Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2017/14           ISSN: 2062-2597
Cím: ÉLET-TUDOMÁNY-TÖRTÉNET: TUDOMÁNY, INFORMÁCIÓ, MEDIALITÁS
Egy terminológiai tévedés története


Title: LIFE-SCIENCE-HISTORY
The history of a terminological misunderstanding

[Letöltés]
Szerző(k): Gradvohl Edina PhD - Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar, Alapozó Egészségtudományi Intézet, Társadalomtud
Rovat: Élettudományok története
Kötet: 2016/13
DOI: 10.17107/KH.2016.13.211-217
Kulcsszavak:
sóvárgás (pica), a szarka, a szajkó, az orvosi terminológia, Ambroise Paré, terhesség, ókori orvostudomány
Keywords:
craving (pica), magpie, jay, medical terminology, Ambroise Paré, pregnancy, Ancient medicine
Abstract:

In medical terminology craving is called pica, which was named after the Latin Pica pica bird (magpie). This article examines since when and why this disease is named after this bird through the sources of Greek literature, medicine and philosophy.


A DSM 5 osztályozása alapján a pica (megkívánás, sóvárgás) a Táplálkozási és étkezési zavarok (307.52; F98.3; F50.8) osztályába tartozik.[1] A diagnózis szerint a pica 1) fogyasztásra nem alkalmas, nem tápláló anyagok állandó fogyasztása, amely egy hónapon túl is fennáll; 2) az egyén fejlődési szintjének nem megfelelő, fogyasztásra nem alkalmas, nem tápláló anyagok evése; 3) olyan táplálkozási magatartás, amely nem része a kulturálisan vagy szociális támogatott normatív gyakorlatnak; 4) olyan étkezési zavar, amely egyéb mentális zavarban (pl. szellemi fogyatékosság [szellemi fejlődési zavar]), autizmus spektrumzavar, skrizofénia) vagy bizonyos orvosi állapotban (beleértve a terhességet) jelenik meg, és kellően súlyos ahhoz, hogy indokolja a további klinikai beavatkozást (DSM-5, Feeding and eating disorder).

Gyermek-, serdülő- és felnőttkorban férfiaknál és nőknél egyaránt előfordulhat. Csecsemő- és gyermekkori étkezési zavarról akkor beszélünk, ha a fogyasztásra nem alkalmas anyagok evése (föld, kavics, haj, homok, ürülék, kréta, radír, stb.) több mint egy hónap után is fennáll. A gyermekfejlődés szempontjából a táplálékként nem szolgáló anyagok fogyasztása bizonyos mértékig elfogadott, hiszen a csecsemők és a kisgyermekek gyakran vesznek be mindenféle tárgyat, anyagot a szájukba, vagyis nem tudják mérlegelni tetteik következményét. A szülő az egyetlen kontroll, aki meg tudja tanítani nekik, mit szabad enni, és mit nem. A pica így megjelenhet „normálisan” fejlődő csecsemőknél, és gyermekeknél egyaránt, de tartósan csak mentálisan zavart, érzelmileg súlyosan deprivált, valamint autista gyermekeknél figyelhető meg, illetve olyan gyermekeknél, akik ingerszegény környezetben nevelkednek. Az előbbi csoportba tartozók esetében az érzelmi zűrzavar (érzelmi egyensúlyából kibillent) feloldása után (pl. válás, bántalmazás, teljesítménykényszer, nevelési hibák, stb.) az állapot megszüntethető, míg a mentális zavarban szenvedők, esetleg kifejezetten ingerszegény környezetben élők, továbbá az állandó pszichés feszültségnek, az emocionális frusztrációnak, a ki nem elégített szeretethiánynak kitettek esetében a kezelés, a terápia jóval hosszabb ideig tart, és kérdéses, hogy megszüntethető-e, és a későbbiekben, pl. serdülőkorban más társult betegség kiegészítőjeként nem jelenik-e meg újra (kényszeres vagy ösztönös cselekedetként). Gyakran hiányállapottal magyarázzák a picát, de ma már sokan inkább egy összetettebb, több faktor (szociális, kulturális, biológiai, viselkedési, stb.) által indukált kórképnek vélik, amely diagnosztizálást és terápiát igényel. A serdülőkorban is fennálló pica bulimia nervosához is vezethet. A felnőttkorban jelentkező pica nem a gyerekkorban meglévő tünet folytatása, hanem feltételezi valamilyen társult betegség vagy állapot meglétét (terhesség, pszichotikus állapot, demencia, stb.), mint kiváltó okot, vagyis kezelés során először az alapállapotot kell felderíteni, ami előidézte a betegség megjelenését. Felnőttkorban ritkább, hiszen ekkor az ember már tudja, mit szabad megenni és mit nem. Ugyanakkor kiváltó ok lehet a felnőtteknél éppúgy, mint a gyermekeknél a stressz, az érzelmi zűrzavar, és minél nagyobb ez a zavar, annál inkább képes elhatalmasodni a sóvárgás a táplálkozásra alkalmatlan anyagok iránt. A terhesség során fellépő kívánósság, sóvárgás részben magyarázható valamilyen valós hiányállapottal[2], ebben az esetben megfelelő gyógyszerkészítményekkel kezelhető, vagyis csak időszakos jelenségről van szó. „Valós”, betegségként definiált terhességi picáról akkor beszélhetünk, amikor tényleges hiánybetegség nem (vagy csak kismértékben) áll fenn, hanem helyette inkább valamilyen szociális, pszichés vagy biológiai zavar váltja ki a jelenséget.

