Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2017/14           ISSN: 2062-2597
Cím: ÉLET-TUDOMÁNY-TÖRTÉNET: TUDOMÁNY(OK)ON INNEN ÉS TÚL: TUDÓS ÉLETUTAK
Egy életbe zárt tudomány (nem csak) történelmi vonatkozásai: Domszky Pál


Title: LIFE-SCIENCE-HISTORY
Pal Domszky: not only Historic Aspects of a Science framed by his life

[Letöltés]
Szerző(k): Kowalak Andrzej - kultúrtörténész, Warszawa
Rovat: Élettudományok története
Kötet: 2016/13
DOI: 10.17107/KH.2016.13.416-434
Kulcsszavak:
Domszky, Dombszky, kemencei erdei iskola, Bem Bizottság, Dąmbski, magyarok Varsóban 1944
Keywords:
Domszky, Dombszky, Kemence forest school, Bem Society, Dambski, Hungarians in Warsaw 1944
Abstract:

The interdisciplinary aspects of Paul Domszky’s life (born: May 17, 1903 - died: October 17, 1974) reveal a multitude of options and existential problems, conflicting worldviews and attitudes related to continuous new challenges. The man we have to name as the greatest connoisseur and promoter of the Hungarian-Polish friendship did not issue a single book, did not publish anything, and yet his documents are invaluable sources of sciences in historical, sociological or genealogical terms to the modern scholars. Political changes after the World War I set new historical and cultural directions in Paul Domszky’s life thus supported his research in cultural history and instigated his further studies concerning his Polish ancestors and personal interest in life of general Bem as well. He spent the 1920s and 1930s in signs of the Hungarian-Polish friendship. After the outbreak of the World War II he founded the Hungarian Association of the General Government of Poland and he protected not only families with Hungarian ancestors but cooperated with the National Army and supported Hungarian military units deployed in Warsaw and its surroundings. Finally he returned to Hungary in 1944 and in the new, post-war reality left Budapest and settled down in a rural region contributing there to the local cultural life and tried to continue his former activities concerning the Hungarian-Polish relations. The way he did it was a brillant methodological and practical example.


Két haza egy szívben, méghozzá olyan két haza, mint Magyarország és Lengyelország-ez alapozta meg Domszky Pál életútját. Ő az, aki a XX. század első felében a magyar-lengyel kapcsolatok egyedülálló kutatója, feldolgozója, de még a szervezője is volt. A munkásságában a történelem átszövődik a politikával, genealógiával, szociológiával, kereskedelemmel, diplomáciával, népművészettel, de még a statisztikával is. Az életrajza levéltári adatok, hiteles, eredeti dokumentum felhasználásával még nem került teljes feldolgozásra. Ennek egyszerűen az az oka, hogy több forrásanyag magán kézen, szétszóródottan, lengyel- és magyarországi családi adat- és levéltárakban található meg, méghozzá több esetben rendezetlen állapotban. Érdemes feljegyezni, hogy Domszky Pál fia-Mihály által megírt életrajzának könyv formában történő felvázolását és kibővítését kísérelte meg Máté Endre[1], aki többek között sok fénymásolt, de szóban hitelesített forrásanyagot használt fel könyve megírásához. Jelen tanulmány, eddig kevésbé vagy nem ismert, illetve nem közölt, Domszky Pál által írt, illetve szerzett és megtartott, egykori gyűjteményét képező, egyedülálló, eredeti dokumentumok, okmányok, fényképek, levelek, nyomtatványok, újságcikkek felhasználásával jött létre.

 Domszky Pál életében három fontos időszakot lehet megjelölni. Az első, a 20. és 30. évekre terjed ki, amikor a felsőfokú tanulmányait kezdte meg, több téren tapasztalatokat is szerzett, s emellett számos értékes kapcsolatot épített ki különféle emberekkel és testületekkel is. Ezt Dąmbski Kajetan lengyelországi rokonának köszönhette, aki széles körökben több rangos ember ismerősének mondhatta magát, s így beajánlhatta az újonnan megismert magyarországi rokonát többek között báró Balás György nyugalmazott táborszernagynak, a Magyar Országos Bem Bizottság kétszeres elnökének.

Ennek az időszaknak kezdetét egy, a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karának Dékánja által kibocsátott irat jelenti, melyben Domszkyt egyéves időtartamra (1923-24) ingyenes demonstrátori beosztással méltatták. 

