Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2017/14           ISSN: 2062-2597
Cím: A Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely története és irodalma

Title: History of Royal Hungarian Children’s Home in Budapest
[Letöltés]
Szerző(k): Körmendiné Pók Zsófia - Heim Pál Gyerekkórház könyvtára
Rovat: Kiváló tudományos dolgozatok
Kötet: 2016/13
DOI: 10.17107/KH.2016.13.576-641
Kulcsszavak:
magyar gyermekvédelem története, Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely, Széll Kálmán, Szalárdi Mór, Szana Sándor, Damokos Andor, Barabás Zoltán,
Keywords:
History of child protection, Royal Hungarian Children’s Home in Budapest, Kálmán Széll, Mór Szalárdi, Sándor Szana, Andor Damokos, Zoltán Barabás,
Abstract:

In 1901, Hungary created as a first ever legislation in Europe the law about the children’s protection declaring the state’s responsibility of caring orphans and abandoned children. All European governments were interested in the system to be based on the new Act.

The Royal Hungarian Children’s Homes started operating in 17 towns and provided safe catering as well as health service for abandoned children and mediated them to foster parents. The central institute of these facilities was the Royal Hungarian Children’s Home in Budapest.

This study presents the history of this institute from the foundation (1903) through finished construction (1907) until the end of World War II. Afterward the state’s policy changed unfortunately by re-arranging the 50-year-old organization. As a result, the Children’s Home had no essential role anymore. The first part of the institute’s history is about the period 1907-1924 and the shows the emerging difficulties caused by the World War I and the spreading poverty in the early 1920s. The second part is generally considered as the golden age of the Children’s Home.

This study presents the day-to-day life in the Children’s Home 1928-1945 as well its main activities together with health care in the Children’s Hospital which was affiliated to the home. During this time Zoltán Barabás as a head of the institute helped with enthusiasm to maintain the high level of all activities. His biography was not published so far thus the present study tries to show it instead. The main aim of our study is to pay tribute to the forgotten ages of our cultural heritage.


Bevezetés

Szellemi és tárgyi örökségeink megismerése és megőrzése talán az egyik legnehezebb feladat mai, digitalizált világunkban. Természetesen vannak „kiemelt”, többszörösen feltárt és publikált, megőrzésre szánt kulturális területek; de számtalan, a feledés homályába merült értékkel is rendelkezünk. Ezen örökségek egy bizonyos korszak társadalmának szellemiségét, világnézetét képviselik és jelképezik. Ezek az emlékek nemcsak tárgyi emlékek, hanem olyan személyek emlékei és hagyatékai is, akik életüket tették fel egy-egy ügyre, melyet képviseltek; vagy épp amelytől az emberiség jobbítását remélték. Az örökségek egy része tovább él, és emlékezünk rájuk; egy részük átalakul, és új funkcióval ugyan, de továbbra is a társadalom része marad; és van olyan terület, mely elsodródik a történelmi változásokkal.

A dolgozatomban ismertetett intézmény fenti felosztásba való besorolása nem egyszerű: maga az intézet és szervezeti rendszere megszűnt; feladatát más intézmény látja el a mai napig is. Kórháza azonban nem szűnt meg, sőt ma Magyarország legnagyobb gyermekkórházaként működik a fővárosban.

A Budapesti Magyar Állami Királyi Gyermekmenhely történetéről legutóbb 1928–ban jelent meg kiadvány – és noha néhány folyóiratcikkben a kerek évfordulókon még történt megemlékezés, – az 1945-ös megszűnés óta nem született róla újabb összefoglalás. Dolgozatomban megpróbálom a fellelhető irodalmak alapján feltárni ennek a társadalmában egyedülálló intézménynek a történetét, működését, és legmeghatározóbb egyéniségének életét.

Másik tervem, a menhellyel kapcsolatos irodalom teljes feltárása csupán részben sikerült. Több időre van szükség ahhoz, hogy egy mindent átfogó, a teljességre törekvő, menhelyi téma- és szakbibliográfia elkészülhessen. A források feltárása folyamatosan zajlik, de még nem sikerült minden kortárs publikációhoz hozzáférni. Így a dolgozatomban ismertetett bibliográfia közel sem teljes.

Az anyag sokrétűsége és mennyisége miatt szűkítenem kellett a bemutatandó témát is. Ezért kizárólag a Magyar Állami Királyi Gyermekmenhely Központi Intézetét, a Budapest, Üllői út 86. szám alatt működő „anyaintézmény” történetét próbálom meg ismertetni.

Az árvaházak kialakulásának története

Az elhagyott vagy árva gyermekek ügyét az ókori társadalmak nem a maihoz hasonlóan kezelték. Spártában Lykurgos, Kr. e. 880-ban a beteg és gyenge kisdedek megmentését nem tartotta állami érdeknek, és Solon törvényei szerint (Kr. e. 594) sem tartották bűnnek a „felesleges” gyermekek megölését. Arról is vannak források, hogy Rómában, a XI. városrészben, vagy az avertini hegyekre tették ki a csecsemőket. A csecsemők mellé állított korsóban valamely értéket helyeztek el; vagy az életben tartás, vagy a temetés költségeinek fedezésére. Az ilyen körülmények ellenére is életben maradó gyermeket rabszolgának tekintették.[1] Más elbírálás alá estek az árva gyermekek: Athén az ún. „orphanophylakes”-ekben nevelte az elesett katonák árváit, míg a római császárok az „orphanotrophiak”-ban helyeztették el az árvákat, kik a császár védencei voltak („Alimentarii pueri et puellae”).

Nagy Konstantin volt az, aki Kr. u. 315-ben megtiltotta a „gyermekkivetés és áruba bocsátás” jogát és Kr. u. 330-ban megalapította az első árvaházat Konstantinápolyban. Nagy Szent Basil Neoceasareaban (370) alapított szegényházat, melyet az árvák ellátására is szánt.[2]

A kereszténység elterjedésével egyre több templom mellett hoznak létre lelencházat. Például Milánóban Kr. u. 787-ben Dartheus püspök, Montpellierben Kr. u. 1180-ban a Szent Lélekről elnevezett szerzetesek. A Rómában 1198-ban, III. Ince pápa által alapított menhely[3] rendelkezett először az ún. forgóládával (ruota v. torno), mely a törvénytelen gyermekek szüleinek névtelenségét biztosította.

Közép-Németországban a legkorábbi utalást a lipcsei tanács által 1439-ben kiállított oklevélben találunk, melyben a Szent György ispotály átvételét rögzítették. Dél-Németországban már az 1348-as pestisjárvány előtt léteztek lelencházak. Egy 1359-es forrás pedig külön fiú- és külön lány árvaházat említ.[4]

A reformáció idején a polgárság megpróbálja függetleníteni magát e területen is az egyháztól, önálló szegényüggyel és saját jótékonysági tevékenységgel kezdi el szolgálni a gyermekvédelem ügyét. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a felügyelet az állam kezében volt, de a gazdaságosság szempontjait is figyelembe kellett venni. Ez a kényszerítő körülmény eredményezi azt, hogy a lelencgyerekeket együtt gondozták a fogvatartottakkal. Hamar látható volt ennek negatív hatása.

Új megoldásokat kellett keresni, melyre először Hollandiában találhatunk példát: önálló árva- és lelencházak alapítására kerül sor, elsőként Hamburgban 1604-ben. Az árvaházakat megürült kolostorokba telepítik. (1572-ben Augsburg, majd később 1695-ben Halle).[5] Ez utóbbiban egyben szegényiskola is működik, és később ez a hallei árvaház szolgál majd mintául az európai árvaházak kialakításához.

Párizsban 1636-ban alapítják az első árvaházat. A szegénység, az árva gyerekek száma azonban egyre nő, a helyzet másfél évszázaddal később egyre rosszabbá válik; így 1811-ben maga Napóleon ad utasítást további árvaházak kialakítására – és a lelencek ellátását állami feladatnak minősíti. (Szám szerint 271 gyermekmenhelyet alapítanak ezen időszakban, Franciaországban.)

Oroszország egy évszázaddal később hoz létre hasonló intézeteket. (Moszkva – 1783, Szentpétervár – 1770) Mindkét árvaház Nagy Katalin cárnő rendeletére épül meg. A moszkvai közel 1000 csecsemő befogadására volt alkalmas.[6]

Csupán a XIX. század végére sikerül a szegényügyet és a gyermekvédelmet különválasztani: Németországban ez a hamburgi árvaház esetében történik meg először, 1892-ben. Ezen szétválástól kezdve figyelhetjük meg a gyermekvédelem különböző utakon való fejlődését:

·       a „latin” népeknél a ZÁRT

·       a „germán” népeknél pedig a NYITOTT gondozási formát.[7]

A XIX. – XX. század fordulóján tehát már mindenütt találhatunk árvaházakat, de ezek fenntartása, ellátása inkább jótékony szervezetek adománygyűjtésén illetve az egyéni adományozók jóindulatán múlik.

Árvaházak létrejötte Magyarországon

A magyar gyermekvédelem első csírái már Szent István törtvényeiben is megtalálhatóak. Ő az, aki az özvegyekről és árvákról is rendelkezik, sőt az Esztergomban és Pécsváradon alapított kórházakban az elhagyott csecsemők részére külön helyiséget is kijelöl. Gellért püspök püspöki székhelyén otthont biztosít az elhagyott gyermekeknek és iskolát is szervez nekik.[8]

Könyves Kálmán I. törvénykönyvének 58. fejezete az abortuszt, a gyerekgyilkosságot és a gyerek magára hagyást halállal sújtja.[9]

Az 1658. évi törvény 68. §-a, és az 1723. évi törvény 1. pontja már a községekre rója kötelességként a talált csecsemő ellátását és felnevelését.

Mária Terézia 1763-ban alapítja meg a tallósi árvaházat. Az eredetileg 100 gyermek ellátását biztosító ház létszámát királynői utasításra 200 főre emelik. Az uralkodó saját maga rendelkezik a lelencház berendezéséről, és a gyerekek tervezett oktatásáról. Tallós mellett Zágrábban is uralkodói alapítású gyermekmenhely jött létre. Több felekezet is létrehoz gyermekárvaházakat a szeretet nevében.[10]

Erdélyben 1791-ben születik törvény az árvák és gyámok jogviszonyainak szabályozásáról.[11]

Magyarországon, a társadalmi úton való lelencügy-kezelés első lépései II. József nevéhez fűződnek, aki 1784-ben rendeleti úton hoz létre hatóságilag szervezett lelencházakat. Ennek hatására történik meg az első magyar felajánlás, Sándor István végrendeletében:

            „Szlavnitzai és Lukai Sándor István, Temetvény várának örökös ura Bécsben 1793. augusztus 12-én kelt végrendeletében a következőképen rendelkezett:

„Ugyanott, az ország közepén a szegénygyermekek számára, kik a szülőktől elhagyattatnak s talált gyermekeknek neveztetnek, egy oly háznak felállítására, mely a németektől Findlingshausnak neveztetik, hagyok ötezer forintot, azaz 5000 ft. Hasonlóképen a szülésháznak (Geburthaus) ott való felállítására rendelek ötezer forintot, azaz 5000 ft.    [12]    

Sándor István 1815-ben bekövetkezett halálával, a végrendeletnek megfelelően a felajánlott pénz rendelkezésre áll – de egyelőre nem kerülhet felhasználásra. (Ez az összeg fogja képezni a majdan Budapesten felállítandó Állami Gyermekmenhely építési költségének alapját.)

Még egy személyes felajánlásról kell említést tennünk: Gonitzky János György 1797-ben 12.000 Ft-ot adományoz árvaház alapítási célra – ám ennek kamatai nem elegendőek egy menhely fenntartására. Gonitzky saját házában „próba árvaházat” nyit, de sajnos nincs megfelelő fedezet. Így a hely bezár. Továbbra is megoldatlan az elhagyott és árva gyermekek ügye.

1848-ban a Pesti Szegény Gyermekkórház felvállalná a talált gyermekek gondozását, de ez sem megoldható a főváros szerint. Egy 1869-es híradás röviden így tudósít:

„A kormány körében lelenc gyermekek befogadására szolgáló intézetet terveznek, gyermekkórházzal összekötve.”[13]

 1868-ban létrejön a Lelenczház-Egyesület – melyet hamarosan államilag betiltanak.

Több egyéb próbálkozás után 1885-ben megalakul a Szegény Beteg Gyermekek Egyesülete, mely Szalárdi Mór irányításával működik, 1891-től Fehér Kereszt Egyesület néven.[14] (Ez az egyesület építteti meg a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt Gyermekkórházat, ami a mai II. Gyermekklinika jogelődje.)

Mint a fentiekből látható, az állami szerepvállalást megelőzően a magán-egyesületek kivették részüket a család nélküli gyermekek támogatásában, ezzel megalapozva a majdani intézményes gyermekvédelem alapjait.[15]

A jó szándék és az akarat megvolt, és az is egyértelművé vált, hogy állami megoldást kell találni a gyarapodó árva illetve kitett gyermek ellátására, de még bő 10 évet kell várni arra, hogy az állami gyermekvédelmet szabályozó törvény megszülessen.

A magyar állami gyermekvédelem megalakulásának közvetlen előzményei

„A gyermekvédelem ügye az emberiségnek nagy szent ügye. Ezért vagyunk egy táborban mindannyian, kik a gyermekvilág javáért küzdünk, de külön zászlók alatt harczolunk, mert a gyermekvédelem egyszersmind nemzeti ügy is. …Ha a társadalom és az állami intézményeikkel nem képesek megakadályozni, hogy elhagyott gyermekek létezzenek, úgy kötelessége az államnak és a társadalomnak egyaránt gondoskodni arról, hogy el ne vesszenek az élet számára.”  [16]  

(Torday Ferenc)

            Szalárdi Mór[17], a Rókus Kórház szülészetének orvosa az, aki a lelencek ügyének képviselőjeként az orvostársadalom összefogását remélve kezdett egy lelencház létesítésén fáradozni. Erről így ír:

„Személyes tanúja s némileg részese is voltam a lelenczházi mozgalomnak.”    [18]    

Azonban amikor nagyobb nyilvánosság elé tárja elképzeléseit, nem várt támadásokkal találja magát szembe:

„Bajon csak állami lelenczház felállítása által lehet segíteni, de alig hogy a lelenczház felállításának eszméje a nyilvánosság elé került, … leghevesebben a „szakértők” megtámadták.”  [19]  

Az ellenzők a német szakirodalomra hivatkozva tartottak a törvénytelen gyermekek számának növekedésétől, és attól, hogy ez a lehetőség felszabadítja majd az anyákat a gondoskodás felelősségétől. Következő indokuk pedig a várható növekvő gyermekhalandóság volt. Szalárdi statisztikákkal és a külföldi árvaházak adataival bizonyítja igazát, és sikerül meggyőznie a kétkedőket. Eléri, hogy az Orvosegyesület 1879. április 5.-én feliratot intézzen a kormányhoz. A kormány tervezetet kért, melyet az egyesület el is készített; és mivel a közvélemény és a képviselők is egyre erőteljesebben követelték az árvák ügyének rendezését, egy bizottság felállítására kerül sor. Az orvosi bizottság (Grosz Lipót, Schermann dr., Erőss dr. és Szalárdi Mór) feladata a lelencház részletes tervezetének elkészítése volt, míg a gazdasági bizottság (Ivánka Imre elnökletével) a szükséges anyagiak előteremtéséről gondolkodott. Ekkor születik meg az intézet elnevezése is:

„noha a lelenczház ellen való előítéletek akkor már szűnőfélben voltak, mégis a szótól annyira idegenkedtek, hogy a megteremtendő intézményt országos gyermekmenhelynek nevezték el.[20]

 

  

1. kép - Szalárdi Mór

Mindaddig, míg az állami felügyelet megszületik, több társadalmi kezdeményezésre alapított intézmény próbál segíteni. A Fehér Kereszt Egyesület kórházában például minden gyermekágyas felvételre kerül, míg az újszülött dajkaságba nem adható.[21]

(Hasonló módon alapítványi, ill. egyesületi formában működik az Országos Első Gyermek-Menedék Egyesület (1870)[22], a Protestáns Országos Árvaház (1859), a Mayer Ferenc fiú Árvaház (1887), a Pesti Izraelita Hitközségi Fiúárvaház (1869), a Pesti Izraelita Leányárvaház (1867), a Báró Hirsch Árvalány-Menhely (1875)). Ezek mellett több gyermekvédelmi egyesület is próbál segíteni a szegény gyerekek napközbeni ellátásában.)[23] Ám ezen intézmények, elsősorban az anyagi határok miatt nem képesek az egyre növekvő számú rászorulónak jobb körülményeket biztosítani. Egyre sürgetőbb az állami részvétel megteremtése.

Az állami gyermekvédelem kialakításának jogi keretei

            Noha az Országgyűlés már 1871-ben felkérte a belügyminisztert, hogy próbáljon szülő- és lelencházak számára megfelelő költségvetési keretet biztosítani, az első tényleges intézkedés 1885-ben történik meg. Ekkor alapítják meg a Szalárdi Mór által említett bizottságokat, melyek javaslatait végül nem tárgyalják meg. A következő lényeges dátum 1895 – amikor az akkori belügyminiszter, Hieronymi Károly ígéretet tesz az elhagyott gyermekek ügyének rendezésére. Ekkor nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki árvaházak kérdése is felvetődött. A főváros telket is felajánl a Hajcsár út – Angol utca sarkán, sőt a lelencház tervezésére is megbízást ad.

Mindaddig, míg a fenti intézkedések meg nem valósulnak, az állam a Fehér Kereszt Egyesülettel, valamint a Budapesti Első Gyermekmenedékhely Egyesülettel köt „szerződést”, melyben tartásdíj fizetését vállalja az ellátásért cserébe. (1899. május 19.)

Az állam által ellátott gyermekek száma 1899-ben 2316, 1900-ban pedig már 4214 fő. Szalárdi Mór, a Fehérkereszt Egyesület igazgatójaként vidéken is fiókintézeteket szervez, így biztosítva a vidéki árvák elhelyezését.[24]          

Széll Kálmán miniszterelnök[25] lesz az, aki megalkotja a Gyermekvédelmi törvényt. Az 1901. évi VIII. törvénycikkelyben a talált, valamint a hatóságilag elhagyatottnak nyilvánított hét éven aluli gyermekek ellátásáról kell az államnak gondoskodnia, míg az 1901. évi XXI. törvény ezt a 15. életkorig kiterjeszti. A miniszterelnök lelkes és odaadó támogatója a gyermekvédelem ügyének. Erről egy 1910-es tudósítás így ír:

„… de egyiknek a sorsa sincs annyira a szívéhez és szeretetéhez nőve, mint a gyermekvédelem. Ehhez nem enged hozzányúlni ellenséges kézzel, ebben mindenki, a ki az elhagyatott gyermek rovására akar takarékoskodni, vele szemben találkozik ellenségül.”[26]

            A törvény meghatározza az elhagyatott gyermekek fogalmát, a családi krízishelyzetek esetén biztosítja az állam segítségét és az intézeti elhelyezést. Garantálja az állami gyermekvédelmet, és kijelenti, hogy igényt tart a társadalom kisegítő munkájára.[27]

A jogszabály egyedülálló Európában. A törvénnyel együtt kialakított gyermekmenhelyi rendszer több európai ország csodálatát kivívja – és hasonló rendszer kialakítására ösztönzi.

Angliából, Oroszországból minisztériumi képviselők érkeznek tanulmányozni a magyar szabályozást, a bécsi Pestalozzi Intézet állandó munkakapcsolatban áll a hazai gyermekvédelem irányítóival. A gyermekvédelem magyar rendszeréről több nemzetközi konferencián is tart előadást Ruffy Pál, Bosnyák Zoltán illetve Szana Sándor.