A modern orvosi terminológiában a pica a latin Pica pica madárról, magyarul szarkáról kapta a nevét. A mai orvosi diagnosztikában a picának különböző formái ismeretesek. A következő táblázat az elfogyasztott anyagokat, és ebből adódóan az adott kórkép elnevezését mutatja (saját szerkesztés):

 

Biológiai nedvek

Biológiai szilárd anyagok

Kemikáliák

Coprophagia

bélsár

Dermaphagia

bőr

Cuprophagia

réz

Emetophagia

hányás

Onycophagia

köröm

Pharmacophagia

gyógyszer

Haematophagia

vér

Osteophagia

csont

Plumbophagia

ólom

Mucophagia

nyálka

Trichophagia

haj, szőr

 

 

Urophagia

vizelet

 

 

 

 

 

 

Élelmiszerek

Szerves anyagok

Káros, a szervezetre káros, veszélyes anyagok

Geomelophagia

krumpli (rohadt)

Amylophagia

keményítő

Acuphagia

éles tárgyak

Gooberphagia

mogyoró (földi)

Bibliophagia

könyv

Cautopyreiophagia

gyufa (égett gyufafej)

Lectophagia

saláta

Chthonophagia

föld

Hyalopgahia

üveg

Oophagia

tojás

Coniophagia

homok

Lignophagia

fakéreg, gally

 

 

Foliophagia

levél, fű

Lithophagia

kő, kavics, szikla

 

 

Geophagia

föld (agyagos, sáros)

Tobaccophagia

cigaretta

 

 

Pagophagia

jég

Xylophagia

fogpiszkáló (fa)

 

 

Stachtophagia

hamu (cigaretta)

 

 

Mint láttuk, a betegség neve a modern orvosi irodalomban a latin pica kifejezés. A latin elnevezés eredetéről azonban az orvosi irodalom nagyon pontatlan információkat ad. Az egyik legújabb alapvető orvosi kézikönyvben ezt olvashatjuk a kívánósságról: „Az elnevezést elsőként az amidai Aëtios, egy 6. századi bizánci orvos vezette be, utalva a szarkára (Pica pica), amelyről közismert, hogy mindenfélét összegyűjt, igaz, nem azért, hogy megegye, hanem fészke építéséhez.”[3] Vagyis ezek szerint a pica kifejezést Aëtios használja először a kívánósságra, és arra alapozva, hogy a szarka mindenfélét összelopkod. Az viszont nyilvánvaló, hogy a görögül író Aëtios nem használhatta a latin pica kifejezést, de ha fellapozzuk művét, egy egész fejezetet találunk benne a kívánósságról, természetesen görögül: ΠΕΡΙ ΚΙΤΤΗΣ ΓΑΛΗΝΟΥ. Vagyis a jeles szerző nem elsőként alkalmazza a kifejezést, hiszen már a fejezet címe is Galénosra utal: A galénosi kívánósság. Galénos és Aëtios műveikben a kissa vagy a kitta kifejezést használják a kívánósságra, amihez Aëtios az adott helyen ezt a magyarázatot fűzi:

„Τὸ περὶ τὸν δεύτερον μῆνα συμβαῖνον ταῖς κυούσαις πάθος κίττη ὠνόμασται, ἐκ μεταφορᾶς ὄρνιθος τινὸς ζῴου οὕτω λεγομένου, ἄλλοτε ἄλλως καὶ ποικίλως φθεγγομένου· γίνεσθαι δὲ φασὶ καὶ ἐκ μεταφορᾶς τοῦ φυτοῦ τοῦ λεγομένου κιττοῦ, προςπλεκομένου δὲ διαφόροις φυτοῖς τοῖς παρατυχοῦσι· καὶ γὰρ αἱ κιττῶσαι γυναῖκες ἐπιθυμοῦσιν ἐδεσμάτων ποικίλων, καὶ μάλιστα ἐκείνων ἅτινα τῆς ὀδύνης καὶ ἡδονῆς ἀντιλαμβάνονται.”[4]

„A várandós nőknél két hónapos terhesség körül jelentkezhet az úgynevezett kissa. Egyesek úgy tartják, hogy egy bizonyos állatról, egy madárról kapta a nevét, amely változatosan, egyszer így, máskor úgy énekel. Vagy pedig egy növény, a borostyán (kittos) nevéből származik, amely körülfonja a körülötte található különféle növényeket. A várandós nők ugyanis különféle ételek fogyasztására vágyakoznak, és mindez leginkább fájdalmaikért és örömeikért cserében jelentkezik náluk.”

Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az orvosszerző Jacques Henry információi igen pontatlanok, hiszen Aëtios nem a madár gyűjtögetésével, hanem énekének változatosságával, vagy egyenesen a borostyán minden növényt átfonó tulajdonságával magyarázza a kitta/kissa szó alkalmazását a kívánósságra. Ráadásul a kissa nem is szarkát (Pica pica), hanem szajkót (Garrulus glandarius) vagyis mátyásmadarat jelent, amiről az is meggyőzhet minket, hogy a szarkának egyáltalán nem változatos az éneke.[5] A szajkó tollazata is tarkább, mint a szarkáé, éneke is változatosabb.[6] Fölvetődik a kérdés, hogy honnan származik a kissa azonosítása a szarkával, és így a kívánósság mai orvosi terminológiájának a szarka nevére való visszavezetése.

Mielőtt erre válaszolnánk, vizsgáljuk meg a kissa és szócsaládja használatát a görög irodalomban, a filozófiában és az orvosi nyelvben.

A sóvárog (κιττάω) ige egyik első előfordulása nyilvánvalóan a női kívánósságra utalva Aristophanés Kr. e. 421-ben írt Béke című komédiájának 497. sorában: Ὑμεῖς μὲν γοῦν οἱ κιττῶντες τῆς εἰρήνης σπᾶτ' ἀνδρείως.”

„Békét óhajtók, legalább ti markoljátok meg erősen!”[7]

A szójáték abban áll, hogy az erősen, bátran kifejezés görögül ἀνδρείως, ami a férfiasságra utal, vagyis a férfiak úgy vágynak itt a békére, mint a kívánós nők a különféle ételekre. Ezt erősítik meg a sorhoz írt scholionok is: „kívánók ahelyett, hogy vágyakozók”.[8] A scholionok közt megjelenik a mindenevés motívuma is, vagyis hogy a kissa megeszik mindent, innen ragadt rá a neve a kismamák kívánósságára.[9] Aristophanés már egy évvel korábban, a Darázsokban is a κιττῶ szót használja Philokleón „vágyakozásának” érzékeltetésére, amiben a komikum az, hogy egy férfi használja saját vágyának leírására ezt a nőkre használatos kifejezést.[10] Mindez azt jelenti, hogy a kifejezés várandósok kívánósságára már ekkor széles körben ismert és használatos lehetett, hiszen ezzel akarta Aristophanés elérni a komikus hatást, és bizonyára nem használta volna egy évvel később újra, ha első alkalommal nem ért volna el sikert vele.