1. Domszky Pál ingyenes demonstrátorrá megválasztásának bizonylata.

Ezek szerint már, mint orvostani hallgató, sorboni tanulmányi úton vett részt, aminek az volt az egyik következménye, hogy Párizsban fellelhető Bem József emigrációs kéziratait átmásolta és magával hozta haza, ami a korhoz képest, komoly levéltári munka végrehajtását jelentette. 

  

2. Lemásolt Bem levelek keltezési felosztásban.

Magyarországon a Magyar Egyetemi Hallgatók Lengyelbarát körét szervezte meg, ahol igazgatói beosztásban maradt, ezen kívül bekerült a Magyar Lengyel Egyesületbe, mint titkár, s úgyszintén, titkári beosztásban ott volt a Magyar Országos Bem Bizottságban is, s részt vett többek között, a Bem apó hamvainak tervezett hazaszállításában, amit 1928.-ra vettek tervbe, de végül is 1929. június 26.-án történt meg.

  

3. Több magyarországi lengyelbarát egyesület műsora Domszky Pál jelenlétével.

A Bem Bizottság keretében Domszky nagy munkásságot váltott ki a budapesti Bem szobor 1934-ben megtörtént felállítása ügyében, aminek következményeképpen Istók János szobrászművésszel életre szóló barátság kötötte össze (MÁTÉ 2013: 18). Jó szervezési képességeit, az 1849. október 20.-án, 23 évesen mártírhalált halt Woroniecki Mieczysław herceg emlékének a felelevenítésére s annak emléktábla felállítására használta fel. Ennek eredményeképpen 1925-től minden évben nagyszabású ünnepségeket rendeztek a Magyar Szabadságharc lengyel hősének sírjánál, ahol a magyar fiatalság nevében Domszky Pál többször mondott beszédet mind magyar mind lengyel nyelven, amiről több lengyel és budapesti újság közölt cikket.

  

4.  Meghívók Woroniecki emlékünnepélyre, egy erről szóló lengyel

sajtótudósítás, háttérben a herceg budapesti emléktáblájával.

Még a Lengyelországban töltött 30-as évek során is kapta a meghívókat a nagyszerűen beindult Woroniecki évfordulókra. Az eddigi munkásságának eredményeképpen az a megtiszteltetés érte, hogy 1929-ben a Külföldön Élő Lengyelek I Összejövetelére Varsóba hívták meg mint Magyarországon élő lengyelt, pár hónappal később Poznánba küldték Lengyelország ezeréves kultúrájának jubileumi kiállítására, ezután Bem József földi maradványait kísérte Kelébiától, Budapesten át egészen a Tarnówi mauzóleumig (BALÁS 1934: 162-163). Figyelemmel és gyűjtői szorgalommal (az újságcikkeket kivágta és elrakta) kísérte a politikai, kulturális és társadalmi magyar-lengyel kapcsolat terén történt eseményeket. 

5. Lengyel témakörű magyar sajtócikkek; középen Domszky által,

Külföldön Élő Lengyelek I Összejövetelén, Varsóban hordott „Magyarországi Delegátus”plakett.

Ugyanúgy gyűjteni kezdte a XIX. századbeli lengyel szabadságharcokkal kapcsolatos, Magyarországon, az egykori sajtóban megjelenő tájékoztatásokat, jelentéseket. Azokat vagy átírta, vagy a forrásanyagot megszerezte és ellátva szükséges bibliográfiai adatokkal, a gyűjteményében megőrizte. A Szabadságharcban, kiváltképpen az erdélyi hadjáratban kimagasló szerepet játszó Bem József tábornokkal kapcsolatos verseket is kezdte begyűjteni, és azok bibliográfiáját sikerült megjeleníteni báró Balás György táborszernagy, MOBB elnöke, 1934-ben kiadott, Bem Apó című könyvébe (1934: 182). 

  

6. Bem apóról írt versgyűjtemény részletei.

Úgyszintén kutatta és gyűjteni kezdte az 1848-49-es Szabadságharc lengyel résztvevőinek a nevét és az életrajzát is. Heraldikai téren a Godziemba címerhez tartozó Dąmbski nevet viselő családok történetét kezdte kutatni, és ezzel párhuzamosan hozzákezdett a Lengyelországban élő magyarok vagy magyar származású családok eredete és története feldolgozásába többek között úgy, hogy levelezés formában kísérelte meg velük a kapcsolatot fölvenni.