A magyar rendszer népszerűsítésére íródik meg a „Le droit abandonné et le système hongrois de protection de l'enfance” című könyv Bosnyák Zoltán és Edelsheim-Gyulai Lipót szerzőségével.[28] Az előszót Andrássy Gyula belügyminiszter jegyzi. A kötet révén az egész világ megismerheti a gyermekvédelem hazai módszerét.

2. kép - A magyar gyermekvédelem rendszerét bemutató könyv címlapja

A gyermekmenhelyek létrehozása, a kezdetek

            A törvény megalkotása után, az országos felügyelet biztosítására szükségessé vált egy vezető kinevezése. Széll Kálmán erre legalkalmasabbnak Ruffy Pált[29] tartotta, akit 1903-ban nevezett ki e tisztségre. Ruffy nagy lelkesedéssel és lendülettel veti bele magát a munkába, és mint a budapesti menhely első igazgatója, a fővárosi rendszer kialakításával is foglalkozik. 1914-ben tartott előadásában így határozza meg a gyermekmenhelyeket:

            „Az állami gyermekmenhely az az intézmény, mely az elhagyatott gyermeket a saját kezdeményezéséből, vagy mert az arra illetékes hatóság oda utalta, felveszi és a számára körülhatárolt területen elhelyezéséről gondoskodik.

Az állami gyermekmenhely három feladatkört tölt be: az egyik, hogy felveszi a gyermeket; a második, hogy visszatartja mindaddig, míg kihelyezéséről gondoskodik; a harmadik, hogy a beteg gyermeket gyógyítja. Ennélfogva a gyermekmenhely közigazgatási hivatal, mely a gyermek jogviszonyaira vonatkozó összes jogügyleteket lebonyolítja; gyermekszálló, amelyben a gyermek addig tartózkodik, míg az alkalmas vasúti vonat végleges elhelyezése céljából a vidékre nem szállítja; végre egy minden részletében szakszerűen és a modern hygiene követelményei szerint berendezett csecsemő- és gyermekkórház.  [30]  

  

3. kép - Ruffy Pál

            Ruffy mellé igazgató-helyettesként Szalárdi Mór kerül kinevezésre, aki orvos-szakmailag szervezte és tervezte a menhelyi ellátást. A fővárosin kívül 16 városban hoznak létre állami gyermekmenhelyet: Aradon (átadva: 1904. május 1.), Gyulán (1904. október 29.), Debrecenben (1904. október 15.), Kecskeméten (1904. október 28.), Kolozsvárott (1904), Nagyváradon (1904. május 11.), Pécsett (1904. augusztus), Szabadkán (1904. július 27.), Szegeden (1904. április 16.), Veszprémben (1904. október 15.), Kassán (1904. december 1.), Marosvásárhelyen (1904. augusztus), Munkácson (1905. október 31.), Rimaszombaton (1905. október 1.), Szombathelyen (1904. július 18.), és Temesvárott (1904. május közepe). Az intézmények élére nagyrészt gyermekorvosok kerülnek, akik nemcsak közigazgatásilag, hanem szakmai szempontból is irányítják a menhelyeket.

            A gyermekvédelmi törvény megalkotóinak a családi nevelés elsőbbsége lebegett a szeme előtt, így a menhelyekre kerülő gyermekek kevés ideig és kivételesen tartózkodtak az intézményekben. A gyógyításra, ápolásra nem szoruló gyerekek vidékre kerültek nevelőszülőkhöz. (Őstermelők, iparosok, gazdák fogadták be a rászorulókat.) Egy-egy településre (un. telepre) több gyereket is kihelyeztek, és ellátásukat rendre ellenőrizték. (Ezt a tevékenységet a telep-felügyelőnők végezték a teleporvosokkal együtt.) Azok a gyerekek, akik jobb képességűek voltak kerültek csak tanintézetekbe, ahol felsőbb iskola elvégzését tudták nekik biztosítani.[31]

A menhelyi „hálózat” szervezeti felépítésére, általános feladatainak részleteire most nem térnék ki teljes körűen. Torday Ferenc cikkében[32] részletesen ismerteti az állami gondozásba vétel feltételeit, a menhelyi felvétel menetét, az esetleges kiadás részleteit. Megismerhetjük az állami gyermekmenhelyeknek, mint intézményeknek a gyermekvédelemben betöltött szerepét, a külső telepekre való helyezés szabályozását, a nevelőszülők megbízásának feltételeit. A létrehozott szabályozás rendelkezik a gondozási díjról, a fogyatékos gyerekek speciális intézményekbe való elhelyezéséről, és az egész rendszert felügyelő központi igazgatásról. A jól átgondolt szabályozás minden részletre kiterjedően rendelkezett a menhelyi gondozásról. A felépítésről további kötetekben is olvashatunk: lásd pl. Ruffy Pál idézett művét.

A Budapesti Állami Gyermekmenhely

A budapesti gyermekmenhely első évei (1903-1907)

       Saját épület egyelőre nem áll a fővárosban a menhely rendelkezésére, így a Fehér Kereszt Országos Egyesület tulajdonában lévő IX. kerületi, Tűzoltó utca 7. és 9. számú házaiban indul meg a gyermekvédelmi tevékenység. Az intézetről és berendezkedéséről részletesen beszámol az 1903. évi jelentés:

„ A 9. számú ház egészen, a 7. sz. háznak földszintje és I. emelete, a keletre eső rész II. emelete az intézet részére évi 21990 koronáért bérbe vétetett addig, míg az állami gyermekmenhely saját háza fel nem épül.  [33]  

            A 9. számú ház alagsorában volt a konyha, a mosó és szárító kamara, a kazánok, és a raktárak. A földszinten orvosi vizsgáló, a dajkák ebédlője, valamint a vidéki menhelyekbe átutalt anyák és nagyobb gyermekek ideiglenes tartózkodási helyéül szolgáló négy szoba. (Budapesten ugyanis tartósan csak a beteg, gyenge fejlettségű, különösebb ápolást és orvosi gondozást igénylő gyerekek maradtak. A többieket vidéki menhelyekre vagy azok telephelyeire szállították.)  Az I. emeleten a beteg gyermekek elhelyezése történt, míg a II. emeleten, a betegszobák mellett még egy műtőszoba is volt.           

A 7. számú házban zajlott az adminisztráció: a földszinten az orvosi és adminisztrációs szobák voltak a várószobákkal együtt, az I. emeleten az irodák, és az anyák és újszülöttjeik elhelyezésére szolgáló terem, melyből még egyet találhattunk a II. emeleten.[34]

            A beteg gyermekeket Szalárdi Mór mellett Szabó Mihály és Gobbi Gyula segédorvosok látják el, és további 3 felügyelő orvos segédkezik. 5 ápolónő, 1 felügyelőnő és több, mint 20 adminisztratív dolgozó látja el a feladatokat. Több orvos jár konzultálni (szemész, fülész, nőorvos, műtőorvos) – akik közül néhányan ellenszolgáltatás nélkül végzik e tevékenységet.

            Az intézet forgalma már ebben az első évben is hatalmas: a 120 csecsemőággyal, 120 nagy ággyal és 19 gyermekággyal működő menhely 5892 (!) gyermeket látott el, ápolt, illetve közvetített tovább. A kórházi részleg is kialakul: a belgyógyászati osztály mellett szemészet és sebészet is működik. A csecsemőhalandóság európai összehasonlításában a fővárosi menhely mutatja ki a legjobb eredményt: míg pl. Milánó árvaházában 41%-os, addig Budapesten csupán 15,44% a halálozás.

            1904-ben kerül a Menhelyre Dr. Torday Ferenc, aki több évtizedig lesz meghatározó alakja a menhelyi betegellátásnak, és a tudományos tevékenységnek. A forgalom – egy belügyminisztériumi rendeletnek köszönhetően – csökkent, 1256 gyerek került felvételre. A rendelet csak beteg gyerekek felvételére adott engedélyt, a többi gyermeket azonnal vidéki menhelyre irányították.

            A további években is évi közel 2000 gyermek kerül a fővárosi menhely gondozásába. Noha helye továbbra is elég szűkös, igyekszik megfelelni az országos rendszerben betöltött feladatának is, hisz

„az összes vidéki menhelyből átveszi azokat a beteg gyermekeket, kiknek betegsége különleges gyógykezelést igényel …

a menhely az egészségügy és gyógyászat érdekeinek szolgálatában a rendelkezésre álló anyagot tudományosan feldolgozza, vegykonyhája van, és külön kórbontóval rendelkezik.  [35]  

Az viszont biztos, hogy az ekkor már épülő, sokkal nagyobb épületre égető szükség van.

  

4. kép - A Tűzoltó u. 7-9. épülete napjainkban

A Menhely történetének következő időszaka (1907-1924)

A Menhely telke

Budapest székesfőváros közgyűlése 1379. számú határozatában[36] a már előzőleg Zuglóban kijelölt 8000 négyszögölnyi terület helyett az akkor még X. kerület, Üllői út és Orczy út sarkán lévő, 4500 négyszögöl területű telket engedi át örök használatul állami gyermekmenhely számára. (A telken előzőleg a XVI-os helyőrségi katonakórház állt.) A fővárosi tanács által 218.188/905. VI. szám alatt engedélyezett rendeletét a belügyminiszter 134.089/905.V. szám rendeletében hagyja jóvá és hitelesíti a használati szerződést.

„…azzal a korlátozással, hogy a telken kizárólag csak az állami gyermekmenhely céljára szolgáló épületet szabad csak emelni, és úgy a telek, mint a rajta emelendő épületek is, mindenkor kizárólag csak a gyermekmenhely céljára lesznek használhatóak.  [37]  

A használati szerződés másik fontos pontja még, hogy a felvett gyerekeket kizárólag magyar családoknál lehet elhelyezni.

Az építési munkálatok 1905. november 27.-én kezdődnek, 1906. május 5-én kerülhet sor a bokrétaünnepségre, s 1907. július 23-án – sokévi várakozás után – a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely saját épületébe költözhet.

A Menhely épületei, elrendezése

Ybl Lajos[38] tervezi meg a Menhely épületét – melyről így ír az Építő Ipar című folyóirat 1909. 1. számában:

„A budapesti állami gyermekmenhely azonban Sándor János [!István] által évtizedek előtt lelencházi célokra tett 10.000 forintos alapítványnak az időközi kamataival 1,200.000 koronára felszaporodott összegéből épült az Üllői-úton a székesfőváros közönsége által ez intézmény céljaira adományozott 5 hold területen 1907. évben …”  [39]  

Az új épület 6 pavilonból állt. Az Üllői útra néző 2 emeletes ún. Igazgatósági főépület földszintjén kerültek elhelyezésre az adminisztrációs hivatali helyiségek, a felvételi és kiadási helyiségek (várószobák, orvosi vizsgálószobák), az országos felügyelet hivatalainak szobái, lakások, a szuterénben raktárak. Az első emeleten kapott helyet a díszterem, és további lakások is. (Itt lakott az igazgató, a gondnok, és néhány másodorvos)

  

5. kép - A Menhely főépülete

6. kép - A Menhely főépülete az Üllői úton

Alapraz - főépület.jpg

7. kép - A Főépület és emeletének alaprajza

Az udvar bal oldalán helyezkedett el a „megszállóház”. Ennek emeletén azok az egészséges csecsemők és gyerekek kaptak ideiglenes elhelyezést, akik egy-két nap után vidéki menhelyekre, ill. telephelyekre kerültek. Több, különböző méretű szoba állt rendelkezésre – a szoptatós anyák is itt maradhattak. Fürdő- és mosdószobák tették lehetővé a tisztálkodást. A vidékre távozott „transzport” után rendszeresen fertőtlenítették e helyiségeket. Ebben az épületben volt még a kórház felvételi osztálya. A földszinten a gazdasági részek kerültek kialakításra: főzőkonyha (gőzzel fűtött üstökkel), mosókonyha („villámárammal hajtott gépekkel”[40], mángorlóval, ruhafertőtlenítési lehetőséggel.)

  

8. kép Balra a „megszállóház”, szemben a Belgyógyászat épülete

9. képA Sebészet és a Főépület

10. kép - A konyha

            Az udvar jobb oldalán egy egyszintes épületbe került a sebészet. A földszinten és az emeleten 18-18 ágyas kórterem található, erkély és játszószoba (!) mellett. A földszinten 2 műtőterem, előkészítő és sterilizáló, valamint műszertár is helyet kapott. Az emeleten még több különszoba, és az alorvos lakása volt. A súlyos betegek szállítását egy betegszállító felvonó segítette.

   

11. kép– A Sebészet bejárata és lépcsőháza

A Főépülettel szemben épült fel a 2 emeletes belgyógyászat. Ennek alagsorában a tejkonyhát, a felvételre került kórházi betegek és anyák ruháinak raktárát, a dajkák és anyák éttermét helyezték el. Földszintjén nagyobb gyermekek számára 8-8 ágyas kórtermet, anyák és dajkák lakószobáját, laboratóriumot és hidegvíz-gyógyászati termet létesítettek. Itt volt még több vizsgáló, és 2 szoba bőrbetegeknek.  Az emeleti csecsemő osztályon egy „három fülkéjű Pfaunfler-Escherich féle convense” is elhelyezésre került, a koraszülöttek ellátására. Ezen a szinten ápolták a bujakóros csecsemőket is. A szemészeti és hietikus osztályon minden szükséges gyógyeszköz a rendelkezésre állt. E szint másik szárnyában és a II. szinten is csecsemőosztályok voltak. A csecsemők gondozása és ápolása az ápolónők és dajkák feladata volt: 6-6 csecsemőre jutott egy gondozó. A kórtermek a berlini gyermekkórházban is használt gyermekágyakkal voltak berendezve. A Belgyógyászat épületének déli homlokzatán tágas, télen zárható és fűthető erkély épült.

  

 

12. kép - Csecsemők szobája

13. kép - Gyerekek szobája

14. kép - Koraszülöttek osztálya

            A Delej utca határvonalán épült fel a földszintes fertőző pavilon, melyben két teljesen elkülönített osztály volt, 4-4 kórteremmel, fertőtlenítő és az inhaláló készülékekkel felszerelve. Szintén erre az oldalra került a ravatalozó épület, mely boncoló helyiséggel és hullakamrával rendelkezett.

  

15. kép A Delej utcai front – Fertőző osztály és ravatalozó       

Ybl Lajos cikkéből[41] kiderül, hogy a központi fűtéssel, csatornákkal, a korának legmodernebb villanyvilágító és erőátviteli berendezésekkel, villámhárítóval, telefonnal és „villanyos csengővel” felszerelt menhelyen Róth Miksa által festett ablakokat helyeztek el. (Ezen a felirat: „Az örök szeretet nevében,”)[42] A külső homlokzatra Zsolnay- féle majolika díszek kerültek, Ligeti Miklós készítette a homlokzati figurális díszeket, és Hein János tájkertész elképzelése valósult meg a kert kialakításakor. Az építkezés összköltsége 960.000 korona, mely összeg teljes egészében rendelkezésre állt.

  

16. képAz Állami Gyermekmenhely főépületét díszítő Zsolnay majolika megmaradt darab

A Menhely ünnepélyes átadása

A Menhely átköltözése még 1907. júliusában megtörténik, de ünnepélyes átadásra is sor kerül: 1908. június 4-én a belügyminiszter, gróf Andrássy Gyula és a kormánybiztos, Ruffy Pál jelenlétében. Ekkor helyezik el az alábbi okiratot az épület sarokkővébe:[43]

  

17. képA megnyitáskor született okirat

(Ruffy Pál, Szalárdi Mór, és több menhelyi orvos aláírásával)

Az alapítók emlékét egy emléktáblán is megőrizték, melyet a főépület lépcsőházában helyeztek el:

  

18. képA Főépület lépcsőházában elhelyezett márványtábla szövege

A Menhely élete az I. világháború és a Tanácsköztársaság idején

A Menhely élére 1909. áprilisában Dr. Szana Sándor[44], a temesvári Állami Gyermekmenhely igazgatója kerül. Az ő vezetése alatt indul meg teljes körűen a Menhely törvényben meghatározott tevékenysége, és a társadalmi támogatottságnak köszönhetően az intézet kitűnően megfelel a rábizott feladatoknak. Erről az időszakról elég kevés leíró forrást találtam, de a napi sajtóban megjelenő cikkek pozitívan és elismerően szólnak a menhelyi munkáról. Noha 1910 és 1929 között nem tudunk nyomtatásban megjelent évi jelentésről, a Menhely ellátja feladatát, és legjobb tudása szerint intézi a rászoruló gyermekek ügyét a háborúig.

Az intézet történetét az első világégés idejéről és a Tanácsköztársaság napjairól nagyrészt Barabás Zoltán könyvfejezetéből ismerhetjük meg.[45] E szerint a világháború mérhetetlen nagy feladatot zúdított a Menhelyre. Nem csak az árván maradt gyermekek ellátását, hanem a külföldön internált és onnan hazaszállított, mintegy 2500 gyermek és felnőtt segélyezését és továbbutaztatását is meg kellett oldani. A háborúba került családapák nélkül egyre több gyermek éhezett, az országon belüli vándorlás is jelentős volt, és rengeteg menekült kerül a fővárosba. A pénztelenség és a nyomor hatására egyre több gyermek került állami gondozásba. A háború vége felé már papírruhával és papírpelenkával próbálják ellátni a gyerekeket.

Az első világháború után az intézet zsúfoltsága szinte elviselhetetlen mértékű. A fertőző betegségek, az alultápláltság elsősorban az 1 éven aluli gyermekek körében követel áldozatokat.

1918-ban az intézet neve „Magyar Állami Gyermekmenhellyé” változik, a Tanácsköztársaság idején pedig (kb. 3 hónapig) a „Magyar Tanácsköztársaság Gyermekkórháza” nevet viseli. Ez az időszak újabb nehézségeket okoz: közel 45%-al nő a felvételek száma. Egyre kevesebb pénz jut élelmezésre, és az ellátásra.

„ A végét járta nemcsak a tej, a tojás, zsír, szén, fa, de a papírruha, papírpelenka is.  [46]  

A Trianoni szerződéskötés által Magyarország területének 2/3-a elcsatolásra került. A menhelyek fele más ország fennhatósága alá tartozik, az itt maradt telephelyek gyermekeinek ellátása is a Menhely feladata lesz. Az állapotokat jól jellemzi az a tény, hogy egy ágyban már 2, sőt 3 gyermek is fekszik.. (160 gyermek és 35 anya számára csupán 56 ágy áll rendelkezésre. A gazdasági épület szuterénjában 3, pótszobát alakítanak ki ággyal.)[47] Nem megfelelő minőségű és mennyiségű az étel, rengeteg a fertőzés. A lepedők, ágyhuzatok használtak, foltozottak, nem elegendőek. Nő a csecsemőhalálozás - helyzet egyre kilátástalanabbá válik.

1921-ben Szana Sándor nyugdíjba vonul. Talán a legnehezebb időszakban állt az intézet élen. Munkája, embersége és áldozatvállalása példaértékű volt.

  

19. kép - Dr. Szana Sándor

Az 1922-ben  megbízott igazgató, Dr. Torday Ferenc[48], a Mária Valéria telepen szerez két használaton kívüli barakkot, így „csak” két gyermeket kellett egy ágyba fektetni.

  

20. kép - Dr. Torday Ferenc

Újabb és újabb barakkok telnek meg, a Népjóléti Minisztérium Pestszenlőrincen és Hűvösvölgyben is házakat szerez a gyermekek elszállásolása céljából – mindhiába. Rengeteg a kanyarós, szamárhurutos, járványos fültőmirígy gyulladásos beteg – és lehetetlen az elkülönítés. Noha ezen időszakban arra is engedélyt kap a Menhely, hogy vérszerinti rokonokhoz is elhelyezzék a gyermekeket, a létszám nem csökken. A gazdasági helyzet miatt pedig egyre kevesebb nevelőszülő jelentkezik.