A terhességi kívánósság tüneteinek első ismertetése az orvosi irodalomban a Hippokratési Corpusban olvasható – a kissa szó használata nélkül. A De superfetatione c. művében a szerző megemlíti, hogy ha a terhes nő vágyakozik földet vagy faszenet enni, és meg is teszi, akkor a gyermek születésekor annak fején ezt egy jel fogja jelezni.[11] A Corpus egy másik művében az olvashatjuk, hogy azoknál a hét éves gyermekeknél, akik sápadtak és gyengék, járás közben kapkodják a levegőt, a föld(evés) iránt sóvárognak, a tünetek a vér romlását, felhígulását jelzik. Vagyis a vágyakozás a fogyasztásra nem alkalmas anyagok iránt nemcsak terhes nőknél jelentkezett, hanem gyermekeknél is.[12]

Aristotelés a kívánósságot, mint sóvárgást mindenféle dolog iránt, összekapcsolja a jövendő magzat nemével is, és arra jut, hogy azokban a nőkben, akik leánygyermeket várnak, a vágyakozás sokkal erősebben jelentkezik, ennek ellenére nem tudják élvezni azt, amire vágytak, amikor megkapják.[13] Aristotelés a Nikhomachosi etikában (7. 1148b) megemlíti, hogy vannak olyan beteges viselkedések, amelyek vagy a természet (biológia) vagy a szokás (szociális, kulturális) hatására alakulnak ki. Ilyen az, amikor pl. valaki a haját tépi, esetleg a körmét rágja, vagy a földet, a szenet eszi. Mindkét esetben kihangsúlyozza, hogy azok, akiknél biológiai, esetleg szociális, kulturális ok miatt jelentkezik az adott viselkedés, nem tekinthetők fegyelmezetlennek, hiszen ez a beteges viselkedés kívül esik a lelki rosszaság határán, viszont, ha már az emberileg érthető mértéktelenséggel állítható egy sorba, vagyis rabjává válik valaki az adott cselekvésnek, akkor igen. A többi esetben csak képletesen beszélhetünk fegyelmezetlenségről vagy fegyelmezettségről. Ezeket a tüneteket alapvetően betegségnek tartja.

A Kr. e. II. században élt sztoikus filozófus és geográfus, Polemón is említi a kissát. Létónak Apollónnal való terhességéről beszámolva a κιττῆσαι igét használja a terhességi kívánósságra. Az istennő Polemón szerint újhagymáért sóvárgott.[14]

A gyógyszertan megalapozója, a Kr. u. I. századi Dioskoridés a kissa kezelésére a méd almát, vagyis a citromot ajánlja az állapotos asszonyok számára, hogy ezzel csökkentsék vágyaikat a szokatlan ételek iránt.[15]

Ephesosi Sóranos, a Kr. u. II. század neves orvosszerzője bábaképző tankönyvében részletesen tárgyalja a terhes nőknél megjelenő kívánósságot.[16] „Egyesek azt állítják, hogy ez a kifejezés egy madárról kapta a nevét, amit kissának hívnak, amiatt, hogy annak tollazata és hangja közismerten változatos, és így találóan fejezi ki a terhes nők étvágyának tarkaságát. Mások pedig azt állítják, hogy a borostyánról, mert az változatosan fon körül”. A század legnagyobb hatású orvosszerzője, Galénos többször visszatér a kívánósság kérdésére. Érdemben azonban azon túl, hogy a humorpathológiával magyarázza,[17] nem sokat tesz hozzá a korábbiakhoz, de érdekes, hogy szerinte egy férfi is lehet kívánós.[18]

Az ókor későbbi századaiban is újra meg újra visszatérnek a szerzők a kívánósság tüneteire és ezek kezelésére. A teljességre való törekvés nélkül megemlítem Musonius Rufust, Oribasiust, León Philosophost.[19]