 

7. A Godziemba címert viselő családok szövetségének a pecsétje.

Lengyelországi címerbeli rokonok látogatása közben megismerkedett a Żabno birtokon Anna Dąmbska grófkisasszonnyal, akivel 1935. április 27-én, Varsóban, házasságot kötött, és a családjának köszönhetően Varsóban telepedett le (két fia született: 1936-ban Krzysztof, 38-ban pedig Michał), ami Lengyelországgal szorosabb és tartósabb kapcsolatba lépést eredményezett.

Egy egyedülálló könyv megszerkesztésének terve fogantatott meg Domszky Pálban. „A magyar irodalom lengyel vonatkozású költeményeinek, regényeinek, novelláinak, színműveinek, valamint lengyel irodalmi művek fordításainak összeállítása s egy antológia és bibliográfia lengyel-magyar nyelven való kiadása céljából kérem, méltóztassék velem ilyen vonatkozásokat tartalmazó írásműveit közölni”(LMGy). Egy ilyen bekezdéssel ellátott levelet küld el számos magyar meg lengyel írónak, zeneszerzőnek, költőnek, művésznek, műfordítónak - több száz név szerepel a listán, több levél felbontatlanul vissza is jött, amennyiben a címzett például meghalt, vagy elköltözött. Egy másik nagyszabású indítványozása a Budapesti Statisztikai Hivatallal volt szoros összefüggésben. Ennek a lényegét elméletileg a lengyel intézmények, közigazgatási központok, könyvtárak, egyetemek, levéltárak kölcsönös kiadvány cseréje és munkásságának ismertetése képezte. 

8. Kölcsönös kiadvány csere jegyében, több lengyel városi intézmény és

a Budapesti Statisztikai Hivatal között folytatott levelezés.

Domszky Pál személyes levelezése, magyar statisztikai könyvcsomag minden nagyobb, több szempontból lényegesebb városba juttatása (többek között Varsóba, Krakkóba, Toruńba, Poznańba, Gdyniába, Wilnóba, Lwówba, Lublinba) a közeljövőben hasznos kapcsolatok létesítésével is járt. Ilyen formájú tevékenységben már viszonylag tapasztalt volt, hiszen 1932 óta, amikor a budapesti Magyar és Idegen Diákinformációs Iroda (MIDI) lengyel fiókjának az igazgatójaként kapcsolatban volt a varsói Lengyel Nemzeti Könyvtár és a Nemzetközi Kapcsolatépítő Lengyel Diákszövetség (LIGA) magyar fiókjával a kölcsönös ismertető és szakirodalom nemzetközi csere ügyében. 

9. Egymással kapcsolatban lévő magyar és lengyel diákszervezetek pecsétje és fejléce.

Mindemellett sokat utazott, a lengyel-magyar kapcsolatokat kutatta, Magyarországon is megjelent, országszerte tevékenykedett, többek között a szegedi Hargitaváralja[2] folyóirat szerkesztői stábjában található meg, továbbá írtak róla a Szentesi Naplóban[3] is, mert népszerűsítette, pártolta a magyar-lengyel közös határ létesítésének a szükségességét.

A II világháború kitörése véget vetett Domszky Pál mindennemű, még nemzetközi szinten is nagy erőfeszítéssel és időráfordítással végzett tevékenységének. Életében elkezdődött a második időszak, a háborús évek, amikor az eddigi tanulmányok, tapasztalatok, ismeretségek, s mindennemű munkássága arra irányult, hogy egzisztenciális problémakat oldhasson meg, eleinte a szűkebb családi körében, később viszont nagyobb, országos vagy inkább pontosítva a Főkormányzóságra kiterjedő szinten.

A német megszállás első évében, 1940 június 3.-án sógorával, Dąmbsky Jerzyvel Domszky Pál élelmiszer bolt üzemeltetésre kapott engedélyt. 

  

10. Élelmiszer bolt üzemeltetésére kiadott német adókönyv.