Torday minden igyekezete ellenére sem tud enyhíteni a körülményeken. A minisztériumban sem talál támogatókra, a gyermekvédelemhez egyáltalán nem értő osztályvezetőkkel kell tárgyalnia.

1923-ban bízzák meg Dr. Damokos Andort[49] a Menhely igazgatásával, de azonnali eredményeket ő sem tud elérni. A jogász végzettségű igazgató elsősorban az adminisztrációt felügyeli, mellé Dr. Ertl János vezető főorvos látja el a szakmai igazgatási feladatokat.

Csupán az 1920-as évek végére, az 1930-as évek elejére javul annyira a gazdasági helyzet, hogy gondolni lehessen fejlesztésekre is. De ez már egy következő fejezet lesz a Menhely életében.

A Gyermekmenhely fénykora (1925-1945)

        Az Állami Gyermekmenhely életének második, legfényesebb időszaka Dr. Barabás Zoltán igazgató nevéhez fűződik. Az általa 1930 óta megjelentetett „Évi jelentések”; a magyar szaklapokban megjelent, gyermekvédelemmel kapcsolatos cikkei, a menhelyen végzett munka népszerűsítése, a menhelyre került gyermekek életének és sorsának nyomonkövetése mind-mind az Ő nevéhez fűződik. Általa sok mindenről tudunk – ám Róla hivatalos úton alig. Csupán egy kormányzói elismerésről tájékoztat a Népegészségügy folyóirat[50], valamint a Kormányfőtanácsosok Albumában találhatunk egy oldalnyi életrajzot róla.[51] Tanulmányairól, családjáról, egyéb körülményeiről nem lehet találni semmilyen forrást.

            Sikerült felvennem a kapcsolatot egyetlen élő fiával és fia családjával. Ezúton is szeretném megköszönni Dr. Barabás Csongornak, és feleségének Dr. Alkér Máriának, hogy a szükséges adatokat és fényképeket a rendelkezésemre bocsátották, rám időt szakítottak, és felidézték emlékeiket.

Barabás Zoltán életrajza

1889. június 10-én, Székelykeresztúron született. Édesapja Barabás Lajos, főgimnáziumi tanár; édesanyja Nick Anna. A székelyudvarhelyi, majd kolozsvári gimnáziumi évek után, 1906 és 1910 között a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem hallgatója. Doktorrá avatására 1911. október 7.-én kerül sor. (lásd Melléklet 2) 1911. december 18-án középiskolai orvosi- és egészségtan tanári oklevelet is szerez. 1911. végén gyakornoki, majd segédorvosi állást tölt be a budapesti egyetemi Gyermekklinikán, majd a Stefánia Gyermekkórházban. 1913. május 28-án Budapesten a tisztiorvosi képesítést is megkapja.

  

21. kép Barabás Zoltán 1911-ben

Önkéntes katonai szolgálatát Brassóban és Zágrábban tölti. 1914-ben, a háború kitörésekor Przemyslbe vonul be katonának. Erről önéletrajzában így ír:

„ Mindkét ostromban részt vettem. Az elesett várral fogságba jutottam, hol febris exanthematicát[52]álltam át, majd a 3. számú helyőrségi kórház fertőző osztályának vezetését bízták rám, s mint ilyen éltem át Przemysl III. ostromát, visszafoglalását, s orosz fogságból szabadulásomat.  [53]  

            A háború után továbbra is a katonai fertőző osztály vezetője marad, 1918. március 9-én történt felmentéséig. Eközben nevezik ki (1918. január) a kolozsvári Állami Gyermekmenhely igazgatójává.

            1919-ben köt házasságot Gaál Izabellával. Három gyermekük születik: Csaba (1921-1986 – ortopédorvos), Zoltán (1926-1993 – növénykutató) és Csongor (1931 -   aneszteziológus).

  

22. kép A Barabás házaspár 1920-ban

1919. november 4-én Barabás Zoltánt családjával együtt kiutasítják Romániából. Ezután közel egy éven át, díjtalan tanársegéd a budapesti Egyetemi Gyermekklinikán. Másodállást kap a MÁV-nál, és az OTI-ban. 1920. április 1.-én a Népjóléti és Munkaügyi Miniszter az Állami Gyermekmenhelyre rendeli, és 1921 novemberében Barabás Zoltán véglegesen megkapja menhelyi főorvosi kinevezését. 1924 decemberében igazgató-főorvosnak nevezik ki, mely hivatalt 1925 januárjában veszi át.

  

23. képA Barabás család 1930-ban. (lásd Melléklet 3.)

            1929-ben a Budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudomány Orvostudományi Kara a „Gyermekgyógyászat és népegészségügyi vonatkozásai” tárgykörben magántanárrá képesíti.

            1930-ban megpályázza a Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének igazgatói állását - sikertelenül.

            Háborúban végzett munkájáért több kitüntetést is kap (Signum laudis a katonai érdemkereszt szalagján [1915], Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érdem szalagján [1917], II. osztályú vörös kereszt jelvény a háborús dísszel [1918], Katonai parancsnoksági dicsérő oklevél [1918]).

            Szakmai tevékenységét szintén több módon elismerik: 1922-ben a Budapesti Királyi Orvosegyesületének „Budapest – Józsefvárosi Orvostársaság” Dr. Bókay János emlékalapítványának jutalomdíját kapja; 1926-ban miniszteri, 1927-ben pedig Kormányzói elismerésben részesül. A közegészségügy és a gyermekvédelem területén végzett munkássága elismeréseként 1935. március 6.-án a magyar királyi egészségügyi főtanácsosi címmel tüntetik ki.

            1921 óta a Budapesti Orvosi Újság állandó referense, majd társszerkesztője. Szerkeszti a Jó Egészség című folyóiratot. 1928-tól a Magyar Gyermekorvosok Társaságának titkára.

            A II. világháború idején is megtesz mindent a rábízottakért: ennek is köszönhető, hogy a menhely emberáldozatok nélkül éli túl a bombázásokat és Budapest ostromát. A törvényekkel szembeszegülve a Menhely területén bújtatja zsidó származású kollégáit, köztük Makai Endre sebészorvost.

            A politikai változások hatására 1946. január 7.-vel felmentik igazgatói állásából, fizetését csökkentik. Az újonnan kinevezett igazgató (Dr. Dobszay László) távollétében még ellátja a helyettesítést, de munkájára már nem tartanak igényt. 1949. június 13.-val nyugdíjazzák, tiszteletdíjas igazgató főorvosként dolgozik tovább. 1949. november 11-én bízzák meg az újonnan létrehozott „gyermekvédő intézetek haladó demokratikus követelményeknek megfelelő új jogszabályainak” előkészítésével. A munka elvégzése után – 1950. május 8.-án – segédelőadói kinevezést kap, melyet 1952. január 8.-án sorolnak át „Gondozó Intézetvezető Főorvossá” a Pest Megyei Gyermekvédő Otthonban.

            Az utolsó hivatalos irat szerint, 1953. január 1.-én az Alföldi utcai Gyermekvédő otthon intézetvezető főorvosává léptetik elő.

            1971 júliusában, 82 éves korában hal meg. Temetése 1971. július 17-én volt a Rákoskeresztúri temetőben. Haláláról egyetlen sajtóorgánum sem tesz említést.

  

24. kép Dr. Barabás Zoltán az 1960-as években. A megfontolt és széles látókörű igazgató

1925-ben, amikor Barabás Zoltán kerül a Menhely élére, elég sok tennivaló vár rá. Visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy nem volt tapasztalat híján, hisz időnként helyettesítette Torday Ferencet annak igazgatósága idején.

„Torday Feri viszont befogott az igazgatósági teendőkbe, tekintve, hogy ő nem értett hozzá, míg én Kolozsvárt két év alatt begyakoroltam magam.  [54]  

Ahogy a visszaemlékezésből kiderül, már Szana Sándor is Barabás Zoltánt látta volna szívesen a Menhely igazgatójának.

A Minisztériumban eközben változások történnek. 1924. decemberében Pettkó-Szandtner Aladár[55] kerül a gyermekvédelmi főosztály élére. Az Ő személyében egy elkötelezett, a gyermekvédelemre az életét feltevő tisztviselőt választanak, aki személyes barátságot köt Barabás Zoltánnal, és egymást segítve próbálják egyengetni a rászoruló gyermekek ügyét. Együttműködésük példaértékű. (Melléklet 4.)

  

25. kép Pettkó-Szandtner Aladár

Barabás első dolga, hogy a Mária Valéria telepen létesített barakkokat megszünteti. Pettkó-Szandtner eléri, hogy megemeljék a tartásdíjakat, és így 3-4 hónap alatt sikerül a Budapesten rekedt gyerekek nagy részét társ-menhelyekbe, vagy nevelőszülőkhöz adni. Következő feladatként a kórházi részlegen lévő kanyaró járványt kell megfékezni: Barabás, a nehezen előállítható szérum helyett saját vérükkel kezeli a beteg gyerekeket. A halálozás csökken, ezért a kezelési megoldásért az egyetem magántanári fokozatát is kiérdemli.

Nyaraltatás

Több éve kigondolt terve valósul meg, amikor 1925 nyarán sikerül először nyaralni vinni a gyermekeket. Kondíciójuk feljavítása céljából Temesváry István egri orvossal egyeztetve, a minisztérium beleegyezésével és anyagi hozzájárulásával sikerül több turnusban pihenni, és kikapcsolódni vinni az ápoltakat Egerbe.

„Tulajdonképpen mi kezdtük meg a tömeges nyaraltatásokat  [56]

A következő évben Eger mellett már Tata-Tóvárosban is sor kerül a gyerekek nyaraltatására.

„Hatheti nyaralásuk alatt hetenként háromszor ingyen élvezik az uszodát és az Angolparkot. E két kedvezményt az uradalomtól kapják. Más mindenről a budapesti központ gondoskodik.”[57] 

 

Tervezik egy állandó nyaralóhely megépítését is – erre még néhány évet várni kell.

Végül 1929-ben, Pettkó-Szandtner Aladárnak sikerül megfelelő mennyiségű pénzt előteremtenie, és pályáztatás után megkezdődhet a Balaton mellett, Zamárdiban egy állandó nyaraló felépítése. 1931-ben adják át az üdülőtelepet, mely igyekezett minden igényt kielégíteni. Egy egyemeletes igazgatósági épület mellett 2 pavilon épült a fiúk, és két pavilon a lányok elszállásolására. A telep saját villanyteleppel, telepőrlakással, mosókonyhával és mélyfúrású kúttal rendelkezett.

Az ország összes menhelyéről és telephelyéről szállították ide 300-as csoportokban a gyerekeket – 2-3 hetes turnusokban. A napirend elég katonás volt: 6 órakor ébresztő, majd 7 órakor reggeli. A délelőtti szabadidőt a tízórai szakította meg, majd következhetett a fürdés és játék. Az ebéd utáni pihenés után újra fürdeni, és játszani lehetett; közben pedig kötelező uzsonna is volt. Este 7-kor vacsorával és lefekvéssel zárult a nap. Vasárnaponként szentmisén vettek részt a gyerekek. (Külön református istentisztelet is volt.) A gyerekekre 11-12 gondozónő felügyelt, és az állandó orvosi jelenlét is biztosítva volt. Cél a gyerekek általános állapotának feljavítása, egy-egy gyermek 4-6 kg-os gyarapodásának elérése volt.[58]

Az üdülés megszervezése és működtetése a minisztérium és a Menhely közös „vállalkozásaként” egyedülállóan sikeressé vált.

    

26. kép Zamárdi

Barabás Zoltán rendszeresen járja a Menhely telephelyeit, a meglévő telep-felügyelőnők egy részét elbocsájtja, és szigorítja az ellenőrzéseket. Bejelentés nélkül tűnik fel egy-egy településen, ilyenkor gyakran elkíséri őt Pettkó-Szandtner is. A „vezetőség” látogatásának szokatlansága a szabályok betartásához vezet a legkisebb faluban is.

Barabás szerint is ez a közvetlenséget biztosító kapcsolat, a problémák azonnali orvoslási lehetősége jelentette a gyermekvédelem fénykorát.

Ezen időszak alatt több építkezés is történik az Üllői úti Menhely területén: Megépül az új kazánház, és az új központi fűtés, felépül a Transzportépület 14 szobával, emeletén pedig a szerzetes ápolónővérek szobáival.

A gondozónői tanfolyam létesítése is erre a korszakra tehető. Két éves képzés volt, melynek 4 polgári volt az előképzettsége. Óvónők, tanítónők jelentkeztek, így egy idő után rendkívül megemelkedett a személyzet presztízse. Nemcsak a fővárosi, hanem a társ-intézmények számára is képezték e gondozónőket, kik elég magas fizetést kaptak. (Épp ezért tiltva is volt számukra a borravaló elfogadása.)

Ugyancsak Barabás Zoltán érdeme, egy ún. Gyermekvédelmi múzeum felállítása. A fellelt iratok szerint évről-évre gyarapodott, emléket állítva a kezdetektől a gyermekvédelem ügyének. [59]

Meg kell még említenünk még a menhelyi orvosok tudományos tevékenységének támogatását, és azt, hogy nagy hangsúlyt fektet Barabás az intézetben működő Orvosi Könyvtár fejlesztésére is. Egy 1935-ös évkönyvben már jelentős gyűjteményről találunk adatokat:  „Berendezés és felszerelés – tudományos felszerelés: 1585 kötetből álló orvosi könyvtár…”[60]

Az igazgató gondot fordít arra, hogy évente beszámoljon (lásd az Évi jelentések-et később) a Könyvtár gyarapodásáról, ajándékozókról (Torday Ferenc, Pettkó-Szandtner Aladár, Kövér Kálmán stb.); ajándékba kapott könyvekről és folyóiratokról; valamint vétel útján beszerzett folyóiratokról. A Menhely oktató tevékenységéhez nélkülözhetetlen gyűjtemény gondos építését, gyarapítását ő végezte.

A háború előtti időszakig a könyvtár az igazgatói irodában került elhelyezésre, amely a főépület első emeletén volt. Itt jutottak hozzá az orvosok a szükséges kötetekhez.

 
 

27. kép Barabás Zoltán (háttérben a Könyvtár köteteivel)

            Barabás Zoltán tudományos tevékenysége sem mellőzhető. Számtalan folyóiratban publikál magyar és német nyelven. ( A teljesség igénye nélkül: Gyermekvédelem, A gyermekvédelem lapja, Budapesti Orvosi Újság, Népegészségügy, Anya- és Csecsemővédelem című folyóiratokban jelennek meg munkái.) Ismeretterjesztő cikkeket is ír. Több könyvfejezetet jegyez (ezek egy része gyermekgyógyászati, másik része gyermekvédelemmel kapcsolatos.) Szerkesztő-írója „A család egészsége” című könyvnek. Az egyetemi oktatáson kívül a Gondozónők tanfolyamán és a Gyermektársaság összejövetelein is tart előadásokat. Rendszeresen meghívják a Rádióba is, a gyermekbetegségekről, gyermekápolásról tart rádiós beszámolókat. Megjelent irodalmának gyűjtését folyamatosan végzem, jelenleg több, mint 40 megjelent dolgozatáról tudunk. Évi rendszerességgel beszámol a Menhelyen történtekről (közel 40 oldal terjedelemben): e beszámolók eleinte a Népegészségügy folyóiratban, később önálló kiadványként jelennek meg.

Szeretném munkásságát majdan egy bibliográfiában is összefoglalni.

Emlékezete?

Mint láthatjuk, a menhely tevékenységének felvirágoztatása, a gyermekvédelem ügyének a kor kívánalmaihoz való igazítása, a menhely életének felpezsdítése, a szervezett nyaralások bevezetése Barabás Zoltán nevéhez fűződik. Épp ezért nem értem, hogy miért nincs róla semmilyen emlék, semmilyen hivatalos megemlékezés? Neve nem szerepel sem a gyermekvédelem, sem a gyermekorvoslás nagyjai között. Életének momentumai sehol nem hozzáférhetőek. Mi lehet annak az oka, hogy több, mint 20 év áldozatos munkájáról semmilyen emlék nem maradt?

A családdal történt személyes beszélgetésből kiderült, hogy Barabás Zoltán sértetten és mellőzötten élte 1945 után az életét. A Menhely élén bekövetkezett változtatások (politikai? vagy egyéb okok miatt) megalázták és szinte megsemmisítették a volt igazgató önbecsülését és élete munkáját. Nem akartam a beszélgetésünk során a látszólag még most is fájó sebekben vájkálni, de a történeti hűség kedvéért szükséges lenne a mellőzöttség okának a felkutatása is. Talán levéltári források majdan választ adnak erre a kérdésre.

Azt gondolom, hogy ezzel a dolgozattal már egy picit sikerült kiszakítanom Barabás Zoltán emlékét és életművét a feledés homályából.

Élet a gyermekmenhelyen

A menhelyen zajló eseményekről legteljesebben az „Évi jelentés a Gyermekmenhely …. évi munkájáról”  kiadványból tudunk. A Menhely megalapítása utáni években (1903, 1904, 1905, 1906, 1907-1910) kiadott beszámolók elsősorban statisztikai adatokat tartalmaznak, és az adott menhely orvosi és egyéb alkalmazottainak felsorolásait találhatjuk bennük. 1910 – 1929 között nem találtam ilyen jellegű dolumentumot. Barabás Zoltán az, aki először az 1930-as évről készít újra részletes jelentést, mely a Népegészségügy című folyóiratban jelenik meg. A részletes beszámoló - terjedelme miatt - az 1934-es év krónikájától kezdve külön nyomtatott kiadványban jelenik meg.

  

28. kép Évi jelentés 1941-ből

Ezen jelentésekből már nemcsak a statisztikai adatokat ismerjük meg, hanem részletes leírást kapunk az intézet életéről.

            Így megtudhatjuk, hogy évente sor kerül a minisztériumi ellenőrzésekre, melyek során a központ mellett a hozzá tartozó telepeket és nyaralóhelyeket is kontrollálják.

            A menhelyet gyakran látogatják: jótékonykodási céllal, külföldi illetve magyar politikusok. Egyben mintaintézmény a különböző védőnői, gimnáziumi, óvónő tanfolyami, Vöröskereszt szociális tanfolyamainak hallgatói számára. A menhely vezetőségét gyakran hívják különböző rendezvények, eseményekre – ezzel is elismerve tevékenységüket.

            „ Több oldalról kaptunk meghívásokat, mely alkalommal az intézet a lehetőségekhez képest képviseltette magát. Így…. az Üllői-úti református templom alapkőletételekor, a Fehér Kereszt Egylet évi Közgyűlésén …  [61]  

  

29. képA református templom alapkőletétele – Horthy Miklós kormányzó részvételével.

Háttérben a Menhely épületegyüttese

            A társadalmi szervezetek segítsége révén mesedélutánokra, bábelőadásokra is sor kerül.

            A hosszabb ideig bent fekvő gyermekek számára iskolai oktatás is zajlik a Menhelyen. Az országban elsőként, 1928-tól egy tanítónő, később lehetőség nyílik rá, hogy egy óvónő és 4(!) tanítónő foglalkozzon a bent fekvő és lábadozó tanulókkal. A jelentésekből kiderül, hogy a tanév végén ezeknek a gyerekeknek nyilvános iskolai bizottság előtt kellett vizsgát tenniük. A vizsgák eredménye nagyrészt kitűnő és jeles.

  

30. kép Oktatás a Menhelyen

            Barabás Zoltán emlékiratában is beszámol arról, hogy a jó tanuló gyerekek a Menhellyel szerződéses viszonyban lévő intézetekbe kerültek elhelyezésre, ahol

„tehetett érettségit, végezhetett egyetemet, tanítóképzőt, zeneművészeti főiskolát is.”[62]

Az arra alkalmas gyerekek ipari iskolába kerültek, pl. Esztergom, Vác, Székesfehérvár tanonciskolájában sajátíthatták el későbbi megélhetésüket biztosító foglalkozásukat.