Az eddigiekből is láthatjuk, milyen közismert volt a kissa, a kívánósság tünetegyüttese és kezelése az orvosi irodalomban. A ma használatos latin pica kifejezést azonban az ókori latin nyelvű irodalomban a kívánósságra nem használták, csak a szarka madárra. Ha azonban az ókorban nem nevezték picának ezt a tünetet, felvetődik a kérdés, kitől származik ez a latin kifejezés. A 16. században élt a neves francia seborvos, Ambroise Paré, aki négy királyt is szolgált. Hatalmas seborvosi gyakorlatát és a klasszikus orvosirodalom ismeretét felhasználva egymás után jelentette meg könyveit a sebészetről és az orvostudomány más területeiről, így a szaporodásról is (De la generation). E francia nyelvű munka 5. fejezete szól a terhesség jeleiről. Ezek közé tartozik „a gyenge szívverés, az étvágytalanság émelygéssel, amit a régiek picának neveztek, amely azzal jár, hogy megveti a jó ételeket, és olykor természetellenes dolgokra jön meg az étvágya, mint például szénre, földre, hamura, régi, romlott heringre, zöld és fanyar gyümölcsre, borsra és más fűszerekre, ecet ivására, és más hasonlókra, mindegyikre állapotuk és nedveik íze miatt, amelyek dúskálnak a gyomorsavakban. Ez az étvágytalanság olykor addig tart, amíg az asszony megszül, néha azonban csak akkor ér véget, ha a magzat már elég nagy, és elfogyaszt minden jót és rosszat. Az özvegyasszonyok és más lányok, akik nem állapotosak, meggyógyulnak, amikor megindul a menstruációjuk (mivel az ok megszűnése megszünteti a következményt is), mert hiába küzd és próbál meggyógyulni, amíg fennáll az ok. De az állapotos asszonyoknál nem lehet ezt megtenni, mert félő, hogy abortálnak, ami embertelen és elvetendő. Másoknak ez a bajuk leggyakrabban a harmadik hónapban jelentkezik, és a jobbulás akkor áll be, amikor a kisgyermeknek kinő a haja, különösen, ha az kislány.” Paré a fejezetben idézi Hippokratést (De morbis mulierum), de Aristotelésre és a kora újkori orvosi irodalomra is hivatkozik. Bár a mai orvosirodalomban az is felvetődött, hogy Paré Galénos műveit lefordította volna, ez csak félreértés. Nem műveket fordított, hanem csak a kissa kifejezést fordította le picára, és az ilyen formában gyökeresedett meg a modern orvosi nyelvben.[20] Az idézett gondolatokat Paré mindenesetre jórészt Galénos alapján foglalta össze.[21]

Paré orvosi ismeretei sokkal megalapozottabbak voltak, mint ornithológiai tudása. Francia szövegében a kívánósság leírására a latin pica szót használta elsőként a francia nyelv történetében. Az angol és az ún. orvosi latin is ebből a munkából vette át a picát. Csakhogy Paré véletlenül szarkát (Pica pica) írt szajkó (Garrulus glandarius) helyett, ami a kissa eredeti jelentése volt. Ez lehet az oka annak, hogy még az orvostörténeti szakirodalomban is előfordul, hogy szarkának nevezik a szajkót, nem kis zavart okozva ezzel. Itt volt az ideje tisztázni ezt a félreértést és leszögezni, hogy a mai orvosi nyelv – Paré tévedését követve – voltaképpen hibás terminológiát használ.


Bibliográfia

American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.). Arlington, VA: American Psychiatric Publishing. http://dx.doi.org/10.1176/appi.books.9780890425596

BREHM, A. E.: Az állatok világa 3, Budapest 1958

DINDORF, G.: Aristophanis Comoediae. Accedunt perditarum fabularum fragmenta ex recensione. Tomi IV. Pars III. Scholia Graeca ex codicibus aucta et emendata. Oxford, 1835-38.