Viszont még ugyanabban az évben, Magyarországon, az országgyűlés képviselőházának 156. ülésén, november 20.-án, Paczolay György képviselő a következőképpen interpellált a miniszterelnökhöz: „Hajlandó-e a miniszterelnök úr a történelmi magyar határokon kívül élő magyarság sürgős hazatelepítésének előkészítésére és a hazatelepítés végrehajtására haladéktalanul törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé?”(OGYK KN-1939 08: 76) 1941 április 2.-án megjött a válasz, miszerint „A m. kir. kormány felfogása szerint a történelmi határokon kívül élő magyarság hazatelepítése a nemzeti újjáépítés sarkalatos tényezője és az errevonatkozó előkészítő munkálatok máris a legnagyobb erővel megindultak.(...)”(OGYK KN-1939 09: 580)-ennek kapcsán Domszky Pál, Markowski Władysław[4]esküdt tolmácsnak írt levelében megemlítette, hogy Berlinbe továbbította a Magyar Önsegélyező Egyesület tervezetét, és megkérve szövegének lengyel nyelvre fordítását, Paczolay képviselő interpellációjáról is szólt. Ezek szerint Domszky Pál a nagyon jó tájékozottságának és kedvező időpont kiválasztásának köszönhető, hogy a magyarokat és a magyar származású lengyeleket a Főkormányzóságban egy újonnan létesült, Magyar Szövetség keretében lehetett összetoborozni. 

11. A Magyar Önsegélyű egylet létesítésével kapcsolatos,

Milanówekben élő Markowski Władysław ügyvédnek írt levél.

A hatóságoknak előterjesztett alapszabály tervezetben az egyesület célja a következőképpen volt magfogalmazva:

A Főkormányzóságban élő magyarok és magyar származású polgárok családjainak az felkarolása, azok erkölcsi és anyagi támogatása; továbbá olyan hatóságok, egyesületek és személyek felkeresése és velük kapcsolat tartása, akik arra hivatottak, hogy az Önsegélyező Egyletet a céljai elérésében támogassák; kapcsolat tartás a magyarokkal és tagok számára a magyar kultúra terjesztése”(LMGy).Természetesen nem utolsó sorban nagy szerepet játszhatott az is, hogy hiteles, nagyobb számú magyar származású családok listája létesült Domszky Pál kutatásai során, még a háború előtt kerültek nyilvántartásba, így a németek által megszállt Lengyelország magyar kisebbsége úgyszólván jobban fért bele az 1940. novemberi országgyűlési interpellációhoz. A segélyezés hátterének biztosítása ügyében is történtek lépések, s így például 1941. június 5.-én anyósával Aniela Dąmbskával együtt, szeszesital boltot nyitott Varsó, Wielka utca 9. Szám alatt, június 18.-án viszont Czaki Bohdánnal szappan termékes boltot nyitott Czerniakowska utca 143. szám alatt. 

12. Domszky Pál varsói boltja előtt; kereskedelmi bizonylatok;

„Magyar Csárda” levélpapír fejléce.

A boltok termék készletét a Ząbkowska utca 6. címen működő Magyar Csárda tulajdonosa, az úgyszintén magyar származású, Zápolya Zdzisław biztosította (GODÓ 1976: 188).

A Magyar Szövetség a krakkói és lembergi fiókképviseletség segítségével nemcsak a magyar vagy magyar származású családokat segélyezte a Főkormányzóság területén, de segített a lengyel földalatti katonai alakulat, a Honi Hadsereg, német titkos rendőrség (Gestapo) által körözött embereinek, magyar álnéven Magyarországra történő kimenekítésében. Erről tanúskodik Cezary Juszyński, akkoriban Jerzy Gwóźdź álnevet viselő Honi Hadsereg katonájának  levele, melyben azt írja, hogyan jutott ki a Német Birodalomhoz csatolt Lengyelországból, az úgy nevezett Főkormányzóságból, Magyar Szövetség igazolványával, melyben Zápolya hercegként volt feljegyezve (LMGy). Több magyar származású lengyel család folyamodott levélben a Magyar Szövetség igazolványáért, küldve az arcképes fényképeket úgy, hogy a krakkói főkormányzósági hatóságok is felfigyeltek erre a tevékenységre és próbálták ezt a folyamatot leállítani. Sok család sikeresen visszatelepült méghozzá olyan módon, hogy Magyarországon Domszky Pál megszervezte a megélhetésük alapjait, többek között a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségével tartott kapcsolatainak köszönhetően.   

13. A Magyar Szövetség tevékenységét tükröző iratok.

1944-ben, az eddigi mindennemű tevékenysége mellett, a Magyar Szövetség sokoldalú segélyt nyújtott a Varsóba és környékére állomásoztatott magyar katonai alakulatok részére. Ennek egyik, levélben lerögzített példaképe a Czerniakowska utcai varsói tábori kórházban[5] kezelt honvédek számára küldött bor, cigaretta, de virágok, képes naptárak is. Hasonló segélyt nyújtott az úgyszintén Varsóban állomásozó Magyar királyi katonagondozó és összekötő törzs katonái számára.