            A Gyermekvédő Egyesület szervezésében ún. „slöjd-oktatás” is zajlik az intézetben. Ez tulajdonképpen kézműves foglalkozást jelentett. Az elkészült tárgyakból házi kiállítást is szerveznek a karácsonyi ünnepek alkalmából.[63]

            Az intézetből – életkoruk miatt - elbocsátott gyermekek sem felejtik a menhelyet: többen életük következő nagy lépéseihez is segítséget kértek (álláskeresés, hivatalos ügyintézés) és több olyan esetről is van tudomásunk, hogy az esküvőjükre is meghívták a Menhely képviselőjét. (Ezen meghívásoknak az intézet megpróbált eleget tenni.)

            A Menhely nem nagy létszámmal, de annál nagyobb lelkesedéssel működik. A családias hangulatról tanúskodnak az éves jelentések mindegyikében megemlített gratulációk, jubileumok alkalmából való köszöntések. A dolgozói szüreti mulatságok, a betegekkel való közös karácsonyok, a már más intézetekből visszajáró dolgozók ragaszkodása jó légkörről tanúskodik. Ennek létrehozása és fenntartása szintén Barabás Zoltán érdeme.

A gyógyító tevékenység – a kórházi rész fejlődése

Eddig elsősorban a Gyermekmenhely gyermekvédelmi szerepéről esett szó. Azonban másik tevékenységéről, a gyermekgyógyításról is meg kell emlékeznünk, különösen azért, mert ez a gyermekkórházi profil teszi majd 1950 után a Menhely utódintézményét Magyarország legnagyobb gyermekkórházává.

A Menhelyen – bekerülés után -  csak a beteg, ellátásra szoruló gyermekek maradhattak hosszabb időn át. Az ő ellátásukra kórházi osztályok alakultak, ahol az első időben belgyógyászati, sebészeti és szemészeti eseteket láttak el. Az osztályok vezetését állandó orvosok végezték; köztük Szalárdi Mór, Szabó Mihály, Gobbi Gyula. Egyes szakterületek ellátására szakorvosok is besegítettek: pl. Krepuska Géza fülorvos, Temesváry Rezső nőorvos stb.[64]

            Az Üllői útra való költözés után az osztályok megmaradnak, és egyre több – és több ággyal rendelkezik a kórházi részleg. Az 1920-as évek végén hazánkban a második kórházépítési program zajlott, melynek következtében:

„… jelentősen kibővülnek … az állami gyermekmenhelyek gyógyító részlegei.”[65]

A több férőhely lehetővé teszi a fejlesztéseket, és a megfeszített szakmai munkának köszönhetően az intézet egyre lejjebb szorítja az ekkor még számottevő csecsemőhalandóságot. A kórházi osztályokon az 1930-as évek elején már 8 kinevezett orvos, 5 tiszteletdíjas és 4 díjtalan szakember dolgozik.[66] Emellett rengeteg betegséggel kell nap, mint nap megbírkózni: a tuberkulózis, vérbaj, fertőző szembetegség, angolkór gyakori diagnózis. A koraszülöttek ápolása és életben tartása is a feladatok közé tartozik: nem ritka  az 1200-1400 grammos baba – akiknek egy részét sikerül megmenteni.[67]

A fekvőbeteg osztályokon kívül már néhány szakterület járóbeteg rendelést is folytat a főépületben.

  

31. kép Kórtermi csoportkép

            Nem kívánom az összes, menhelyi orvos nevét most felsorolni; álljon itt most példának az 1941-es év főorvosainak névsora. Ezzel a listával az akkori kórházi szervezet is látható, mely már sokkal összetettebb és nagyobb, mint a kezdeti időkben.

Belgyógyászati osztály: Barabás Zoltán, Tüdős Endre, Waltner Károly

Sebészet: Makai Endre

Fül-orr-gégeosztály: Róth János

Bőrosztály: Földes Elemér (tanácsadó)

Röntgen laboratórium: Salgó Jenő

Szemészeti járóbetegrendelés: Bendenritter Ferenc

Fogászati járóbetegrendelés: Mihály Gyula

Vegyi-, serologiaia-, bacteriologiai laboratórium: Bogárdi Iván

Ideggyógyászati és lélektani laboratórium: Focher László

Prosectura: Simai Artur

            Az orvosok szakmai továbbképzését mindig is támogatja az intézet vezetősége: Makai Endre például fél éven át Amerikában (!) van tanulmányúton, Barabás Zoltán Torday Ferenc társaságában a stockholmi gyermekorvos-kongresszuson vesz részt, melynek végeztével még egy hónapon át tanulmányozzák a svéd, dán és norvég gyermekvédelmet.

  

32. kép Csoportkép: Torday Ferenc, Pettkó-Szandtner Aladár, Barabás Zoltán,

Makai Endre és Tüdős Endre (a hátsó sorban a gondozónők)

A Menhely orvosai közül többen az egyetem oktatói: Barabás Zoltán, Tüdős Endre, Torday Ferenc, Waltner Károly.

Az orvosi kar saját, belső továbbképzéséről így ír Barabás:

„A továbbképzés szolgálatában állnak kéthetenként rendszeresen tartott referáló üléseink, hol a külföldi lapokban megjelent szakmunkákat ismertettük, nem egyszer élénk és tanulságos vita kíséretében. A mintegy 1500 kötetből álló orvosi könyvtár nagyobb része dr. Kövér Kálmán hagyományából és dr. Torday Ferenc ajándékából, továbbá a rendszeresen járt 20 heti és havi szakfolyóirat - … - lehetővé teszi az orvosi karnak önképzését is.”  [68]  

            A szakmai felkészültség tehát biztosítva van. Mivel lehetőség van egy minisztériumi engedély alapján arra, hogy osztályonként 4, nem állami gondozott beteget is felvegyen az intézet, megoldható, hogy egy-egy érdekesebb esetet is tanulmányozhassanak. A magánbetegekről Barabás még ennyit közöl:

„ még kebelbeli felnőttek elhelyezésére is volt lehetőség – így gondozónők, telep-felügyelőnők, minisztériumi alkalmazottak is szívesen befeküdtek osztályainkra.”[69]

A háború és a háború után (1953-ig)

            A háború hatása először az élelem beszerzésének nehézsége révén volt érezhető. Nehezen sikerül előteremteni a gondozottak élelmét, elsősorban a tej hiánya okozott gondot. Hiányzik a mosószer is.

            Az 1941-1943-as „Jelentésekből” tudjuk, hogy több orvost is katonai szolgálatra hívnak be, és az intézet dolgozóinak légvédelmi oktatáson kell részt vennie. Maga Barabás Zoltán is légó-vezetői vizsgát tesz. Több orvost helyeznek az intézetbe munkaszolgálatra.[70]

            A háború harcai elől a gondozottakat egy részét vidékre menekítik, így nem történik emberéletben kár. 40 menhelyi gyerek és Barabás Zoltán családjával Budapesten marad, Széchényi Viktor gróf várban lévő lakásában találna menedéket.[71] A menhelyi épületek azonban sérülnek: találatot kap a főépület egy része, a B épület (Gazdasági épület) egyik szárnya, és a fülészeti osztálynak helyt adó épület is.

  

33. képA háborúban találat kapott B épület

            A háború utáni közvetlen időszakról egyelőre nincsenek eredeti forrásaink. Egy felhívás arra szólít fel, hogy az ostrom alatt a Menhely épületéből elvitt tárgyakat szolgáltassák vissza[72], és a régi alkalmazottak elbeszéléséből lehet tudni arról, hogy csupán 1947-re épül fel újra a gazdasági épület, és egy új, korszerűsített fülészeti ún. G épületet emelnek a Belgyógyászati épület mögé.

            A szervezeti átalakítások megkezdődnek: az új államapparátus másképp képzeli el a gyermekvédelem ügyét. A Menhely neve 1949. január 1.-től Állami Gyermekvédő Intézet lesz. Az intézetben működő ún. Transzport Osztályból Átmeneti Otthon néven új osztály alakult. Ám ennek felügyeletét már nem a Minisztérium, hanem a Pest megyei Tanács látta el. Az intézet önálló költségvetését elvették, heti ellátmányból kellett gazdálkodnia. Az Átmeneti Otthon zsúfolttá vált, (noha 80 ágy volt fenntartva a kórházi működés mellett e célra) – ezért szükségessé vált új hely keresése. Az Átmeneti Otthont előbb a Donát utcába, majd az Alföldi utcába helyezik át. A felvételi iroda és a teljes adminisztráció azonban még mindig az Üllői úton működik – csak épp más irányítás alatt. Ez elég sok problémát is okoz. Egyre inkább szükségessé válik, hogy a gyermekvédelmi és a gyermekkórházi funkció kettéváljon. Az ágyszámok további növelésével gyermekkórház szerveződik, mely 1954-től Bókay János Gyermekkórház néven működik tovább. Ekkor már 555 ágy áll készenlétben a beteg gyerekek fogadására.[73] A nevet – az I. Gyermekklinika kérésére – 1957-ben Heim Pál Gyermekkórházra változtatják. Az ország legnagyobb gyermekkórháza jön ekkor létre, mely a mai napig is biztosítja a gyermekek magas színvonalú ellátását.

            A vezetésben bekövetkező változások első dátuma: 1946. január 7. Ekkor nevezik ki Dobszay Lászlót[74] a Menhely igazgatójává. Az újjáépítés és az újabb szakterületek kórházba szervezése történik meg igazgatása alatt. Őt koholt vádak alapján 1952-ben bebörtönzik, majd kényszermunkára ítélik. 1952-1953 között nincs megbízott igazgatója a Gyermekvédő Intézetnek. 1953 decemberében kerül a Kórház élére Sárkány Jenő[75]; aki 1978-ig tölti be az igazgatói posztot. Az ő vezetése alatt a már Menhelyen is működő rendelőintézetet nagy forgalmú „poliklinikává” fejlesztik, és a kórház egyre szélesebb spektrumú szakterületeken várja a gyógyítandó betegeit. A kórházi korszak történetének feldolgozása azonban már nem fér bele ennek a dolgozatnak a kereteibe.

Bibliográfia – „ a Nagy Könyv ”

            Amikor a bibliográfia összeállításának ötlete felmerült – még úgy tűnt, hogy elég kevés szakirodalommal rendelkezünk a menhely életével és működésével kapcsolatban. A dolgozat összeállításához használt forrásokon kívül, katalógusokban nem nagyon sikerült megfelelő irodalmat találnom. Egy véletlen azonban a segítségemre sietett: a Kórház igazgatósága költözködött, és egy fényképet keresve bejuthattam az igazgatói irodába. A páncélszekrényben egy egész polcot foglalt el egy bőrkötéses könyv. Évtizedek óta nem nyúlt hozzá senki – nem is tudták, mit tartalmaz. Belelapozva egy elfeledett világ és felbecsülhetetlen érték tárult a szemem elé: a kezdetektől 1940-ig, az igazgatók által gyűjtött cikkek kivágatait tartalmazza. A gyűjtést valószínűleg Szana Sándor kezdte le, és az Őt követő igazgatók is folytatták a hagyományt. Barabás Zoltán egy-egy hiányzó, régebbi cikket is hozzátesz a gyűjteményhez. Néhány, gondozottat érintő cikk mellett még a menhelyi törzsszámot is megtalálhatjuk – ceruzával írva. A gyűjtemény persze korán sem teljes.

Hosszas unszolásra sikerült csak kölcsönkérnem a „NAGY KÖNYVET”, hogy átböngészhessem. A több, mint 450 cikket tartalmazó gyűjtemény számított e bibliográfia elsődleges forrásának, e közlemények adják ezen irodalomjegyzék nagyobb részét. Az Arcanum Kft. által készített digitális cikkarchívumban pedig elsősorban a hiányzó napilap-közleményeket kerestem.

A napilapok esetében a cím mellett a kiadási év és megjelenési hónap, nap a biztos elem. A folyóiratok kötetszámát és az oldalszámot csak ott tüntetem fel, ahol sikerült beazonosítanom.

A megjelenési év és hónap sorrendjében felsorolt tételek nem csupán a budapesti intézményre vonatkoznak, hanem a Menhely és a gyermekvédelem szoros kapcsolatából adódóan gyermekvédelmi témájú cikkek, más menhelyekre vonatkozó irodalom, és a telephelyekre vonatkozó hírek is bekerültek a listába.

A „Nagy Könyvben” megőrzésre kerültek a napi sajtóban megjelent „bulvárhírek”, ill. olyan események leírásai is, melyek valamilyen szinten érintették a Menhelyet. Ezeket is a listába tettem.

A szám szerinti lista végén megpróbálom bizonyos téma szerinti mutatóban is kereshetővé tenni a cikkeket.

            Noha egy teljességre törekvő bibliográfia elkészítése lenne a cél, be kell látnom, hogy ez megvalósíthatatlannak tűnik. A digitalizált források mellett a fennmaradt folyóiratpéldányok átolvasása lenne a következő lépés – ez azonban rengeteg időt kívánó feladat.  A szakmai folyóiratokban megjelent cikkek teljes körű feltárása is várat még magára. A keresést folyamatosan végzem, a jegyzék biztosan gyarapodni fog. Tervem, hogy a Gyermekvédelem és a Gyermekvédelmi Lap c. folyóiratok teljes feltárását elvégzem: ezekben meghatározó cikkek is előkerülnek majd biztosan.

            A cikkek feltárása mellett célom a megjelent könyvek, ill. könyvfejezetek felkutatása és összegyűjtése is: ez a munka azonban már meghaladja ennek a dolgozatnak a kereteit.

    

34. kép A „Nagy Könyv”

bibliográfia:[76]

1. Fővárosi Hírek. Fővárosi Lapok 1869.6. (19) 73. p.

2. K. NAGY Sándor:A talált gyermekről. Néptanítók Lapja 1901. (28.) 4-5. p.

3. RUFFY Pál: A gyermekvédelem Magyarországon. A magyar orvosok és természetvizs-gálók nagygyűlésének munkálatai 1901. 31. 136-150. p.

4. Az állami gyermekmenhelyekről. Néptanítók Lapja 1901. (31) 15. p.

5. Törvényjavaslat az állami gyermekmenhelyekről. Orvosi Hetilap 1901. (6) 91. p.

6. Állami gyermekvédelem. Orvosi Hetilap 1903. 47. (13) 208. p.

7. Az elhagyott gyermekek védelméről szóló szabályzatnak az orvosokat közvetlenül érdeklő részei. Orvosi Hetilap 1903.47. (31) 499-500. p.

8. Az elhagyott gyermekek védelméről szóló szabályzatnak az orvosokat közvetlenül érdeklő részei. Orvosi Hetilap 1903. 47. 529-530. p.

9. Az elhagyott gyermekek védelméről szóló szabályzatnak az orvosokat közvetlenül érdeklő részei. Orvosi Hetilap 1903. 47. (34) 544-545. p.

10. Az elhagyott gyermekek védelméről szóló szabályzatnak az orvosokat közvetlenül érdeklő részei. Orvosi Hetilap 1903. 47. (35) 558-559. p.

11. BÖKÉNYI Dániel: Embervédelem. Néptanítók Lapja 1905. 38. (45) 1-3. p.

12. VÖRÖSVÁRY Béláné: Gyermekvédelem - embervédelem. Néptanítók Lapja 1906. (10) 4-6. p.

13. TURCSÁNYI Imre- ENGEL Zsigmond: A gyermekvédelem főbb ágainak fejlődése, különös tekintettel hazánkra. Egészség 1906. 20.  247-262. p.

14. Állami gyermekvédelmünk ismertetése Bécsben. Pesti Hírlap 1907. jan. 15. 11. p.

15. [Fénykép az Országos Gyermekmenhely új épületéről Budapesten, az Üllői úton].  Vasárnapi Újság 1907. 54. (29). 579. p.

16. SCOSSA Dezső: Gyermekvédelem. Néptanítók Lapja 1907. (14) 8-11. p.

17. Abudapesti gyermekmenhely új palotája. Gyermekvédelmi Lap 1907.3. (7) 113-115. p.

18. TORDAY Ferenc: Állami gyermekvédelmünk története.  Budapesti Orvosi Újság 1907. 5. (4) 71-74. p.

19. TORDAY Ferenc: Állami gyermekvédelmünk szervezete. Budapesti Orvosi Újság 1907. 5. (9) 170-178. p.

20. TORDAY Ferenc: Az új budapesti állami gyermekmenhely.  Budapesti Orvosi Újság 1907. 5. (50) 962-964. p.

21. TORDAY Ferenc: Állami gyermekvédelmünk mai állapotáról. Budapesti Orvosi Újság1907. 5.  340-341. p.

22. TORDAY Ferenc: Gyermekek nyaraltatása a Balaton partján. Egészség 1907. 21. 131-134. p.

23. Az állami gyermekmenhely megnyitása. Pesti Napló 1908. máj. 30. 10. p.

24. ABudapesti állami gyermekmenhely. Vasárnapi Újság 1908. 55. (13) 241-245. p.

25. [Fényképek az új menhelyről]. Vasárnapi Újság 1908.   55. (25) 512-513. p.

26. Agyermekvédelem. Magyar Földmívelő 1908. 11. (28) 160. p.

27. [Fényképek a megnyitásról]. Tolnai Világlapja 1908. 8. (25) 954. p.

28. Abudapesti gyermekmenhely igazgatója. Pesti Hírlap 1909. ápr. 1.

29. Abudapesti állami gyermekmenhely igazgatója. Az Újság 1909. ápr. 1.

30. Abudapesti állami gyermekmenhely új igazgatója. Budapesti Hírlap 1909. ápr. 1.

31. Telepfelügyelőnők. Pesti Napló 1909. ápr. 20. 

32. Új életpálya nők számára. Győri Hírlap 1909. ápr. 20.

33. Művelt nők figyelmébe. Új Hírek 1909. ápr. 22.

34. Új életpálya művelt nők részére. Új Lap 1909. ápr. 23.

35. Atemesvári gyermekmenhely igazgatói állása. Temesvári Hírlap 1909. ápr. 23.     

36. Gyermektelep felügyelőnők. Orvosok Lapja 1909. máj. 20.

37. Amagyar gyermekvédelem dicsérete. Budapesti Hírlap 1909. máj. 28.

38. Két gyerek megszökött. Népszava 1909.jún. 6.

39. Új királyi tanácsos. Pesti Hírlap 1909. jún. 8.  

40. Dr. Szana Sándor. Alkotmány 1909. jún. 9.       

41. Magyarország a párisi gyermekvédő kongresszuson. Az Újság 1909. jún. 11

42.[Szana Sándor kikeresztelkedése]. Egyenlőség 1909. jún. 13.  

43. Apárizsi gyermekvédő kongresszus. Pesti Hírlap 1909. júl. 25.

44. BOSNYÁK Zoltán: Mészáros András. Az Újság 1909. júl. 28.

45. SZANA Sándor: 50 000 gyermek a magyar állam gondozásában. Pesti Hírlap 1909. júl. 28.

46. Százezer állami gyermek. Népszava 1909. júl. 31.

47. Aszeretet gyűlölettől tajtékzott . HÉT 1909. aug. 1.

48. Üldözik a lelenceket. Népszava 1909. szept. 10.

49. Anya és lánya (Bűnügy az élet mélységeiből. A Nap 1909. szept. 12.

50. Orosz herceg Budapesten. Pesti Hírlap 1909. szept. 29.

51. Akis szerecsenfiú kínszenvedés . Új Hírek 1909. nov. 7.

52. Anemzeti főváros és a prostitúció. Népszava 1909. nov. 20.

53. PÓK Ödön: A kitett gyermek. Népszava 1909. dec. 25.           

54. Magyar gyermekvédelem. Tolnai Világlapja 1909. 9. (24) 1148. p.

55. Az 50 000-ik megmentett gyermek. Tolnai Világlapja 1909. 9. (3) 1562. p.

56. Abudapesti gyermekmenhely igazgatója. Gyermekvédelmi Lap 1909.  5. 42. p.

56/a. SZANA Sándor: A telepfelügyelőnői tanfolyam a budapesti állami gyermekmenhelyen. Gyermekvédelmi Lap 1909. 5. 49-50. p.

