglalva azt mondhatjuk, hogy Rozsnyay először évekig kinin helyett kinoidint használt. A kinintannátot először elvetet­te annak rossz felszívódása miatt. Bírálóinak út­mutatása alapján a külföldi szakirodalomból ré­gebben ismert csersavas kinint állított elő, egy lényegtelen módosítással: kininacetát helyett kininszulfátot használt. „Nem savított kinal oldat­ból cserebomlás útján készült csersavas kinalt” állított elő. 1869-ben már a hatás szempontjából sem emel kifogást a „közönséges csersavas chi­nin” ellen. A kinin és a kinintannát molekulsúlyait figyelembe véve, az utóbbi másfélszeres adagjai felelnek meg egy súlyrész kininnek. Az adagolásnál Rozsnyay már nincs tekintettel a cser­savas kinin rossz felszívódási viszonyaira; amit korábban ő is és Hager is kifogásolt, amikor a kinintannát hatását a kinin egytizedének tartottak. Rozsnyay új készítményéből a kinin most már kimutatható volt, pályadíjat nyert.

Nincs tudomásunk arról, hogy Rozsnyay a for­galomba hozatalt és hirdetést ismét kérvényez­te-e. Igaz, közben a Helytartótanács is megszűnt a kiegyezéssel. Ezután Rozsnyay ismét hirdetni kezdi készítményét. Hirdetéseiben hadakozik a konkurrencia ellen, amiben azért nincs igaza, mert a kinintannát előállítását más is kiolvashatta a külföldi szaklapokból, valamint Rozsnyay is közölte azt, egyébként is szabadalomteljes világ volt. A leg­nagyobb vetélytársa Gobetzky József, eszéki gyógyszerész volt, aki rendszeresen hirdette a „Tannas Chininae neuter-ből" készített „Kinalcukorkáját és Kinalchocoládéját".

Rozsnyay a kor szellemét jól követve mindent megtett, hogy készítményeivel sikert érjen el. Később nemcsak kinintannátjával, hanem más gyógy­szerekkel is (gyógyborok, vaskészítmények, stb.) megjelent a piacon és a kiállításokon. Kinintan­nátját nemcsak a magyar, hanem az osztrák la­pokban is hirdette. Onnan szerzett róla tudomást H. Hager is, a tekintélyes német professzor, aki a Gyógyszerészi Hetilap szerint [19] elismerő­en írt róla a Pharmazeutische Centralhalleban. Hager a cukorkák (Saccharolum Chinini) és a kinalcsokoládépasztillák tetszetős formáját dicsé­ri, amelyek ráadásul kinintannátot tartalmaznak. Ennek a dicséretnek ellentmond, hogy korábban — mint láttuk — Hager nem sokra becsülte a kinintannátot. A sűrűn egymás után átdolgozva kiadott hatalmas munkája a Manuale Pharmaceuticum a kininvegyületek között felsorolja a kinin­tannátot is. Rozsnyay neve — levélváltásuk és a fent említett cikke ellenére — nem fordul elő benne. Hager halála után a Manuale a szokásos formában továbbra is a gyógyszerkészítés és ana­lízis kincsestára volt. Boros és Zboray az 1893-as kiadásban rábukkantak Rozsnyay gyógyszer­készítményeire, amelyek a német szerzők analízi­se alapján nagyrészt kinidint és cinchonidint tar­talmaztak [20]. 1877-ben egy drezdai nagykeres­kedő cég szintén kinidint és cinchonidintannátot talált Rozsnyay gyógyszereiben. Nincs okunk ezek közlésében kételkedni. Rozsnyay még a fiumei pályaműben sem állt el attól a gondolattól, hogy a társalkaloidok ugyan­olyan hatásosak: „Azt hiszem, hogy itt a kínal­nak mindazon vegyületei tekintetbe jöhetnek, me­lyek csak a kinal sajátságos gyógyhatásával bír­nak”.

A kereskedésbeli kevert kina-alkaloidákról és azok polarizációs  vizsgálatáról  maga Rozsnyay  is   írt [21]:

„Azonkívül — kivált a chinin árának felszökke­nésekor — különböző nevek alatt különböző keveré­kek jönnek forgalomba: melyek habár a chinint gyógy­hatásúkkal meg is közelítik, de 3, sőt néha mind a négy chinaal keveréknek bizonyulnak.. . Ezen chinalkeverék Quinetum sulfuricum név alatt kapható a kereskedésben" .

Rozsnyay  kiállítási      sikereivel      kapcsolatban (Brüsszel 1876, Párizs világkiállítás 1878, Székesfehérvár1879, Bécs 1883), ki kell emelnünk, hogy a díjakat nem a kinintannát feltalásáért, hanem a kinintannát tartalmú gyógyszerformáiért kap­ta. A párizsi híradás is a szép küllemű és nagy helyi népszerűségnek örvendő készítményről szá­mol be.

Az „insipidum Rozsnyay" a Magyar Gyógyszerkönyvben

Csak a legutóbbi évek gyógyszerésztörténeti írá­sai említik helyesen, hogy a Rozsnyay-féle kinin­tannátot nem az első és nem is a második gyógy­szerkönyvben, hanem az első Függelékben lett hivatalos gyógyszer. Az első gyógyszerkönyvünk Kommentárjában [22] a kinintannát kétféle előirata is szerepel, de egyik sem a Rozsnyayi-féle.A német gyógyszerkönvben 1879-ben már hivatalos volt. Balogh Kálmán kininhatás szempontjából nem tartotta jelentős szernek, láz esetén inkább a szul­fát- és klorid sóját ajánlotta.