14. 1944-ben, Varsóban tartózkodó magyar katonai alakulatok levelzése a Magyar Szövetséggel.

1944. februárjában más magyar családokkal együtt Varsóból Budapestre elküldte feleségét és a két fiát, ő maga pedig csak a varsói felkelést megelőző utolsó héten indult vissza a családja után. Ezt tanúsítja az 1944. július 24.-én, a 15. tábori kórház Belgyógyászati Betegosztály osztályorvos főnök, Gaál Sándor által, Domszky Pál részére kiadott oltási igazolása.

  

15. Egy héttel a Varsói Felkelés előtt kiállított oltási igazolás.

Így záródik le Domszky Pál életében a Főkormányzóságban családjával együtt töltött gondterhelt időszak. A háborúnak még nem volt vége, féltve az embereket, akiknek személyi adatait gyűjtötte s azoknak birtokában is volt, saját maga hozzálátott azok megsemmisítéséhez. Szerencsére legalább két füzet érdekes módon megmaradt (LMGy), bár félbeszakított állapotban, de mégis tanúskodik arról, hogy a regisztrálási tevékenységet milyen széles körben folytatatta a Magyar Szövetség.

16. A Magyar Szövetség tagjai nevét és címét tartalmazó két megmaradt füzet.

Elkezdődött életében a harmadik időszak, amikor, ismervén a meglévő politikai viszonyokat, családjával Budapestről vidékre költözött el. Először Szügyre, majd Balassagyarmatra, ahonnan származása miatt munkahelyét elveszítve Börzsönybe, Perőcsényre, majd Kemencére költözik el. A faiparban kapott munkát, így próbálta megteremteni magának és családjának az alapvető életkörülményeket (MÁTÉ 2013: 104-105). Eleinte figyelemmel kísérte a lengyel-magyar kultúrélet mozzanatait, 1958-tól pedig, felesége, Dąmbska Anna augusztusban bekövetkezett halála után, lassan bekapcsolódott a helyi kultúréletbe, könyvtárat létesített, majd művelődési házat kezdett vezetni, ahol még néptáncosokkal is foglalkozott. Mint faipari dolgozó nem állhatta meg, hogy ezen a téren is ne építsen ki magyar-lengyel kapcsolatot, ezért a lengyel Las (Erdő) folyóiratot megkísérelte összehozni a magyar Erdőgazdaság és Faipar szerkesztőségével.

17. A lengyel Las (Erdő) és a magyar Erdőgazdaság és faipar

folyóiratok szerkesztőségének a levelezése cikk fordítás ügyben.

Kezdeténél fogva, alelnökként beválasztva, bekapcsolódott az újonnan Budapesten létesült Bem Kulturális Egyesület életébe, ahol egy szobát engedtek át a Varsóból leutaztatott gyűjteményének egy részére. A 60.-as években több magyar és lengyel újságcikkben jelenítették meg, ekkor már kijárhatott Lengyelországba, ahol új kapcsolatokat épített ki.

18. Domszky Pál és Lippóczy Norbert levelezése.

Többek között megbarátkozott a Tarnówi Magyarbarátok Szövetsége elnökével, magyar származású Lippóczy Norberttel, kinek közbenjárásával a Tarnowi Körzeti Múzeum gyűjteménye Bem párizsi zsoldos könyvével, és négy kézjegyű levelével gazdagodott, mivel Domszky Pál ezeket Lippóczynak, mint Tarnówi Magyarbarátok Köre elnökének, eladta. 1964-ben megnősült, és második feleségével, Lamprecht Jolánnal, visszaköltözött Budapestre, ahonnan ezek után többször utazott Lengyelország különféle részeibe, ahol régi ismerőseit kereste fel és felvette velük a kapcsolatot (MÁTÉ 2013: 126). Magyar és lengyel levéltárakban, múzeumokban fojtatta a háború előtt megkezdett egyik nagyszabású tevékenységét, vagyis az 1848-49-es forradalom és szabadságharc lengyel résztvevőinek a felkutatását és életrajzuk megírását. A kortárs sajtó is közölte, hogy sikerült megtalálni és feldolgozni több mint 3500 lengyelnek a biográfiáját

Az is tény, hogy idős korában voltak már életében olyan pillanatok, amikor kétségbe vonta a múlt 40 év munkásságát, amit a magyar-lengyel kapcsolatok terén fejtett ki (LMGy).