HENRY, J.: Pica. In: Forsyth, C. J., Copes, H. (eds):Encyclopedia of Social Deviance, Los Angeles, London, 2014. http://dx.doi.org/10.4135/9781483340470

IBRAHIM, A.: Pica in children with tetralogy of Fallot: Report of two cases. Muller Journal of Medical Sciences and Research, 2013. 4(2), 122-123. http://dx.doi.org/10.4103/0975-9727.118245

KING, H.: The disease of virgins. Greek sickness, chlorosis and the problem of puberty. Routhlege, London-New York. 2003. http://dx.doi.org/10.4324/9780203487105

Paré, Ambroise: Les oeuveres. Lyon, 1664.

SENOL, M. - ÖZDEMIR, Z. Ü. - SAHINER, I. T. - & ÖZDEMIR, H.: Intestinal Obstruction due to Colonic Lithobezoar: A Case Report and a Review of the Literature. Case reports in pediatrics, 2013. http://dx.doi.org/10.1155/2013/854975

STENGEL, A.: Twentieth century practice (ed. Thomas L. Stedman), vol. 7: Disease of the resperatory organs and blood, and functional sexual disorders, Sampson Low, Marston and Co., London, 1896.


[1]Szeretnék köszönetet mondani Richard Gordon erfurti professzornak tanulmányomhoz nyújtott értékes segítségéért, valamint Kovács József professzornak, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetből.

[2]Ibrahim, 2013. 122.

[3]Jacques Henry: Pica. In: Craig J. Forsyth, Heith Copes (szerk.):Encyclopedia of Social Deviance, Los Angeles, London, 2014, 515–516.

[4]Aëtius Medicus: Iatricorum liber XVI. 10.

[5]Brehm, A. E.: Az állatok világa 3, Budapest 1958, 431: "Érdes 'csak-csak' hangja messze hallik."

[6]Brehm, A. E.: Az állatok világa 3, Budapest 1958, 432: "Nagyon mulatságos utánzási képessége, "gúnya"; a természet hangjain kívül belop "énekébe" minden egyéb hangot és zörejt, amit csak hall."

[7]Arany János fordítása.

[8]Schol. Aristoph. Pax. 497. οἱ κιττῶντες ἀντὶ τοῦ οἱ ἐπιθυμοῦντες.

[9]Schol. Aristoph. Pax. 497. παμφάγον γὰρ τὸ ὄρνεον ἡ κίττα. ἐξ ἧς μετῆκται εἰς τὰς κυούσας τὸ κιττᾶν.

[10]Arany János fordítása. Aristophanés: Darázsok 349: οὕτω κιττῶ διὰ τῶν σανίδων μετὰ χοιρίνης περιελθεῖν. A scholion ebben az esetben is a madár nagy étvágyával magyarázza a kifejezés eredetét.

[11]Hipp: Superf. 18.: Ἤν τις κυϊσκομένη γῆν ἐπιθυμέῃ ἐσθίειν ἢ ἄνθρακας καὶ ἐσθίῃ, ἐπὶ τῆς κεφαλῆς τοῦ παιδίου φαίνεται, ὁκόταν τεχθῇ, σημεῖον ἀπὸ τῶν τοιούτων.

[12]Hipp. Coac. 333. Τοῖσι νέοις ἐτῶν ἑπτὰ ἀδυναμίη μετὰ ἀχροίης, καὶ πνεῦμα ἁλιζόμενον ἐν τῇσιν ὁδοῖσι, καὶ γῆς ἐπιθυμίη, αἵματος φθορὴν καὶ ἔκλυσιν σημαίνει.

[13]Arist. Hist. Anim. IX (VII. 584a.) Εἰώθασι δὲ ταῖς κυούσαις ἐπιθυμίαι γίνεσθαι παντοδαπαὶ καὶ μεταβάλλειν ὀξέως, ὃ καλοῦσί τινες κισσᾶν·καὶ ἐπὶ τῶν θηλειῶν ὀξύτεραι μὲν αἱ ἐπιθυμίαι, παραγινομένων δὲ ἧττον δύνανται ἀπολαύειν.

[14]Athénaios IX.372.b. Ἱστοροῦσι δὲ τὴν Λητὼ κύουσαν τὸν Ἀπόλλωνα κιττῆσαι γηθυλλίδος· διὸ δὴ τῆς τιμῆς τετυχηκέναι ταύτης.