57. YBL Lajos: Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar1909. 33. (1) 1-3. p.

58. Teleporvosok beadványa a belügyminiszterhez. Országos Orvos-Szövetség 1909. 14. 155-157. p.

59. GRÓSZ Ignácz: A telepfelügyelőnői állásról. Országos Orvos-Szövetség 1909. 14. 157-158. p.

60. Az elhagyott gyermek joga (könyvismertetés). Pesti Napló 1910. jan. 27.

61. Angol képviselő a budapesti állami gyermekmenhelyben. Független Magyarország 1910. febr. 5.

62. Forel tanár úr az állami gyermekmenhelyen. Az Újság 1910. márc. 16.

63. Margit a rendőrségen. Esti Újság 1910. márc. 17.

64. Margit a rendőrségen (válasz). Esti Újság 1910. márc. 18.

65. Országos gyermekvédelmi értekezlet. A Világ 1910. márc. 31.          

66. Apasági pörök. Pesti Napló 1910. máj. 4.

67. Egy kis árva. Esti Újság 1910. máj. 18.

68. ÁGOSTON Péterné: A gyermektelep-felügyelőnői tanfolyam. A NŐ 1910. jún. 1.

69. Az utczán kell meghalni a szegény ember fiának. Az Újság 1910. jún. 4.

70. Az utczára kitett beteg gyermek. Magyar Nemzet 1910. jún. 5.

71. Japánok tanulmányútja Budapesten. Esti Újság 1910. jún. 5.

72. Amagyar gyermekvédelem és a külföld. Budapesti Hírlap 1910. jún. 16.

73. Látogatás az állami gyermekmenhelyen. Pesti Hírlap 1910. jún. 22.

74. Gr. Khien-Héderváry Károlyné a gyermekmenhelyen. Budapesti Napló 1910. jún. 23.

75. Azüllött gyermek sociálhygéniájának magyar rendszere (könyvismertetés). Orvosi Hetilap 1910. jún. 26.

76. Mészáros András. Tolnai Világlapja 1910. jún.

77. Agyermekért: az állami gyermekmenhely. Budapest 1910. júl. 2.

78. SZANA Sándor    Országos gyermekvédelem és elhagyottá nyilvánítás. Ráczkeve és Vidéke 1910. júl. 10.

79. Lázadás csecsemők miatt: Asszonyok háborúja egy gyerektelepen. Új Hírek 1910. júl. 29.

80. Amagyar Rougemont . Az Újság 1910. aug. 9.

81. Amagyar Rougemont - válasz. Az Újság 1910. aug. 11.

82. RUFFY Pál: Válasz. Az Újság 1910. aug. 12.

83. Elveszett és megkerült tolonc. Népszava 1910. aug. 13.

84. Megvan már a kis Schratt Ferenc? München - ? -? -Dunaföldvár. A Nap 1910. aug. 13.

85. Hozzuk divatba a gyermekeket! - Az anyák iskolája. Budapest 1910. aug. 13. 16, 17           

86. Az embervédelmi kongresszus. Budapesti Hírlap 1910. aug. 14.

87. Gyermekvédelem. Az Újság 1910. aug. 20.

88. Esti levél : Ruffy Pál. Pesti Hírlap 1910. aug. 25.

89. BEREND Miklós: A berlini csecsemőkórházak. Az Újság 1910. szept. 4. 33. p.

90. Hivatalos látogatás. Esztergom és Vidéke 1910. szept. 15. 2. p.

91. Öt lelenc kalandja. Népszava 1910. okt. 14.

92. ASzeretet és a korlátoltság aktái. Az Est 1910. okt. 16.          

93. Amagyar csecsemők. Pesti Napló 1910.okt. 23. 191. p.

94. SZANA Sándor: A városok és a gyermekvédelem. Magyar Nemzet 1910. okt. 23.

95. SZANA Sándor: A városok és a gyermekvédelem. Dél Magyarország 1910. okt. 25.

96. SZALAY János: Védelem - siker nélkül: Bajok a magyar gyermekvédés körül. Dél Magyarország 1910. okt. 26.

97. SZANA Sándor: A városok és a gyermekvédelem. Temesvári Hírlap 1910.okt. 26.

98. Az állami gyermekvédelem. Magyarország 1910. okt. 29.

99. FÉNYES László: Reportok a magyar gyermekvédelemről. Az Est 1910. okt. 30.7. p.

100. FÉNYES László: Reportok a magyar gyermekvédelemről. Az Est 1910. nov. 2. 6. p.

101. Az állami gyermekmenhely apasági pere. Pesti Hírlap 1910. nov. 9.

102. Ahol a kormány takarékos: kultúrkép gyászkeretben. Az Est 1910. nov. 12.

103. Az állami gyermekmenedékhely apasági pöre. Az Újság 1910. nov. 16.

104. FÉNYES László: Reportok a magyar gyermekvédelemről. Az Est1910. nov. 16. 5. p.

105.SZÉLL Kálmán felszólalása. Budapesti Hírlap 1910. dec. 2.

106. Karácsonyfa ünnepélyek. Pesti Hírlap 1910. dec.

107. Karácsonyfa ünnepélyek. Friss Újság 1910. dec. 26.

108. Az állam, mint angyalcsináló. Pesti Napló 1910. 61. 8. p.

109. DEUTSCH Ernő: A gyermekvédelem Magyarországon. A Társadalmi Múzeum Értesítője 1910. 2. (5) 397-401. p.

110. KOMANDINGER Vilmos: Országos gyermekvédelem és elhagyottá nyilvánítás

 Ráczkeve és Vidéke 1910. 1. (12)

111. Angol gyermekvédelem. Közbiztonság: Rendőri lapok 1910.17. 425-426. p.

112. TORDAY Ferenc: Az állami gyermekmenhely, mint csecsemőkórház.

Budapesti Orvosi Újság1910. 8. (37) 677-680. p.

113. Amerikai lap a gyermekvédelemről. Gyermekvédelmi Lap 1910. 6. 171. p.

114. Írás Sárország közepéből - Megszámozott gyermekek. Pesti Napló 1911. jan. 8.

115.SZANA Sándor:  Gyermekkínzás. Magyar Nemzet 1911. jan. 8.

116. Aleghálásabb tudomány. Pesti Hírlap 1911. febr. 4.

117. Háborúság a gyermekvédelem körül. Budapesti Napló 1911. márc. 24.

118. Veszedelemben a gyermekvédelem: A Liga Bosnyák Zoltán ellen. Budapest 1911. márc. 24.

119. Harc a gyermekvédelem körül. Az Est 1911. márc. 25.

120. Kitaszított gyermekek. Pesti Napló 1911. márc. 25.

121. AGyermekliga és Bosnyák Zoltán. Pesti Hírlap 1911.ápr. 6.

122. Kis deszkakoporsók. Világ1911. ápr. 6.

123. Bajok a gyermekvédés körül.  Pesti Napló 1911.ápr. 16.

124. Akülföldi honosságú gyermekek. Gyermekvédelmi Lap 1911. ápr. 17.

125. Gyermekvédelmünk német megvilágításban. Budapesti Hírlap 1911. ápr. 19.

126. Amenhely gyermeke. A Nap 1911. ápr. 19.

127. Bosnyák Zoltán. A Hét 1911. ápr. 215. p.

128. Egy kis leány szenvedései. Az Est 1911. máj. 13.

129. Agyermekkiállításról. Törökszentmiklós és Vidéke 1911. máj. 21.

130. Egy furfangos manőver kudarca: Surányi József és a gyermekvédelem: Helyre-igazítás. Az Est 1911. máj. 21.

131. Agyermekmenhely tolvajai. Pesti Hírlap 1911. jún. 10.

132. Agyermekért. A Nap 1911. jún. 17.

133. Kinek kell inas?. Kassai Munkás 1911. jún. 24.

134. Anagyváradi gyermekmenhely botrányai. Pesti Hírlap 1911. jún. 24.

135. Vizsgálat a nagyváradi gyermekmenhelyen. Az Est 1911. jún. 25.

136. Anagyváradi gyermekmenhely ügye. Pesti Hírlap 1911. jún. 25.

137. Vizsgálat a szikszói telepen: Dr. Máthé Gábor Szikszón. Abaújtorna- és Felső Borsod 1911. jún. 29.

138. Anagyváradi gyermekmenhely szabálytalanságai. Népszava 1911. júl. 2.

139. Edelsheim Gyulai Lipót gróf és az Országos Gyermekvédő Bizottság. A Gyermekvédelem Lapja 1911. 1. 27. p.

140. Agyermekvédelem züllése. Pesti Napló 1911.aug. 19.

141. FÉNYES László: Egy szürke kis könyvről (A drezdai nyílttéri nyilatkozat és a nagykátai eset. Az Újság 1911. aug. 20.

142. Gyermekvédelmünk megrágalmazása. Pesti Hírlap 1911. aug.

143. Gyermekvédelmünk. Alkotmány 1911. szept. 7. 2-3. p.

144. Ahalászi gyermekmenhely. Mosonvármegye 1911. szept. 17.

145. LEHNER Jakab:A halászi gyermekmenhelytelep (válasz). Mosonvármegye 1911. szept. 21.

146. Az állam gyermekei. Vasárnapi Újság 1911. 58. (14) 261 – 262. p.

147. Plasztikus idomok. A Nap 1911. okt. 5.

148. Gyermekgyilkos asszonyok. Jászárokszállás és Vidéke 1911. okt. 11.

149. Gyermekgyilkos bűnszövetség. Az Újság 1911. okt. 6.

150. Agondozásba vett idegen gyermekekről. Jászárokszállás és Vidéke 1911.okt. 14.

151. Elmeorvosok kongresszusa Budapesten. Pesti Hírlap 1911. okt. 31. 5. p.

152. 293. országos ülés. Országgyűlési Értesítő 1911. nov. 21.

153. Amagyar gyermekvédelem rendszertelensége. Világ 1911. nov. 26.

154. EÖTVÖS K. Lajos: Gyermekvédelmünk. Világ 1911. dec. 3.

155. Álhumanizmus. Szabó Hírlap 1911. dec. 15.

156. Nyomor, pálinka, rendőrség és egyebek. Budapesti Hírlap 1912. jan. 14.

157. SZANA Sándor: Álhumanizmus : levél a szerkesztőhöz. Szabó Hírlap 1912. jan. 15.

158. Akegyes Justitia : a gyermekmenhelyen. Budapest 1912. márc. 24.

159. Amenhelyiek szomorúsága. Mátra Vidék 1912. ápr. 13.

160. BÓKAY János: A magándajkaságba adott gyermekek ellenőrzése. Közegészségügy 1912. jún. 1.

161. Amegakadályozott dráma. Az Est 1912. jún. 10.

162. Amenhelyiek öröme. Mátra Vidéke 1912.jún. 29.

163. Agyermektelep megvizsgálása. Mátra Vidéke 1912. júl. 6.

164. Az anyai jog. Pesti Hírlap 1912.aug. 4.

165. Apatronázs leányai egy förtelmes borozóban. Az Est 1912. aug. 22.

166. Apatronázs védence. Budapesti Napló 1912. aug. 23.

167. Apatronázsok. Az Újság 1912. aug. 23.

168. FÉNYES László: Egy fiú meg egy lány. Az Újság 1912. szept. 1.

169. Kísérletek a kecskedajkával. Budapesti Napló 1912. szept. 14.

170. Anevelőanyák kitüntetése. Jász Újság 1912. szept. 15.

171. Elhagyott gyermek. Az Est 1912. okt. 4.

172. Gyermekgondozói tanfolyam. Néptanítók Lapja 1912. okt. 9.

173. LENGYEL E.: Aranka a börtönben. A Nap 1912. okt. 11.

174. NEUGEBAUER Vilmos: Aranka bűnei (válasz). A Nap 1912. okt. 15.

175. Iparágunk tanonckérdése és az állami gyermekvédelem akció. Férfiszabó Munkaadók Lapja 1912. okt. 15. 3-4. p.

176. Inasok rabszolgasága az Aradi Vasipar nyúzótelepén. Népszava 1912. okt. 16.

177. BANNER János: Menhelyi gyermekek az állami internátusokban. Pesti Hírlap 1912. nov. 3.

178. Agondnokoltak búcsúja. Jász Újság 1912. nov. 7.

179. Agondozott gyermek. Az Újság 1912. nov. 9.

180. Állami gyermekvédelem. Úttörő 1912. nov. 17. 12. p.

181. Döghússal etette a lelenceket. Az Est 1912. nov. 21.

182. Aplébánia titka. Az Est 1912. nov. 27.

183. Néhány kérdés a belügyminisztérium gyermekvédelmi osztályához.  Az Est 1912. nov. 30.

184. Amegégett gyermek. Pesti Hírlap 1912. dec. 19.

185. KOVÁCS Lydia: A legszomorúbb rappor : züllött gyermekek. Pesti Napló 1912. dec. 25. 74-76.

186. Gyermektragédia. Az Est 1912.dec. 28.

187. Agyermekmenhely helyi telepének karácsonya. Abony 1912. dec. 29.

188. Gyermekvédelem a gyakorlatban. Az Est 1913. jan. 26.

189. Agyermekvédelem (helyreigazítás). Az Est 1913. jan. 28.

190. SZEKERES Róbert: A magyar gyermekvédelem hézagai. Pesti Hírlap 1913. febr. 16.

191. Agyermekmenhely : beszélgetés Szana Sándorral. Vasvármegye 1913. máj. 30.

192. Látogatás a gyermektelepen. Jász Újság 1913. aug. 3.

193. Szöknek a menhelyről (levél a szerkesztőhöz) . Pesti Tükör 1913. aug. 31.

194. Eltévedt a fiú. Népszava 1913. szept. 5.

195. 4 hónapos gyermekeket ….. Friss Újság 1913. nov. 16.

196. SZEKERES Róbert: Állami gyermekek. Pesti Hírlap 1913. nov. 23.

197. KOVÁCS Lydia: Menhelyi romantikák. Budapest 1913. dec. 7.

198. Tévedések a tanításban. Vasárnap (Budapest melléklet) 1913. dec. 7.

199. GYAGYOVSZKY Emil: Állami gyermekvédelem. Érdekes Újság 1913. 1. (10) 11-13 p.

200. SZANA Sándor:Állami gyermekvédelem: Válasz. Huszadik Század 1913. (5).635-640. p.

201. Csipkés ingecskékkel. Népszava 1914. febr. 27.

202. Agyermekhalandóság (Szana válasza). Népszava 1914. márc. 3.

203. Az elhanyagolt csecsemő. Budapesti Hírlap 1914. márc. 4.

204. Tűz az állami gyermekmenhelyen. Népszava 1914. máj. 26.

205. Árva gyermekek örökbefogadása. Pesti Napló 1915. márc. 25.

206. Amenekültek gyermekei. Pesti Napló 1915. ápr. 18.

207. Hatszázharmincnyolc beteg gyermek. Pesti Hírlap 1915. ápr. 18.

208. FÉNYES László: A mártír gyerek és a hivatalok. Az Est 1916. ápr. 20.

209. Züllött gyermekek az állami menhelyen. Esti Újság 1916. jún. 20.

210. PESTA Frigyes: Züllött gyermekek az állami menhelyen. Esti Újság 1917. febr. 4.

211. 2000 proletárgyermek nyaralása. Népszava 1917. júl.20.

212. Proletárgyermekek nyaralása. Népszava 1918.máj. 5.

213. Agyermekmenhely személyzetének kosztja. Népszava 1918. máj. 24.

214. Értekezlet a gyermeknyaraltatás ügyében. Egri Újság 1918. máj. 29.

215. Agyermekmenhely sem kap elegendő tejet. Népszava 1918. jún. 11.

216. Nem szabad a csecsemőket elválasztani. Egri Újság 1918. jún. 14.

217. Megint az Állami Gyermekmenhely. Népszava 1918. dec. 7.

218. SZANA Sándor: Az Állami Gyermekmenhelyről. Népszava 1918. dec. 8.

219. Károly király gyermeknyaraltatásának vezetősége. Tolnai Világlapja1918. 18. (29) 11. p.

220. Mesedélután a gyermekkórházakban. Világ 1919. ápr. 18.

221. Nincs helye a bürokráciának a gyermekmentésnél. Pesti Napló 1920. febr. 15.

222. Százezer csavargó gyermek Budapest utcáin. Pesti Napló 1920. okt. 13.

223. RUFFY Pál: A magyar gyermekvédelem. Katholikus Szemle 1920. 34. (6) 321-336. p.

224. Csecsemők és gyermekek tömegszállásán. Pesti Napló 1921. febr. 13.

225. Hetvenötszázalékos halálozás a menhelyi anyátlan, beteg csecsemők között. Pesti Napló 1921. febr. 15.

226. Agyermekmenhely kis halottja. Pesti Napló 1921. márc. 12. 2. p.

227. Bernolák népjóléti miniszter a gyermekvédelem nagy reformjára készül. Pesti Napló 1921. jún. 29. 3. p.

228. Igazgatóváltás az Állami Gyermekmenhelyen. Pesti Napló 1922. febr. 23.

229. Az állami gyermekvédelem csődje. Népszava 1922. márc. 4.

230. Amenhely hatvannégy kanyarós betege közül hatvan meghalt. Pesti Napló 1922. márc. 14.

231. Életbe léptetik a jótékonysági akciót. Nyírvidék 1922. ápr. 8.

232. Tömegpusztítás után jön a segítség. Népszava 1922. ápr. 16.

233. Új igazgató-főorvos t kapott az állami gyermekmenhely. Pesti Napló 1922. ápr. 27.

234. Új gyermekmenhely a Hűvösvölgyben. Pesti Hírlap 1922. máj. 11.

235. BALOGH Vilma: Látogatás az állami gyermekmenhelyen. Népszava 1922. júl. 30.

236. Egy árva gyermek sorsa. Újpesti Napló 1922.aug. 3.

237. Atársadalom kitagadottjai. Néptanítók Lapja 1922. (32-33). 21. p.

238. Gyermeknevelési problémák a gyermekvédelemben. Néptanítók Lapja 1922. (36-37). 3-4. p.

239. Akik újságospapírban és kötélen indulnak az életbe. Az Est 1923. jan. 17.

240. Detektív a gyermekmenhelyen . Népszava 1923. jan. 24.

241. Detektív a gyermekmenhelyen. A Nép 1923. jan. 26.

242. Detektív a gyermekmenhelyen. Népszava 1923. jan. 27.

243. Miis van a gyermekmenhelyen?. Népszava 1923.jan. 27. 5. p.

244. Akommunizmus miatt elcsapott vezetők hadjáratot indítottak az Állami Gyermek-menhely ellen. Új Nemzedék 1923. febr. 6.

245. Nagyszabású reformok a gyermekvédelem terén. Nemzeti Újság 1923. márc. 16.

246. Alegrútabb asszony legszebb gyermeke. Magyarország 1923. ápr. 1.

247. THURY Lajos: Szívtépő jelenetek a Gyermekmenhely előszobájában. Az Est 1923.máj. 6.

248. THURY Lajos: Pusztulnak a magyar gyermekek a tömeglakásokban. Az Est 1923. máj. 8.

249. Gyermeket keresünk örökbe. Pesti Hírlap 1924. jan. 26.

250. Már a középosztály is a menhelyre adja gyermekét. Pesti Hírlap 1924. aug. 27.

251. Gyermekmenhelyi eset. Népszava 1924. dec. 17.

252. Anyák és gyermekek: Ünnepnap a Mária Valéria-telep gyermekmenhelyén. Népszava 1924. dec. 28.

253. Sok száz tisztviselő a gyermekmenhelyre adta gyermekét. Magyarország 1924. jan. 12.

254. NÁDOR Jenő: Száz számra vannak gyermekek a menhelyeken, akiket nem tudnak elhelyezni. Az Újság 1925. febr. 22.

255. VÉR Andor: A lelencház. Világ 1925. ápr. 7.

256. Akis Tóth Kati kálváriája, halála és mennybemenetele. Magyarság 1925. máj. 13.

257. Jutalmat terveznek a sokgyermekes családok részére… : Enyhült a pesti gyermekmenhely zsúfoltsága           . Az Újság 1925. máj. 15.