19. Lelki válságot tükröző levél.

Domszky Pál életét végig a ”primum non nocere” elv kísérte.  A megszállás alatti Főkormányzóságban élő lengyeleknek is mélyen megható apró, de tekintettel saját magára nagy kockázattal járó gesztusokkal kedveskedett, mint amikor a Magyar Szövetség levélpapírjára, a tiltott lengyel szóval bővített, az a felirat került, hogy Magyar Szövetség a Lengyel Főkormányzóságban

  

20. A Magyar Szövetség levélpapirjának a fejléce.

Emberi, családi sorsokat kívánt felfedezni, azokat feldolgozni bár a sors arra kényszerítette, hogy inkább azok bajait, szükségleteit, problémáit ismerje fel, azaz diagnosztizálja, s utána megfelelő megoldásban, azaz orvoslásban részesítse. Ez talán akkor válik érthetővé, amikor kiderül, hogy egy nemrég előkerült, a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Orvostudományi Karának Dékánja által, 1935. november 26.-án kiadott bizonylatból kiderül, hogy Domszky Dąmbski Pált 1931-ben orvossá avatták. [6]

  

21. Domszky Pál igazolványa.

Bátran ki lehet mondani, hogy dr. Domszky Pál, bár orvos létére, nem indult el tovább a megszerzett képesítése útján, mégis önzetlenül, a benne zárt tudomány bevetésével, nem csak az emberek sorsát úgyszólván gyógyította, de az életüket is mentette, ilyen módon betartva a hivatását, a szó szoros értelmében.                            .                                                              

Irodalom

BALÁS, Gy.: Bem apó, Budapest, Kir. Magy. Egyetemi Nyomda, 1934, 282, 162-163

GODÓ, Á.: Magyar-lengyel kapcsolatok a második világháborúban, Bp., Zrínyi Katonai

Kiadó, 1976, 188

MÁTÉ, E.: Domszky Pál a varsói magyar, Bp., Máté Endre, 2013, 23,56,60,64-65,126

A szentesi társadalom hálája a lengyelek iránt. Szentesi Napló, XX évf., 159(1938 nov.): 6.

Hargita váralja, III évf., 5-6 (1938 feb.): 56.

Országgyűlési Könyvtár OGYK KN-1939 08 (12,76); KN-1939 09 (532,580)

A tanulmányban szereplő rövidítések

MMGy: Magyarországi magángyűjtemény

LMGy: Lengyelországi magángyűjtemény

Köszönetnyilvánítás

Hálás köszönetemet szeretném kifejezni dr. Forrai Judit az Élet-Tudomány-Történelem konferencia szervezőjének s egyúttal Elnök asszonyának azért, hogy mielőtt kiderült, hogy az előadásomnak, igaz közvetve, de van orvostani kötődése, felkarolta - velem együtt - a témámat és a határidővel kapcsolatosan is megértő és toleráns volt.

Köszönöm Máté Endrének, hogy szíves közbenjárásával megismerhettem Domszky Pál magyarországi leszármazottjait, s hogy mindig számíthatok véleményére.

Köszönöm szépen Domszky Mihálynak a családi levéltár feldolgozásához adott engedélyét, felém nyilvánított türelmét, a sok értékes visszaemlékezéseit és a kedves légkörben folytatott beszélgetésünket. Nagyon köszönöm Domszky Editnek és Katának az említett levéltár anyagának digitalizálásánál nyújtott segítséget. Nagyon köszönöm Antal Mónikának azt, hogy a jelen munkát át szíveskedte nézni s végül, de nem utolsó sorban Balázs Istvánnak a lengyelbarát szívét, és mérhetetlen segítőkészségét.



[1]   Domszky Pál a varsói magyar Bp, Máté Endre, 2013

[2]   III évf. 5-6(1938 feb.): 56.

[3]   A szentesi társadalom hálája a lengyelek iránt. XX évf. 159(1938 nov.): 6

[4]   (1896-1975), a német megszállás idejében létesült lengyel földalatti katonai alakulat, a Honi Hadsereg (lengyelül: Armia Krajowa) katonája, 1920-ban lengyel diplomata Miskolcon, felesége Bründl Alojza volt, Varsó melletti Milanóvekben élt, Domszkyék jó és bizalmas ismerőse, nála töltötték 1943-ban a nyarukat

[5]   A Nazaretáni Nővérek Rendje mindmáig meglévő épületében

[6]   Az eddigi történetírás dr. Domszky Pált mint ügyvédet emlegeti