A gyógyszerkönyvbe való felvételről a Hetilap így tudósít [23] :

„Rozsnyay Mátyás általánosan ismert jeles kartársunkat azon kitüntetés érte, hogy az általa előállított »Chininum tannicum neutrale insipidum Rozsnyay« a magyar gyógyszerkönyv legközelebb megjelenő füg­gelékében felvétetett. E kitüntetés értékét emeli azon körülmény is, hogy tudtunkkal magyar gyógyszerész készítménye eddigelé hivatalos szerré ily módon nem tétetett”..

A hírre Rozsnyay hosszú cikkel reagált [24]. Ebben többek között azt hangsúlyozta, hogy az ő készítménye jobb mint az árubeli egyéb kinintannátok. A közömbös jelleget kiemeli: „csak tel­jesen közömbös, azaz savaktól teljesen mentesí­tett folyadékban jöhet létre olyan chinintannát csapadék, mely maga is közömbös és az állandó­ság jellegével bír." Ismét áttekinti a többi készí­tésmódot, de ezek közül kihagyja az ammóniás eljárást, amelyet ő módosított. Ebben a közle­ményben szerepel először a világpiac szó, majd Schédy Sándor lapszerkesztő a lábjegyzetben vi­lághírűnek mondja Rozsnyay kinintannátját. Itt kezdődik a magyarországi túlértékelés. Azonkívül Schédy elárulja itt Rozsnyay iránti elfogultságát: „e meggyőződésnél fogva rendszeresen tartózkod­tunk már évek óta az erre vonatkozó (t. i. kinintannátra, a szerző) külföldi közlemények átvéte­létől".

Ettől kezdve Rozsnyay már gyógyszerkönyvi néven  hirdeti  készítményeit:   „Chininum  tannicun neutrale  insipidum  Rozsnyay." Időközben  (1883 megjelent a Magyar Gyógyszerköny Függeléke, benne Rozsnyay kinintannátja is, de éppen azt hagyták ki   a  nevéből,   amire    Rozsnyay   annyira  büszke volt:  a neutrale szót:  „Chininum tannicum insipidum Rozsnyay" a hivatalos név.. 1886-ig az előző néven hirdette készítményét, majd ettől kezdve ő is elhagyta a neutrale  jelzőt.  A Függelék  a  kinintannátban legalább 30% kinintartalmat írt elő, ugyanakkor Rozsnyay és De Vrij mérései szerint csak 22,8 -27,4% kinin volt az insipidum Rozsnyayban.

Irodalom:

1.      Gyógyszerészi Hetilap, Chininum tannicum 2, (1863); 766

2.      Gyógyszerészi Hetilap, Csersavas kinalról, 3, (1864): 329.

3.      Gyógy­szerészi Hetilap,  A csersavas kinal készítése 11, (1872): 55.

4.      Gyógyszerészi Hetilap, Tiszta Chininum tannicum készítésmódja14, (1875); 114.

5.      Gyógyszerészi Hetilap,  A chininum tannicum előállítási módja 16, (1877): 782.

6.      Gyógyszerészi Hetilap,  Közömbös csersavas kinal készítése 18, (1879); 72.

7.      Gyógyszerészi Hetilap,  Chininum tannicum 19, (1880):264.

8.      Gyógyszerészi Hetilap,  A csersavas kinalról 11, (1872);  660.

9.      Gyógyszerészi Hetilap,  Ua. mint (8), 

10.   Gyógyszerészi Hetilap,  Chininum tannicum 17, (1878);390.

11.   Gyógyszerészi Hetilap, 2, (1863) 767.

12.  Gyógyszerészi Hetilap, 2, (1863).  783

13.  BOROS István—dr. ZBORAY Bertalan: Zomba község ne­ves gyógyszerésze, Rozsnyay Mátyás élete és mun­kássága Tanulmányok Tolna megye történetéből VI. Tolna Megyei Tanács, 1975,  389.

14.  Uaz. Mint 13. 393.

15.  Gyógyszerészi Hetilap, ROZSNYAY Mátyás: Tanulmány a chinin és chinoidin vegyi és gyógyászati viszonyai fölött.  7, (1868).768-774.

16.  A magyar orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban tartott nagyülése által a kinal kellemesé tételére kitűzött pályakérdésre beérkezett pályamunka birálatai. In: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1868 aug. 21-29. Egerben tartott XIII. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Eger, (1869). 54—57.

17.  ROZSNYAY Mátyás: A kinalt (chinin) miként lehet úgy elkészíteni, hogy az, keserű izét veszítvén de hatályosságát megtartván, gyermekeknek is könnyen adagolható legyen. Gyógyszerészi Hetilap, 8, (1869) 926, 950.

18.  ROZSNYAY Mátyás: A kinalt (chinin) miként lehet úgy elkészíteni, hogy az, keserű izét veszítvén de hatályosságát megtartván, gyermekeknek is könnyen adagolható legyen. In: (szerk.) Poór- Rózsay: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1869 szept 6-11. Fiuméban tartott XIV. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Pest, 1870. 344-350.

19.  Gyógyszerészi Hetilap, Rozsnyay kinalcukorkái 15, (1876),  249-250.

20.  Boros— Zboray: im.

21.  Gyógyszerészi Hetilap, Rozsnyay Mátyás: A chinaal-féleségek michrochemiai és polariscopiai vizsgálatáról. 17, (1878), 505, 513.

22.  Balogh Kálmán: A Magyar Gyógyszerkönyv Kommentárja. Budapest, 1879, 436.

23.  Gyógyszerészi Hetilap, 22, (1882). 826.

24.  Gyógyszerészi Hetilap,  Rozsnyay Mátyás: A chininum tannicum insipidum készítéséről és vizsgálatáról. 23, (1883)177-198.