258. T. MOLNÁR Sári: Ahol tizenháromezer szegény gyermek talál otthont. Friss Újság 1925. jún. 12.

259. Gyermeknyaraltatási akció Egerben. Egri Népújság 1925. jún. 28. 3. p.

260. Menhelybe kerülnek a csavargó, züllött gyermekek. Az Újság 1925. júl. 22.          

261. Genfi gyermekvédő konferencia. 8 órai Újság 1925. júl. 22.

262. Szegény kisgyermekek. Egri Népújság 1925. júl. 26.

263. Agyermeknyaraltatási akció. Egri Népújság 1925. júl. 29.

264. Pettkó-Szandtner államtitkár Egerben. Egri Népújság 1925. aug. 2.

265. AMANSZ egri csoportja. Egri Népújság 1925. aug. 4.

266. Elmentek a szegény kis árva gyermekek. Egri Népújság 1925. aug. 12.

267. MOLNÁR Endre: Naponta negyven-ötven elhagyott kicsike kerül az állami gyermekmenhelyre.  Szózat 1925. szept. 5.

268. VASS József dr.: A szeretet ünnepén: Ne legyen elhagyott gyermek. Az Újság 1925. dec. 25.

269. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: Tapasztalataim a magyar gyermekvédelem munkájáról.  Pesti Hírlap 1925. dec. 25.

270. Az anyát keresik. Népszava 1926. jan. 15.

271. Új gyermekbetegség lépett fel Budapesten. Magyar Hírlap 1926. ápr. 20.

272. Veszendő gyermeklelkek megmentése. Az Ujság 1926. ápr. 21.

273. SZANA Sándor halála /temetése. Pesti Hírlap 1926. máj. 5.

274. Dr. Szana Sándor meghalt. Pesti Napló 1926. máj. 5.

275. Szana Sándor kir. tanácsos …. Tolnai Világlapja 1926. 26. (21) 5. p.

276. Gyermekek nyaralása Tóvároson és Egerben. Budapesti Hírlap 1926. júl. 17.

277. Abudapesti állami gyermekmenhely nyaraltatási akciója. 8 órai Újság 1926. júl. 17.

278. Abudapesti állami gyermekmenhely nyaraltatási akciója Tóvároson. Tata-Tóvárosi Hírek1926. júl. 17.

279. ADunába akarta ölni magát gyermekével együtt a nyomor miatt. Mai Nap 1926. júl. 22.

280. Pettkó-Szandtner államtitkár Egerben. Egri Népújság 1926. júl. 23.

281. Tóváros község megvendégelte az állami gyermekmenhely nyaraló növendékeit. Tata-Tóvárosi Hírek 1926. júl. 24.

282. Agyermekmenhely nyaraltatási akciója. Pesti Hírlap 1926. júl. 29.

283. KENÉZ József: Dr. Petkov (!) Szandtner Aladár nyilatkozik Tóváros fürdőhelyről, az uradalom tevékenységéről és a saját terveiről. Tata-Tóvárosi Hírek 1926. júl. 31.

284. STÓB Zoltán: Gyermekek, akik sohasem ismerték az anyai szeretet. Friss Újság 1926. aug. 29.

285. Sajtóper a lelencgyerekek gondozása körül. Pesti Napló 1926. szept. 17.

286. Gyerek nélkül üres a ház. Új Nemzedék 1926. okt. 1.

287. [Karácsony]. Pesti Hírlap 1926. dec. 24.

288. Karácsonyi jótékonyság. Budapesti Hírlap 1926. dec. 24.

289. Karácsony Sárika elindul az élet felé. Magyar Hírlap 1926. dec. 28.

290. AHűvösvölgy egyik villájában. Új Nemzedék 1926. dec. 28.

291. Vasárnapi öngyilkosságok. A Reggel 1927. jan. 17.

292. Agyermekmenhelyre hagyta vagyonát egy öngyilkos nő. Hétfői Napló 1927. jan. 17.

293. Az orvosi munka műhelyéből: Gennyes gyulladások gyógyítása kés nélkül. Pesti Napló 1927. febr. 6.

294. ÁDÁM László: Gyermeklányok sorsa, akiket elnyel az utca. Esti Kurir 1927. febr. 9.

295. STÓB Zoltán: Az elöljáróságok nem győzték a munkát - egy hónapig késett 7000 menhelyi segélye. Friss Újság 1927. ápr. 10.

296. GYŐRI Imre: Két szomorú statisztika. Pesti Hírlap 1927. ápr. 14.

297. Amagyar gyermekvédelem. Népszava 1927. ápr. 21.

298. DOBOZI István: Nem kell a gyerek …. Magyarság 1927. ápr. 23.

299. Derék nevelőszülők kitüntetése. Budapesti Hírlap 1922. máj. 31. 12. p.

300. AGyermekvédő Liga Szalonczay-otthonában 9 gyereknek lefagyott mindkét lába. Új Nemzedék 1927. jún. 2.

301. Fabarakkokat építenek a szántódi kompnál. Magyarország 1927. jún. 9.

302. Vasárnap avatják fel Zamárdiban az állami gyermekmenhely új nyaralótelepét.

Új Nemzedék1927. júl. 3.

303. Azamárdi gyermekmenhely megnyitása. Magyarság 1927. júl. 5.

304. Aszülők elhagyottnak nyilvánítják gyermekeiket, mert nem tudnak enni adni nekik.

Magyarország1927. júl. 7.

305. Hét év: A nyomor és a szeretet minisztériumában. Budapesti Hírlap 1927. aug. 14.           

306. Ötvenkétezer elhagyott gyermek: Hol, hogyan és mire nevelődnek …..Pesti Hírlap 1927. aug. 14.

307. Aveszprémi magyar királyi állami gyermekmenhely működése (1904-1927). Pápai Hírlap 1927. aug. 20.

308. Budapesti menházi kisgyermekek nyaralása Tóvároson. Tatai Hírlap 1927. aug. 27.

309. Kitett csecsemőt találtak a nagy vásárcsarnok mögött. Mai Nap 1927.szept. 24.

310. Nagyon szerette a gyermekeket, négy hónapot kapott. 8 órai Újság 1927. szept. 28.

311. RÉVÉSZ Béla: Körséta harmincezer gyermek körül : A kis anya sok bábúja.  Az Est 1927. okt. 5.

312. RÉVÉSZ Béla: Csecsemők útja a bokroktól a palotáig. Az Est 1927. okt. 6.

313. RÉVÉSZ Béla: Korai csecsemők, akik továbbszületnek. Az Est 1927. okt. 8.

314. GUTHEIL Jenő:A gyermekmenhely jubiláris jelentése. Veszprémi Hírlap 1927. okt. 9.

315. Tizenkilencezer gyermekről gondoskodott fennállása óta a temesvári állami gyermekmenhely. Déli Hírlap 1927. okt. 17.

316. Új árvaház nyílt a Maglódi úton. Új Nemzedék 1927. nov. 10.

317. Megölte újszülött csecsemőjét egy fiatalkorú anya. Az Újság 1927. nov. 16.

318. Amagyar állami gyermekvédelem. Magyar Hírlap 1927. nov. 19.

319. Az elhagyott gyermekeke sorsa. Népszava 1927. nov. 20.

320. Aromantikus kövezősegéd. 8 órai Újság 1927. nov. 20.

321. 52 000 elhagyott magyar gyermek. Magyarország 1927. nov. 20.

322. Interpelláció a magyar árvák ügyében. Az Újság 1927. nov. 22.

323. Anagyváradi gyermekmenhely ügye. Az Újság 1927. nov. 24.

324. Gyermekgondozónői vizsga. Az Újság 1927. nov. 24.

325. Egy éves korában a menhelyre került és tizennégy év múlva most találta meg az édesanyját. Új Nemzedék 1927. nov. 25.

326. Hosszú ideig nem emelik a tisztviselők fizetését. Az Ujság 1927. nov. 25.

327. Arendőr csecsemőt talált. Az Est 1927. dec. 13. 11. p.

328. Édesapák és édesanyák kerestetnek. Nemzeti Újság 1927. dec. 18.

329. BARABÁS Zoltán: A magyar állami gyermekvédelem. A Gyermekvédelem Lapja 1927. 16. 84-87. p.

330. Gyermekmenhelyi nevelőszülők kitüntetése. A Gyermekvédelem Lapja 1927. 16. 132.

331. Az orvosok és a Stefánia Szövetség. Új Nemzedék 1928. jan. 13.

332. Az első pesti bölcsőde élete. Pesti Napló 1928. jan. 22.

333. Kettős jubileum az állami gyermekmenhelyen. Pesti Hírlap 1928. febr. 1.

334. Ünnepség a gyermekmenhelyen. 8 órai Újság 1928. febr. 1.

335. Alfrédot betoborozták katonának, de minden szabadságát a gyermekmenhelyen tölti, ahol nevelkedett. Új Nemzedék 1928. febr. 16.

336. … csecsemővédelem költségvetése. Új Nemzedék 1928. febr. 26.

337. Látogatás az állami gyermekmenhelyen. Pécsi Napló 1928. márc. 11.

338. Gyermekrabló cigányok a bíróság előtt. 8 órai Újság 1928. márc. 24.

339. …. Görög gyermekmenhely forgóládája. Magyarság 1928. márc. 29.

340. TORDAY Ferenc: Az állami gyermekvédelem negyedszázados jubileuma. Budapesti Orvosi Újság 1928. 26. 529-530. p.

341. Megjelent a huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve.

Magyarság1928. ápr. 6.

342. A25 éves állami gyermekvédelem emlékkönyve. Pesti Napló 1928. ápr. 8.

343. Háromszázezer gyermeket vett gondozásba az állam 25 év alatt. Nemzeti Újság 1928. ápr. 11.

344. 250 000 gyermeket vett fel eddig a budapesti gyermekmenhely. Magyarország 1928. ápr. 17.

345. Abudapesti gyermekmenhely 25 éves fennállása …. Friss Újság 1928. ápr. 17.

346. Az ősz folyamán megnyílik a főváros csecsemőkórháza. Magyarság 1928. ápr. 20.

347. Az állami gyermekvédelem jubileuma. Budapesti Hírlap 1928. ápr. 22.

348. 25 éves állami gyermekvédelem (A Népjóléti Minisztérium emlékkönyve). Pesti Hírlap 1928. máj. 6.

349. Új javaslatok az állami gyermekvédelem ügyében. Magyarság 1928.máj. 17.

350. Agyermekmenhelyek igazgatói-főorvosainak és gondnokainak értekezlete. Pesti Napló 1928. máj. 17.

351. Az állami gyermekmenhelyek igazgatóinak országos értekezlete. Budapesti Hírlap 1928. máj. 17.

352. Harmsworth látogatása a Magyar Nemzeti Szövetség és a Revíziós Liga székházában és a főváros nyomortanyáin. Pesti Hírlap 1928. máj. 24.

353. CSÁNK Endre:  A boldog sírás háza. Pesti Napló 1928. jún. 7.

354. Gyermekgondozónők vizsgálata. Budapesti Hírlap 1928. jún. 7.

355. Szemle a Balaton partján nyaraló menhelyi gyermekek felett. Magyarság 1928. júl. 1. 14. p.

356. Képek a budapesti állami gyermekmenhely zamárdi nyaralótelepéről. Magyarság 1928. júl. 8.

357. Nagy botrány egy belga királyi gyermekmenhelyen. Pesti Napló 1928. júl. 10.

358. SIMONYI Sándor: Sokezer gyermek éhezik, mert a menhely már ötödik hónapja nem küldi a segélyt. Friss Újság 1928. júl. 10.

359. Boncolás után értesítette a gyermekmenhely a szülőket kisleányuk haláláról. Friss Újság 1928. aug. 11.

360. Amíg a gyerek harminc pengőt ér. Magyarság   1928. szept. 2.

361. Az Állami Gyermekmenhely zamárdi és velencei …. Újpesti Hírlap 1928. szept. 6.

362. Elveszett egy kisleány gyermekvonatról. 8 órai Újság 1928. szept. 8.

363. Agyermekmenhely Balatonzamárdi nyaralótranszportjából eltűnt egy kislány. Esti Kurir 1928. szept. 8.

364. Miért nem kapják meg 8 hónapja az újpestiek a menhelyi segélyt? Friss Újság 1928. okt. 10.

365. Elmebeteg a szegedi manikűröslány, aki gyermeke meggyilkolásával vádolta magát?.

Az Est  1928. okt. 10.

366. Auguszta királyi hercegnő meglátogatta a gyermekmenhelyet. Pesti Hírlap 1928. okt. 20.

367. Kormányzói elismerés. Pesti Hírlap 1928. dec. 23.

368. Karácsonyfa állítás. Budapesti Hírlap 1928. dec. 23.

369. Ezerhatszáz szegény gyermek karácsonya. Pesti Hírlap 1928. dec. 23.

370. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: Az állami gyermekvédelem fejlődése az elmúlt 4 év alatt. A Gyermekvédelem Lapja 1928. 17. 271-280. p.

371. A25 éves állami gyermekvédelem. A Gyermekvédelem Lapja 1928.17. 115-117. p.

372. CSORNA Kálmán: Budapest székesfőváros gyermekvédelmi tevékenysége. Városi Szemle1928. 14. 717-722. p.

373. Interpellálás. Pesti Hírlap 1929. jan. 31.

374. Három árva sír magában. Népszava 1929. febr. 13.

375. Gyermekgyilkos cselédlány. Pesti Hírlap 1929. febr. 19.

376. Erdei iskola beteg gyermekek számára.  Pesti Hírlap 1929. febr. 21.

377. Előadás a gyermekvédelemről. Pesti Hírlap 1929. febr. 23.

378. Gyermekgondozónői vizsga. Pesti Hírlap 1929. márc. 7.

379. STÓB Zoltán: Többezer anyától megvonták a gyermekmenhelyi segélyt. Friss Újság 1929. márc. 20.

380. Sok ezer gyermek maradt menhelyi segély nélkül. Friss Újság 1929. márc. 22.

381. Hihetetlen mértékben emelkedett az államilag gondozott elhagyott gyermekek száma.

8 órai Újság1929. márc. 22.

382. Afőváros a menhelyi gyermekért. Az Ujság 1929. márc. 22. 

383. AGyermekszeretet Egyesület Kórházi Bizottsága. 8 órai Újság 1929. márc. 24.

384. BORBÉLY Zoltán: Akik hiába várták a nyuszit Húsvétkor. Új Nemzedék 1929. ápr. 6.

385. Sok gyermeket akarnak a menhelyről örökbe fogadni, leginkább kislányokat. Új Nemzedék 1929. ápr. 14.

386. Szolgálati jubileum. Pesti Hírlap 1929. máj. 8.

387. Eta babát igen sokat akarják örökbefogadni. Az Est 1929. máj. 9.

388. AZamárdi Gyermeküdülőtelep felépítésére harmincnégy pályázat érkezett. 8 órai Újság 1929. máj. 11.

389. Eta baba egy vidéki polgármester kislánya lett. Az Est 1929. máj. 21.

390. Estike bekopogtat a jószívek kapuján. Az Est 1929. jún. 11.

391. Ki akar édesanyja lenni a legkisebb Estikének?. Az Est 1929. jún. 23.

392. Erdei iskola a Velencei tó mellett. Magyarság 1929. júl. 3.

393. Rendszerváltozást a Menhelyen!. Friss Újság 1929. júl. 5.

394. Kinek kellenék én, Estike-Gyuluka?. Az Est 1929. aug. 11.

395. Apécsi állami gyermekmenhely 25 éves működési jubileuma. Pécsi Napló 1929. aug. 13.

396. BAKOS Ákos: A 75 éves gazda és a 7 éves lelenc leányka. Az Est 1929. szept. 15.

397. Agyermekmenhely igazgató főorvosának ünneplése. 8 órai Újság 1929. nov. 16.

398. SIMONYI Sándor: Nyomorgó anyák, sínylődő csecsemők. Friss Újság 1929. dec. 1.

399. VARGA Jenő: Ahol a kis árvák találnak otthont és anyát. Székesfehérvári Napló 1929. júl. 7.

400. ifj. KRÚDY Gyula: Látogatás az állami gyermekmenhelyen. Gyermekvédelem 1929.1. (2) 44-46.

401. Egyetlen intézkedés húszezer gyermektől vonta meg az állam segítségét.Az Újság 1930. jan.19. 4.

402. Gyermekek védelme és a napközi otthon a váci MANSZ-nál. Váci Hírlap 1930. jan. 19.

403. Gyermeket kereső anyák, anyát kereső gyermekek. Képes Vasárnapi Budapesti Hírek 1930. febr. 23.

404. Az elöljáróságok hatáskörének módosítása a gyermekvédelem ügyeiben. Pesti Hírlap 1930. febr. 28.

405. Akormányzó jelenlétében letették a tisztviselőtelepi református templom alapkövét. Pesti Hírlap1930. ápr. 16.

406. Autógázolás Kispesten. Hétfői Napló 1930. ápr. 28.

407. Akormányzóról nevezik el a zamárdi állami gyermek üdülőtelepet. Pesti Hírlap 1930. máj. 17.

408. Megalakult Szegeden a Szent Imre gyermekszanatórium. 8 órai Újság 1930. máj. 22.

409. Ajászdózsai állami gyermekmenhely orvosának és felügyelőnőjének ünneplése. Pesti Hírlap 1930. máj. 24.

410. Ahároméves gyermekmenhelyi ápolt beszélni sem tud. Friss Újság 1930. júl. 25.

411. Magyarországon találtam a legfejlettebb gyermekvédelmi kultúrát. Magyarország 1930. aug. 14.

412. Riport egy faluról, amelyet kétszázötven csecsemő tart el. Magyar Hírlap 1930. dec. 25.

413. Hónapokig tart a szoptatási segély kiutalása. Friss Újság 1931. jan. 1.

414. Pettkó-Szandtner államtitkárt autóbaleset érte, a lakáson ápolják. Magyarország 1931. jan. 21.

415. 200 ezer elhagyott kis élet szomorú otthonában. Friss Újság 1931. febr. 1.

416. Alsócsernátoni Damokos Andor. Budapesti Hírlap 1931. febr. 17.

417. Halálozás: Alsócsernátoni Damokos Andor. Pesti Napló 1931. febr. 17.

418. Gyászrovat: Alsócsernátoni Damokos Andor. Magyarország 1931. febr. 17.

419. KORDA István: Megfeledkeztek az aradi lelencgyermekekről. Rendkívüli Újság 1931. márc. 1.

420. Akultuszminiszter meghosszabbítja az iskolák nyári szünetét. Budapesti Hírlap 1931. ápr. 28. 3.

421. Amagyar falu nagy szeretettel fogadja a menhelyi gyermekeket. Friss Újság 1931. máj. 23.

422. Óriási áldozatokat hozott a Népjóléti Minisztérium a hadiárvák nyaraltatásáért. Nemzeti Újság 1931. szept. 6.

423. Tömegesen viszik az elhagyott gyerekeket a kerületi elöljáróságokra, hogy az állam gondoskodjék róluk. Esti Kurir 1931. okt. 3.

424. Évente 30-35 gyermeket találnak az utcán. Pesti Hírlap 1931. okt. 23.

425. STÓB Zoltán: "Nem tudom tovább nevelni gyermekemet". Friss Újság 1931. okt. 25.

426. Kevesebb tartásdíjat fizet a Gyermekmenhely. Friss Újság 1931. nov. 17.

427. BARABÁS Zoltán: Évi jelentések a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely 1930. évi működéséről. Népegészségügy 1931.12. 290-310. p.