[15]Diosc. De mat. med. 1.115. βιβρώσκεται δὲ μάλιστα ὑπὸ γυναικῶν πρὸς τὴν κίσσαν· φυλάττειν δὲ καὶ ἱμάτια δοκεῖ ἄβρωτα ἐπιτιθέμενα κιβωτίοις.

[16]Sor. Gyn.I.17.48.

[17]A legrövidebben nem Galénosnál, hanem egy a neve alatt fennmaradt írásban foglalja össze az ismeretlen szerző a kissa humorpathológiai megalapozását. Ps-Gal. Definitiones medicae 455. Ταῖς κυούσαις ἡ κίττηςις γίνεται μετὰ δύο που ἢ τρεῖς τῆς συλλήψεως μῆνας στομάχου παθόντος· τὸ γὰρ ἔμβρυον οὐδέπω δύναται καταναλίσκειν τὴν τροφήν· τῆς κίττης αἰτία γίνεται τὸ πλεονάζειν τὴν ὕλην καὶ ταραχὴν ἐγγίνεσθαι τῷ στομάχῳ· ἀμέλει αὔξησιν λάβῃ τὸ ἔμβρυον κάτω φερομένου τοῦ αἵματος ἐπ' αὐτὸν ὁ στόμαχος ἀποκαθίσταται.

[18]Galen., De symptomatum causis libri iii. Kühn 7, 134, 8: τὸ δὲ μοχθηρῶν ὀρέγεσθαι ποιοτήτων, ὑπὲρ οὗ διηγούμενος ἐμνημόνευσα τῆς κίττης, γίγνεταί ποτε καὶ ἀνδράσιν, ὅταν γε καὶ τούτοις εἰς τὸ τῆς γαστρὸς στόμα κατασκήψῃ ὁμοία τις κακοχυμία.

[19]Orib. Eclogae medicamentorum 144. Ἡ κίσσα ταῖς γυναιξὶν ὡς ἐπὶ τὸ πλεῖστον συμβαίνει περὶ τεσσαρακοστὴν ἡμέραν, τουτέστιν ἐν τῷ δευτέρῳ μηνί ἔστι δὲ πλάδος στομάχου καὶ ναυτία καὶ ἀπορία καὶ ἀλυσμὸς καὶ ἔμετος σιτίων καὶ χολῆς.; Leo Phil., Conspectus medicinae 6.19. Κίσσα λέγεται, ὅταν ἐν γαστρὶ ἔχουσα ἡ γυνὴ περὶ τὸν δεύτερον ἢ τρίτον μῆνα ὀρέγηται ἀτόπων τινῶν, οἷον ὄστρακα, ἢ λίθους, ἢ κάρβωνας.

[20]Megjegyzendő, hogy a 18. századtól kezdve a pica valamennyi étkezési rendellenesség átfogó elnevezésévé válik, nem csoda, hogy a francia enciklopédia pica címszava is továbbküldi az olvasót az anorexia címszóhoz. Vö: J. L. Moreau – F. Vicq d'Azyr: Médecine: contenant: 1° l'hygiène, 2° la pathologie, 3° la séméiotique et la nosologie, 4° la thérapeutique ou matière médicale, 5° la médecine militaire, 6° la médecine vétérinaire, 7° la médecine légale, 8° la jurisprudence de la médecine et de la pharmacie, 9° la biographie médicale. Párizs, 1787-1830. 13. köt. 52. Bár ez a kötet csak 1830-ban látott napvilágot, de egyik szerzője F. Vicq d'Azyr már 1794-ben elhunyt, így ezt a címszót nem írhatta ezután. Helen King megállapítás miszerint a pica, mint általános evészavar, beleértve az anorexiát elsőként Alfred Stengelnél jelenik meg 1896-ban, túlhaladottnak tekinthető. Vö: King, 2004, 104. Abban azonban egytérthetünk vele, hogy a terhességi kívánósságot egyértelműen elhatárolja a szüzekre jellemző úgynevezett chlorosistól, i. m. 2004, 103-112.

[21]Galen. De locis affectis libri vi. 8.343. Kühn; De symptomatum causis libri iii. 7.133. Kühn.