428. BAKOS Ákos: Szívfájdító tudósítás Ercsiből, lelencházi Jancsik és Mariskák sorsáról. Az Est 1932. febr. 14.

429. Agyermekmenhelyi ápolt. Friss Újság 1932. febr. 14.

430. RÉVÉSZ Béla: Ember-jelöltek a melegítő dobozban. Magyarország1932. márc. 3.

431. RÉVÉSZ Béla: Nemcsak lelenceké már a lelencház. Magyarország 1932. márc. 6.

432. Három gyermek tűzhalála. Pesti Hírlap 1932. márc. 13.

433. Riport a "pesti gyerekekről": zsidó menhelyi gyerekek, akik elparasztosodtak. Országos Egyetértés 1932. márc. 22.

434. Beteg lelencek vizsgája. Az Est 1932. jún. 17.

435. Nevelőanyák ultimátuma Nagyváradon. Magyarság 1932. jún. 19.

436. Ajóság kapui. Magyarság 1932. júl. 24.

437. Nyomorgó anyák kálváriája. Friss Újság 1932. okt. 9.

438. RÉVÉSZ Béla: Száz kicsi kórágy. Friss Újság 1932. okt. 16.

439. Miniszteri elismerés. Pesti Hírlap 1932. nov. 20.

440. Miniszteri elismerés. Budapesti Közlöny 1932. nov. 20.

441. BARABÁS Zoltán: Gyermekkórház és mindennapi iskolázás. Magyar Kórház 1932. 1. (5) 111-113. p.

442. BARABÁS Zoltán: Évi jelentések a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely 1931. évi működéséről. Népegészségügy 1932. 13.407-410. p.; 445-448.

443. Anyák és gyermekek keresik egymást. Friss Újság 1933. márc.

444. Atávfűtési kérdés. Pesti Hírlap1933. okt. 5.

445. Akormányzó elismerése. Pesti Hírlap 1933. okt. 6.

446. Bűnöző gyermekek. Pesti Hírlap 1933. okt. 6.           

447 BARABÁS Zoltán: Évi jelentések a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely 1932. évi működéséről. Népegészségügy1933. 14. 969-992. p.

448. Manci az állami gyermekmenhelyen. Népszava 1934. jan. 14.

449. Akis Faragó István rejtélyes halála. Pesti Hírlap 1934. jan. 21.

450. SIMONYI Sándor: Öngyilkos leányanyák és meggyilkolt csecsemők. Friss Újság 1934. szept. 5.                      

451. Gondozónői tanfolyam. Budapesti Hírlap 1934. febr. 18.

452. "Sashalmi Margit" ifjú életének regénye. 8 órai Újság 1934. márc. 28.

453. Szörnyű bűn a társadalom mélyéről. 8 órai Újság 1934. máj. 6.

454. Agyermek és a rádió. Rádió Újság 1934. máj.6.

455. Egy leányanya bűne. 8 órai Újság 1934. jún. 8.

456. Önként jelentkezett a rendőrségen, mert megfojtotta gyermekét. Budapesti Hírlap 1934. jún. 22.

457. Augusztus elején ünnepli fennállásának harmincéves jubileumát a pécsi állami gyermekmenhely. Pécsi Napló 1934. júl. 15. 5-6. p.

458. Hétezer elhagyott gyermek. Pesti Hírlap 1934. júl. 17.

459. Kétszázezer megmentett gyermek. Friss Újság 1934. aug. 5.

460. Apécsi állami gyermekmenhely jubileuma. Pesti Hírlap 1934. aug. 7.

461. Aharmincéves pécsi gyermekmenhely. Dunántúl 1934. aug. 7.

462. Apécsi állami gyermekmenhely teljes mértékben megfelelt hivatásának, ami Gobbi dr. érdeme - mondotta Pettkó-Szandtner Aladár államtitkár. Pécsi Napló 1934. aug. 7.

463. 200 000 megmentett gyermek. Pesti Napló 1934. aug. 12.

464. Ruffy Pál meghalt. Pesti Hírlap 1934. aug. 26.

465. Ruffy Pál temetése. Pesti Hírlap 1934. aug. 29.

466. Eltemették Ruffy Pált. Pesti Napló 1934. aug. 29.

467. Erdős Zsuzsika szomorú betegsége. Friss Újság 1934. szept. 3.

468. †Ruffy Pál (1854-1934). Anya- és Csecsemővédelem 1934. 7. (9) 547-548. p.

469. STÓB Zoltán: Az örök emberi irgalom nevében. Friss Újság 1934. szept. 30.

470. Amásféléves menhelyi gyermek borzalmas tragédiája. Friss Újság 1934. okt. 14.

471. Agyonverték a menhelyi gyereket. Új Nemzedék 1934. okt. 14.

472. Mit szólnak a gyermekmenhelyen az első törvénytelen gyermek felvétele után? Hétfői Napló 1934. okt. 15.

473. Miniszteri elismerés. Pesti Hírlap 1934. okt. 16.

474. Eltűnt a menhelyről egy leányanya. Hétfői Napló 1934. nov. 12.

475. Kétségbeesett anyák zörgetnek a menhely kapujában. Friss Újság 1934. nov. 17.

476. RÉVÉSZ Béla: 1200 grammos csemeték. Friss Újság 1934. dec. 12.

477. ALMÁSSY Alice: Kalandok a csecsemők világában. Tolnai Világlapja 1934. 34. (24) 38-40. p.

478. Ruffy Pál meghalt. Tolnai Világlapja 1934. 34. (37) 2. p.

479. BARABÁS Zoltán: Évi jelentések a Budapesti Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely 1933. évi működéséről. Népegészségügy 1934.15.628-636. p.; 677-685. p.; 741-744. p.; 775-779 p.

480. Akis Ágnes és Antalka drámája a kapuk alatt. Friss Újság 1935. febr. 6.

481. Ágneske, Antalka, Annuska. Az Est 1935. febr. 7.

482. Az állami gyermekmenhely három legfrissebb lakója. Az Est 1935. febr. 7.

483. Bölcsők a világ minden tájáról. Pesti Hírlap 1935. febr. 7.

484. Új egészségügyi főtanácsos. Függetlenség 1935. márc. 10.

485. Egy menhelyi fiúcska borzalmas halála . Friss Újság 1935. ápr. 7.

486. Agyermekvédelem új rendszerét sürgetik a reformátusok. Pesti Hírlap 1935. ápr. 30.

487. Agyermekvédelem új rendszerét sürgetik a reformátusok. Új Magyarország 1935. ápr. 30.

488. Az elhagyott gyermek. Az Ujság 1935. máj. 28.

489. "Az örök szeretet nevében". Mai Nap 1935. jún. 12.

490. Pettkó-Szandtner államtitkár nyugalomba vonulása. Magyarság 1935. júl. 9.

491. Lúgkövet ivott és meghalt a budatétényi gyermekotthon egyik tizenkét éves ápoltja. Esti Kurir 1935. júl. 16.

492. Halálos lúgkőszerencsétlenség a budatétényi gyermekotthonban. Népszava 1935. júl. 16.

493. Halálos szerencsétlenség a gyermekotthonban. Mai Nap 1935. júl. 16.

494. Tizennégy talált gyermek egy évben. Pesti Hírlap 1935. aug. 6.

495. Megdöbbentő eset az Üllői úti gyermekmenhelyen. Magyarország 1935. aug. 9.

496. Megfertőzött leánygyermekek. Társadalmunk 1935. aug. 16.           

497. Jánoshida, az 5000 lakosú lelenctelep doktor és patika nélkül. Az Est1935. aug. 24. 9. p.

498. BAKOS Ákos: Egy hír Az Estben: megkereste Kakas Ferenc elveszett családját. Az Est 1935. szept. 8.

499. Keresem az anyámat. Az Est 1935. szept. 13.

500. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: Családvédelem. Pesti Hírlap 1935. szept. 17.

501. GÁL László: Franciaország harca a gyermekért. Pesti Hírlap 1935. szept. 25.

502. Jobb életet az állam 35 ezer gyermekének. Friss Újság 1935. szept. 27.

503. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: Családvédelem. Pesti Hírlap 1935. okt. 9.

504. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: Családvédelem. Pesti Hírlap 1935. nov. 20.

505. KOMLÓS Jenő: A kis Ehrlich Éva drámájának felderítésére újabb nyomozás indult. Magyarország 1935. nov. 23.

506. Melyik az igazi Dolinajetz Sándor?. Friss Újság 1935. dec. 12.

507. Üres a kitett gyermekek osztálya a menhelyen. Az Est 1935. dec. 19.

508. BARABÁS Zoltán: Budapesten állami gondozásba vett, elhagyott gyermekek számaránya. Városi Szemle 1935. 21. 254-261. p.

509. KAMOCSAY Jenő: Hogyan gondoskodik az állam a gyermekről? Néptanítók Lapja 1935.mell. (9) 385-388. p.

510. Évente 40-50 gyermeket akarnak örökbe fogadni, de csak 10-15 kerül az állami gyermekmenhelyre. Az Ujság 1936.jan. 5.

511. Eltűntek és megkerültek. Magyarország 1936. jan. 19.

512. Az éjszaka kitette a Pálffy térre a kisfiát, ma megtalálta a Menhelyen. Az Est 1936. jan. 24.

513. Újabb bonyodalom a menhelyen elcserélt gyermekek körül. Friss Újság 1936. febr. 1.

514. Gyermekgyilkossági pör felmentő ítélettel. Pesti Hírlap 1936. febr. 22.

515. Anya és nagyanya gyermekgyilkossági tragédiája. Friss Újság 1936. febr. 22.

516. Zokogó tárgyalóteremben felmentették a gyermekgyilkos anyát és nagyanyát. Magyarország 1936. febr. 22.

517. Amenhely nem züllött nők otthona. Az Est 1936. febr. 25.

518. Drámai tárgyalás után felmentették az unokagyilkos tanítónőt és leányát. Esti Kurír 1936. febr. 6.

519. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: Nemzetközi szabadlégi iskolai kongresszus és kiállítás Bielefeldben. Pesti Hírlap 1936. máj. 2.

520. Jól megmosták Peti fülét. Nemzeti Újság 1936. máj. 16.

521. Egy boldog nap a boldogtalan kis életek szigetén. Friss Újság 1936. máj. 21.

522. "Fehér holló" a Békáson. Magyar Újság 1936. máj. 24.

523. Kegyetlenül bánt a menhelyi gyermekekkel. Friss Újság 1936. júl. 23.

524. Háromszáz kilométert gyalogolt egy menhelyről elszökött kislány. 8 órai Újság 1936.júl. 24.

525. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: Sokgyermekes családok szövetsége. Pesti Hírlap 1936. szept. 18.

526. Zivatar Erzsike a Zivatar utcában. 8 órai Újság 1936. okt. 4.

527. Másfél hónapra ítélték a Zivatar utcában kitett kisgyerek anyját. Esti Újság 1936. okt. 4.

528. Akegyetlen apa visszahurcolja a menhelyről kisfiát a legsötétebb nyomorúságba. Mai Nap1936. okt. 13.

529. ABudapesti Állami Gyermekmenhely …. Budapesti Hírlap 1936. okt. 13.

530. Jubiláló igazgatófőorvos. Pesti Hírlap 1936. okt. 13.

531. Vadnay Tibor nyugalmazott belügyi államtitkár meghalt. Pesti Újság 1936. dec. 20.

532. Akitett csecsemő anyja a bíróság előtt. 8 órai Újság 1937. jan. 5.

533. Kormányzói elismerés. Nemzeti Újság 1937. jan. 15.

534. "Az örök emberszeretet nevében": Látogatás az állami …Mai Nap1937. jan. 26.

535. FEDÁK Sári: Magyar Erzsike. Pesti Hírlap 1937. febr. 7.

536. Három riadt szegény asszony a parlament kapujában. Kis Újság 1937.febr. 23.

537. Dr. Pankotay-Niedermayer Gellért jubileuma. Nemzeti Újság 1937. febr. 26.

538. Súlyos bajok a menhely 32 ezer gyermekével. Friss Újság 1937. márc. 12.

539. Amagyar gyermekvédelem ügye Genfben. Nemzeti Újság 1937. ápr. 23.

540. Akétszázezredik gyermek a budapesti gyermekmenhelyen. Friss Újság 1937. máj. 29.

541. Utasította vagy megkereste?. Az Est 1937. júl. 23.

542. RÓNA Amy: Lélekmentés az Üllői úton. Nemzet 1937. aug. 28.

543. Kilencesztendős világjárót találtak Halason. Nemzeti Újság 1937. szept. 11.

544. Halálos tiltott műtét miatt tartoztatták le az üllői úti gyermekmenhely orvosát. Pesti Napló 1937. szept. 19. 7. p.

545. Azöld kereszt fényében. Új Nemzedék 1937 szept. 21.

546. Agyermekmenhely. Házimunka 1937. okt. 25.

547. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: A budapesti Állami Gyermekmenhely harmincötödik éve. Pesti Hírlap 1937. nov. 28.

548. Letartóztattak egy leányanyát, aki elhagyta gyermekét. Az Est 1938. febr. 9.

549. Egy állítólagos színésznőt félévi börtönre ítéltek és letartóztattak, mert elhagyta gyermekét. Pesti Hírlap 1938.febr. 9.

550. Huszonnyolc év után találta meg édesanyját. Új Nemzedék 1938. febr. 17.

551. Iskola a menhelyi kórházban. Friss Újság 1938. febr. 19.

552. Nagy Katalin börtönre ítélt színésznőt vasárnap szabadlábra helyezték, mert dizőzszerződést kapott. Hétfői Napló 1938.febr. 21.

553. Duplájára kell emelni a nevelőszülők illetményét. Friss Újság 1938. f ebr. 26.

554. Főzőkanállal vertek! - mondja a 6 éves nagy Karcsi. Társadalmunk 1938. márc. 11.

555. Letartóztattak egy anyát, aki "kitette" gyermekét. Esti Újság 1938. aug. 27.

556. BARABÁS Zoltán: A kisgyermek dührohama. Tolnai Világlapja 1938. 38. (14) 23. p.

557. BARABÁS Zoltán: Csecsemő- és kisgyermekvédelem a budapesti m. kir. Állami gyermekmenhelyben. Anya- és Csecsemővédelem 1938. 11. 349-354. p.

558. OROSZ Dezső: A magyar gyermekvédelmi mozgalom kifejlődése és korszerű elvei.

Anya- és Csecsemővédelem1938. 11. 878-892. p.

559. PETTKÓ-SZANDTNER Aladár: A budapesti Állami Gyermekmenhely. Városi Szemle 1938. 24. (2) 298-299. p.

560. BARABÁS Zoltán: 10 év az állami gyermekmenhely életében. Gyermekvédelem 1938. 20.(1) 23-24. p.

561. BARABÁS Zoltán: A városi gyermekek falura helyezésének szüksége szociális és nevelési szempontból. Gyermekvédelem 1938. 20. 168-172. p.

562. URAI Dezső: Megmentett életek között. Tolnai Világlapja 1939. 41. (6) 12-13. p.

563. Szomorú és mégis boldog gyermekparadicsom. Pest 1940. okt. 24.

564. KOVÁCS Ödön: Az állami gyermekmenhelyek egészségügyi feladatai. Népegészségügy 1940. 21. 914-920. p.

565. Torday Ferenc meghalt. Pesti Hírlap 1942. 64. (129) 6. p.

566. ZEMPLÉNYI Imre: A magyar gyermekvédelem időszerű kérdései. Orvosi Hetilap 1942. (27) 328-329. p.

567. FINKEY Ferenc: Patronázs. Magyar Szemle 1943. 44. 296-301. p.

568. Apróhirdetés. Népszava 1945. ápr. 18.

569. Építési engedély. Fővárosi Közlöny 1945.(23) 638. p.

570. Felavatták a Nemzeti Segély Gyermekszanatóriumot Népszava 1945. szept. 25.

571. PALOTAI Boris: Harmincezer elhagyott gyermek. Népszava 1945. dec. 6.

572. OZSVÁT Zsuzsa: Mosolygó anyák közt. Asszonyok 1947. 3. (9) 2. p.

573. Jó jel: sok az örökbefogadó, kevés a gyermek a menhelyeken.  Népszava 1947. 75. (185) 2. p.

574. Jubiláris kiállítás a Bókay Gyermekkórházban. Népszava 1956. szept. 3.

Befejezés

            Amikor 1978 decemberében, a metró építésére hivatkozva az Állami Gyermekmenhely eredeti épületét lebontották – nem csak maga az épület tűnt el, hanem vele együtt a menhely szellemisége is.

A dolgozatom témájának kiválasztásakor nem is sejtettem, hogy mekkora mennyiségű – ám mégis mennyire nehezen felkutatható forrás emlékezik meg a gyermekvédelem e legerősebb bázisáról. 1950-től, miután a Gyermekmenhely nevében is megszűnt létezni, alig találunk említést róla. Épp ez, az akkor még kevésnek hitt anyag indított arra, hogy mélyebben beleássam magam a Menhely irodalmába. Az 1907-1945 közötti időszakban született dokumentumokban azonban nem várt és nem remélt kincsekre bukkantam – melyekből egy korának legmodernebb, legemberségesebb intézménye rajzolódott ki előttem. A feltalált napilapok cikkeiből a társadalomban meglévő elismerés és támogatás is kiderült számomra. A főleg az 1920-as, 1930-as években fénykorát élő intézet a kormányzat jóindulatát is élvezte, ennek köszönhetően az árva vagy elhagyott gyermekek ellátását és elhelyezését maximálisan meg tudta oldani. A Menhely irányítói hivatásukként tekintettek a gyermekvédelemre, és mindent megtettek a kis elhagyottak megsegítéséért. Munkájuk társadalmi, sőt európai elismeréséről is tudunk. Mindez azonban a feledés homályába merült

Barabás Zoltán meghatározó alakja volt a Menhely életének. Tevékenysége, a gyermekvédelemben betöltött önzetlen szerepe példaértékű. Élete és munkássága ugyancsak ismeretlen a nyilvánosság számára. .

Vajon miért?

Az 1945 utáni politika nem akart szembesülni az előző időszak jól működő területével? Vagy épp a gyermekvédelem nem illett bele a kommunista „világképbe”? A választ sajnos még nem tudom megfogalmazni. A levéltári források felkutatásával, az esetleges minisztériumi iratok megtekintésével talán egyszer sikerül a kérdésre felelni.

A dolgozatul választott téma feldolgozása – épp sokrétűsége miatt – további időt és kutatást igényel. Jó lenne a vidéki menhelyek történetét is feltárni, és egységesen bemutatni – így állítva emléket a XX. század első felének egyik legnehezebb, de talán leghálásabb feladatát ellátó intézményrendszerének.

Felhasznált irodalom:

BARABÁS Zoltán (1928): A budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely története

In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 9-27 p.

BARABÁS Zoltán önéletrajza (1930?) - kézirat

BARABÁS Zoltán visszaemlékezései - kézirat

BARABÁS Zoltán (1931): Évi jelentés a budapesti m. kir. állami gyermekmenhely 1930. évi működéséről. Népegészségügy 12. 290 - 310 p.

BARABÁS Zoltán (1936): Évi jelentés a m. kir. állami gyermekmenhely 1935. évi munkájáról. Homok : Csernai, 1936.

BARABÁS Zoltán (1944): Évi jelentés a m. kir. állami gyermekmenhely 1943. évi működéséről. Budapest : Vargyasi.

BÓKAY János (1935): A forgóládák a régi lelencházak szolgálatában. Anya- és Csecsemővédelem. 8. 234-244 p.

BOSNYÁK Zoltán - EDELSHEIM-GYULAI Lipót (1909): Le droit de l'enfant abandonné et le système hongrois de protection de l'enfance. – Budapest : Atheneum.

Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága Közgyűlési Jegyzőkönyve (1904.) .             http://archivportal.arcanum.hu/. – Hozzáférés 2014. december 20.

Budapesti Állami Gyermekmenhely nyaraltatási akciója (1926). Tata-Tóvárosi Hírekjúl. 17.

CS. LENGYEL Beatrix (1997): Budapest ostroma – Széchényi Viktor gróf feljegyzései : II. rész: (1945. febr. 13. – febr. 26.) Tanulmányok Budapest múltjából (1) 251-268. p. – 259. p.

Csecsemők és gyermekek tömegszállásán. Pesti Hírlap 1921. febr. 13.

CSORNA Kálmán: A gyermek és ifjúságvédelem történeti fejlődése In.: CSORNA Kálmán (1929): A szociális gyermekvédelem rendszere. – Budapest: Eggenberer. – 17-29 p.        

DEUTSCH Ernő(1908): Árvaházakról. – Budapest : Wodianer.

DEUTSCH Ernő (1912). Lelencházakról és árvaházakról. In.: Közlemények a gyermekvédelem és gyermekhygiene köréből. – Budapest.  Posner és fia. 29-55. p.

DICKMANN Mátyás (2001): A fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (GYIVI) története.

Család-Gyermek-Ifjúság10. (3) 4-9 p.

Fővárosi hírek. Fővárosi Lapok 1869. 6. 73 p.

GÖNCZI Magdolna (1933): Az árvaházak kialakulása Mária Terézia korában. – Budapest: Bokor és Fisher.

GORÁCZ Gyula (1982): A Heim Pál Gyermekkórház és Rendelőintézet. Egészségügyi Munka 29. (2) 33-35 p.

Gyermekvédő intézetek Magyarországon (1899). – Budapest : Pesti.

Hétezer elhagyott gyermek (1934). Pesti Hírlap júl. 17.

Jelentés az Állami Gyermekmenhelyeknek 1903.-ik évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1905). Budapest: Schmidl.

Jelentés az állami gyermekmenhelyeknek 1906. évi munkásságáról  (szerk. Ruffy Pál). (1908)             Budapest : Pátria.

Jelentés az állami gyermekmenhelyeknek 1907-1910 évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1913). Budapest : Pátria.

KAPRONCZAY Károly (2001). Kórházak. In.: Fejezetek 125 év magyar egészségügyének történetéből. (Szerk. Kapronczay K.) Budapest: Tarsoly, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és  Levéltár. - 110-128 p.

Kinder – Krätze – Karitas. Waisenhäuser in der Frühen Neuzeit. Jahresausstellung der Frankeschen Stiftungen zu Halle (2009).  Hrsg. Claus Veltmann, Jochen Birkenmeier. – Halle: Verl. der Frankeschen Stiftungen.

Kormányzói elismerés (1927). Népegészségügy 8. 1082 p.

Kormányfőtanácsosok albuma (1930) (szerk. Handek K., Weichert Béla) – Budapest: Handek-Weichert, 1930. – 2. köt.

Magyarország gyógyintézeteinek évkönyve 1934. (1935). Budapest: Magyarország Klinikáinak és Kórházainak Szövetsége.

Óriási áldozatot hozott a Népjóléti Minisztérium a hadiárvák nyaraltatásáért (1931). Nemzeti Újság szept. 6.

RÁKÓ Erzsébet (2010): Az intézményes gyermekvédelem története Magyarországon. Fordulópont 12. (48) 82-110. p.

RÉVÉSZ Béla: (1932) Ember-jelöltek a melegítő dobozban Magyarország márc. 3.

RUFFY Pál (1914): Az állami gyermekvédelem. – Budapest : [K.n.]. – 362 p.

RUFFY Pál (1928): A magyar állami gyermekvédelem kialakulása In.: Felsődriethomai Pettkő-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 227-260 p.

SZALÁRDI Mór (1892): Néhány szó a lelenczház történetéhez. – Budapest: Mezei.

SZALÁRDI Mór (1900): Az elhagyatott gyermekek ügye Magyarországon. Gyógyászat 40. (32) 5-8

Széll Kálmán (1910).  Budapesti Hírlap dec. 2.

TORDAY Ferenc (1907): Állami gyermekvédelmünk története. Budapesti Orvosi Újság 5. (4) 71-74. 

TORDAY Ferenc (1907): Állami gyermekvédelmünk szervezete. Budapesti Orvosi Újság 5. (9) 170-178. p.

TORDAY Ferenc (1907): Az új budapesti állami gyermekmenhely. Budapesti Orvosi Újság 5. (50) 962-964. p.

YBL Lajos (1909): Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar 33. (1) 1. p.

Melléklet 1.

  

38. Képek az ünnepélyes megnyitóról

( Vasárnapi Újság 1908. 55. (25) 512-513 p.)

Melléklet 2

39. Barabás Zoltán diplomája

Melléklet 3.

  

 40. Barabás Zoltán és családja a Menhely épületében lévő szolgálati lakásban

Melléklet 4.

  

41. Pettkó-Szandtner Aladár nyugdíjba vonulásakor Barabás Zoltánhoz írt levele

(levél: a Barabás családtól)

A felhasznált képek forrásai:

1. kép - Szalárdi Mór – Gyermekorvos Továbbképzés 2007. 6. (5) 307. p.

2. kép - A magyar gyermekvédelem rendszerét bemutató könyv címlapja - Internet Archive https://archive.org/details/ledroitdelenfant00bosn [hozzáférés: 2016. ápr. 10.]

3. kép - Ruffy Pál - Tolnai Világlapja 1908. 8. 954 p.

4. kép - A Tűzoltó u. 7-9. épülete napjainkban – Google Képek

5. kép - A Menhely helyszínrajza - YBL Lajos: Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar 1909. 33. (1) 1. p.

6. kép - A Menhely főépülete - YBL Lajos: Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar 1909. 33. (1) 1. p.

7. kép - A Menhely főépülete az Üllői úton - Vasárnapi Újság 1907. 54. (29) 579. p.

8. kép -A Főépület és emeletének alaprajza - YBL Lajos: Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar 1909. 33. (1) 1. p.

9. kép - Balra a „megszállóház”, szemben a Belgyógyászat épülete - YBL Lajos: Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar 1909. 33. (1) 1. p.

10. kép - A Sebészet és a Főépület - YBL Lajos: Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar 1909. 33. (1) 1. p.

11. kép - A konyha - Vasárnapi Újság 1908. 55. (13) 244. p.

12. kép – A Sebészet bejárata és lépcsőháza - saját felvétel

13. kép - Csecsemők szobája – In.: Közlemények a gyermekvédelem és gyermekhygiene köréből. – Budapest Posner és fia. - 96. p.

14. kép - Gyerekek szobája - Vasárnapi Újság 1908. 55. (13) 245. p.

15. kép - Koraszülöttek osztálya –In.: Közlemények a gyermekvédelem és gyermekhygiene köréből. – Budapest Posner és fia. - 97. p.

16. kép - A Delej utcai front – Fertőző osztály és ravatalozó - YBL Lajos: Az állami gyermekmenhely Budapesten. Építő Ipar 1909. 33. (1) 1. p.

17. kép - Az Állami Gyermekmenhely főépületét díszítő Zsolnay majolika megmaradt darabja- saját felvétel

18. kép - A megnyitáskor született okirat (Ruffy Pál, Szalárdi Mór, és több menhelyi orvos aláírásával)- a Heim Pál Gyermekkórház archívuma

19. kép - A Főépület lépcsőházában elhelyezett márványtábla szövege - Jelentés az állami gyermekmenhelyeknek 1907-1910 évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1913). – Budapest : Pátria. - 10 p.

20. kép – Dr. Szana Sándor – Dr. Szana Sándor meghalt. Pesti Napló 1926. máj. 5.

21. kép - Dr. Torday Ferenc Vasárnapi Újság 1909. 56. (35) 725 p.

22. kép - Barabás Zoltán 1911-ben - a Barabás család tulajdona

23. kép - A Barabás házaspár 1920-ban - a Barabás család tulajdona

24. kép - A Barabás család 1930-ban- a Barabás család tulajdona

25. kép - Dr. Barabás Zoltán az 1960-as években- a Barabás család tulajdona

26. kép - Pettkó-Szandtner Aladár – Magyar Digitális Képkönyvtár - https://kepkonyvtar.hu/jetspeed/portal/browser.psml?docID=89047  [hozzáférés: 2016. ápr. 10.]

27. kép - Képek a Zamárdi nyaralótelepről – Gyermekparadicsom Zamárdin (Fotóriport a Horthy Miklós Állami Nyaralótelepről). Ismeretlen megjelenési hely, ill. Magyarság 1928. júl. 8.

28. kép - Barabás Zoltán (háttérben a Könyvtár köteteivel) - Kormányfőtanácsosok albuma (szerk. Handek K., Weichert Béla) – Budapest : Handek-Weichert, 1930. – 2. köt. 17 p.

29. kép - Évi jelentés 1941-ből - saját felvétel

30. kép - A református templom alapkőletétele – Horthy Miklós kormányzó részvételével. (Háttérben a Menhely épületegyüttese) - A kormányzó jelenlétében letették a tisztviselőtelei református … Pesti Hírlap 1930. ápr. 16.

31. kép - Oktatás a Menhelyen - Iskola a menhelyi kórházban. Friss Újság 1938. febr. 19.

32. kép - Kórtermi csoportkép - a Heim Pál Gyermekkórház archívuma

33. kép - Csoportkép: Torday Ferenc, Pettkó-Szandtner Aladár, Barabás Zoltán, Makai Endre és Tüdős Endre (a hátsó sorban a gondozónők)- a Barabás család tulajdona

34. kép - A háborúban találat kapott B épület - a Heim Pál Gyermekkórház archívuma

35. kép - A „Nagy Könyv”- saját felvétel



[1]BÓKAY János (1935): A forgóládák a régi lelencházak szolgálatában

Anya- és Csecsemővédelem. 8. 234-244 p.

[2]DEUTSCH Ernő(1908): Árvaházakról. – Budapest : Wodianer.

[3]DEUTSCH Ernő (1912). Lelencházakról és árvaházakról

In.: Közlemények a gyermekvédelem és gyermekhygiene köréből. - Budapest: Posner és fia. - 29-55. p.

[4]VELTMANN, Claus: Die Entwicklung der Waisenpflege von der Spätantike bis zum 16. Jahrhundert (2009) In.: Kinder – Krätze – Karitas. Waisenhäuser in der Frühen Neuzeit / Hrsg. Claus Veltmann, Jochen Birkenmeier. – Halle : Verl. der Frankeschen Stiftungen. – 13 – 29. p.

[5]DEUTSCH Ernő (1912). im. – 35 p.

[6]BÓKAY János (1935): A forgóládák a régi lelencházak szolgálatában

Anya- és Csecsemővédelem. 8. 234-244 p.

[7]CSORNA Kálmán : A gyermek és ifjúságvédelem történeti fejlődése

In.: CSORNA Kálmán (1929): A szociális gyermekvédelem rendszere. – Budapest : Eggenberger. – 17-29 p.

[8]RUFFY Pál (1928): A magyar állami gyermekvédelem kialakulása

In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 227-260 p.

[9]SZALÁRDI Mór (1900): Az elhagyatott gyermekek ügye Magyarországon

Gyógyászat 40. (32) 5-8 p.

[10]GÖNCZI Magdolna (1933): Az árvaházak kialakulása Mária Terézia korában. – Budapest : Bokor és Fisher.

[11]TORDAY Ferenc (1907): Állami gyermekvédelmünk története

Budapesti Orvosi Újság 5. (4) 71-74 p.

[12]RUFFY Pál (1928): A magyar állami gyermekvédelem kialakulása

In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 227-260 p.  – 237 p.

[13]Fővárosi Lapok 1869. 6. 73 p.

[14]SZALÁRDI Mór (1900): Az elhagyatott gyermekek ügye Magyarországon

Gyógyászat 40. (32) 5-8 p.

[15]RÁKÓ Erzsébet (2010): Az intézményes gyermekvédelem története Magyarországon

Fordulópont 12. (48) 82-110. p.

[16]TORDAY Ferenc (1907): Állami gyermekvédelmünk története

Budapesti Orvosi Újság 5. (4) 71-74. p. – 74. p.

[17](1851-1914); orvos, sebész és szülész. 1874-ben Bécsben szerzi oklevelét. 1902-től az Állami Gyermekmenhelyek igazgatója.

[18]SZALÁRDI Mór (1892): Néhány szó a lelenczház történetéhez. – Budapest : Mezei. – 2 p.

[19]SZALÁRDI im. uo.

[20]SZALÁRDI im. – 5. p.

[21]SZALÁRDI im.

[22]zárójelben az alapítás éve

[23]Gyermekvédő intézetek Magyarországon (1899). – Budapest : Pesti.

[24]Jelentés az Állami Gyermekmenhelyeknek 1903.-ik évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1905). – Budapest : Schmidl.

[25](1843-1915), miniszterelnök, pénzügyminiszter, a századforduló jelentős politikusa

[26]Széll Kálmán (1910) Budapesti Hírlap dec. 2.

[27]RUFFY Pál (1928): A magyar állami gyermekvédelem kialakulása

In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 227-260. p.

[28]BOSNYÁK Zoltán - EDELSHEIM-GYULAI Lipót (1909):

Le droit de l'enfant abandonné et le système hongrois de protection de l'enfance. – Budapest : Atheneum.

[29](1854-1934), Bars megye alispánja, kormánybiztos

[30]RUFFY Pál (1914): Az állami gyermekvédelem. – Budapest : [K..n.]. – 362 p.

[31]DICKMANN Mátyás (2001): A fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (GYIVI) története Család-Gyermek-Ifjúság 10. (3) 4-9. p.

[32]TORDAY Ferenc (1907): Állami gyermekvédelmünk szervezete

Budapesti Orvosi Újság 5. (9) 170-178. p.

[33]Jelentés az Állami Gyermekmenhelyeknek 1903.-ik évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1905). – Budapest : Schmidl. – 49 p.

[34]Jelentés az Állami Gyermekmenhelyeknek 1903.-ik évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1905). – Budapest : Schmidl. – 49 p.

[34]Jelentés az állami gyermekmenhelyeknek 1906. évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1908). - Budapest : Pátria. – 15 p.

[35]Jelentés az állami gyermekmenhelyeknek 1906. évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1908). - Budapest : Pátria. – 15 p.

[36]Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottsága Közgyűlési Jegyzőkönyve (1904.). - http://archivportal.arcanum.hu/. – Hozzáférés 2014. december 20.

[37]BARABÁS Zoltán (1928): A budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely története

In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 9-27 p. – 10 p.

[38](1855-1934) építész, Ybl Miklós unokaöccse.

[39]YBL Lajos (1909): Az állami gyermekmenhely Budapesten

Építő Ipar 33. (1) 1 p.

[40]TORDAY Ferenc (1907): Az új budapesti állami gyermekmenhely Budapesti Orvosi Újság 5. (50) 962-964. p. – 963 p.

[41]YBL Lajos (1909): Az állami gyermekmenhely Budapesten

Építő Ipar 33. (1) 1. p.

[42]Hétezer elhagyott gyermek (1934): Pesti Hírlap júl. 17.

[43]Ezen okiratot csak a Díszterem átalakításakor találják meg. (A megnyitáskor készült képeket lásd - Melléklet 1.)

[44]( 1868-1926) Temesvári gyermekorvos, 1904-1909 között a temesvári gyermekmenhely igazgatója. 1909-1921-ig tölti be a fővárosi intézet igazgatói tisztjét.

[45]BARABÁS Zoltán (1928): A budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely története

In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 9-27 p.

[46]BARABÁS Zoltán (1928): A budapesti M. Kir. Állami Gyermekmenhely története

In.: Felsődriethomai Pettkó-Szandtner Aladár (szerk.): A huszonötéves állami gyermekvédelem emlékkönyve. - [S.I.]: Népjóléti Minisztérium. – 9-27 p. – 15 p.

[47]Csecsemők és gyermekek tömegszállásán. Pesti Hírlap 1921. febr. 13.

[48](1871-1942) – gyermekorvos, egyetemi magántanár, az állami menhely főorvosa 1904-től. Ő látja el az igazgatói teendőket 1922-1923-ig.

[49](1867-1931) Udvarhelymegye alispánja, miniszteri tanácsos

[50]Kormányzói elismerés (1927) Népegészségügy 8. 1082 p.

[51]Kormányfőtanácsosok albuma (1930) (szerk. Handek K., Weichert Béla) – Budapest : Handek-Weichert, 1930. – 2. köt., 17 p.

[52]kiütéses láz

[53]BARABÁS Zoltán önéletrajza (1930?) - kézirat

[54]BARABÁS Zoltán visszaemlékezései - kézirat

[55](1876-1950) ügyész, államtitkár, miniszteri tanácsos, a gyermekvédelem egyik zászlóvivője

[56]BARABÁS Zoltán visszaemlékezései - kézirat

[57]Budapesti Állami Gyermekmenhely nyaraltatási akciója (1926). Tata-Tóvárosi Hírek júl. 17.

[58]Óriási áldozatot hozott a Népjóléti Minisztérium a hadiárvák nyaraltatásáért (1931). Nemzeti Újság szept. 6.

[59]Ennek a múzeumnak a hollétéről jelenleg nincsenek ismereteim – a háború után már nem történik róla említés. Egy külön feladat lehetne e gyűjtemény felkutatása.

[60]Magyarország gyógyintézeteinek évkönyve 1934. (1935). Budapest: Magyarország Klinikáinak és Kórházainak Szövetsége. – 168 p.

[61]BARABÁS Zoltán (1931): Évi jelentés a budapesti m. kir. állami gyermekmenhely 1930. évi működéséről Népegészségügy 12. 290 - 310 p. – 290 p.

[62]BARABÁS Zoltán visszaemlékezései - kézirat

[63]BARABÁS Zoltán im.

[64]Jelentés az Állami Gyermekmenhelyeknek 1903.-ik évi munkásságáról (szerk. Ruffy Pál) (1905). – Budapest : Schmidl. – 47 p.

[65]KAPRONCZAY Károly (2001). Kórházak

In.: Fejezetek 125 év magyar egészségügyének történetéből. ( szerk. Kapronczay K.) - Budapest: Tarsoly, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár. - 110-128 p. – 121 p.

[66]BARABÁS Zoltán (1936): Évi jelentés a m. kir. állami gyermekmenhely 1935. évi munkájáról. – Homok : Csernai, 1936.

[67]RÉVÉSZ Béla (1932): Ember-jelöltek a melegítő dobozban. Magyarország márc. 3.

[68]BARABÁS Zoltán (1931): Évi jelentés a budapesti m. kir. állami gyermekmenhely 1930. évi működéséről

Népegészségügy 12. 290 - 310 p. – 308 p.

[69]BARABÁS Zoltán visszaemlékezései - kézirat

[70]BARABÁS Zoltán (1944): Évi jelentés a m. kir. állami gyermekmenhely 1943. évi működéséről. – Budapest : Vargyasi.

[71]CS. LENGYEL Beatrix (1997): Budapest ostroma – Széchényi Viktor gróf feljegyzései : II. rész: (1945. febr. 13. – febr. 26.)

In.: Tanulmányok Budapest múltjából (1) 251-268. p. – 259. p.

[72]Apróhirdetés (1945) – Népszava ápr. 18.

[73]GORÁCZ Gyula (1982): A Heim Pál Gyermekkórház és Rendelőintézet

Egészségügyi Munka 29. (2) 33-35 p.

[74](1904-1983). gyermekorvos, egyetemi tanár, előbb a gyulai Gyermekmenhely igazgatója

[75](1913-1990) gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a Heim Pál Kórház igazgatója

[76]A tételek felépítése: Szerző neve és/vagy cím; folyóirat címe, megjelenés éve, kötetszám, lapszám (zárójelben – amennyiben ismert); oldalszám vagy megjelenés pontos napja