Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2017/14           ISSN: 2062-2597
Cím: Thymus, Mentha és Salvia fajok népgyógyászati adatai a Homoród-völgyéből

Title: Ethnomedicinal data of Thymus, Mentha and Salvia species in Homoród-valley
[Letöltés]
Szerző(k): Gyergyák Kinga - Pécsi Tudományegyetem ÁOK Farmakognóziai Tanszék Dénes Tünde doktorandusz - Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Farmakognóziai Tanszék Kondorosy Fruzsina Anna, hallgató - Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Gyógyszerésztudományi Szak Wirth Tamás doktorandusz, Farkas Ágnes PhD, Papp Nóra PhD - PTE TTK Ökológiai Tanszékén a Biológiai és Sportbiológiai Doktori Iskola
Rovat: Gyógyszerészettörténet
Kötet: 2015/10
DOI: 10.17107/KH.2015.10.257-269
Kulcsszavak:
kakukkfű, menta, zsálya, etnobotanika, Erdély
Keywords:
thyme, mint, sage, ethnobotany, Transylvania
Abstract:

In Homoród-valley in Transylvania, ethnobotanical surveys were conducted in 2010-2014. From these data, ethnomedicinal uses of Thymus, Mentha and Salvia taxa are presented in this work.

During the interviews which were performed with 42 informants, the local name vadcsombor was mentioned as the most commonly used phytonym of wild thyme species, which live in honcsok (ant-hill or mole-hill). In local ethnomedicine, the aerial part is frequently used for cough, sore throat and high blood pressure as a tea. The local names of Mentha taxa were föförminta, borsminta, andvadmenta. Salvia species were most frequently mentioned as zsája, kerti zsája, vadzsája, dungóvirág. The taxa of Mentha and Salvia genus were traditionally used for cold, gripes and toothache.

In addition to the knowledge transferred from mouth to mouth, data of other sources (books, journals, media) were also mentioned in the region. The separation of the traditional and other data is necessary nowadays. Although the traditional knowledge of elderly people is disappearing because of the migration of young inhabitants, Thymus, Mentha and Salvia taxa play a significant role in the ethnomedicine in Homoród-valley. The documentation and saving of these data are of pivotal importance in our days.


Bevezetés

            A gyógynövények alkalmazása napjainkban reneszánszát éli, használatukat sokan a különböző gyógyszeres kezelések elé helyezik. Az etnobotanika tudományága a növények és ember közötti kapcsolat elemzésével foglalkozik (Péntek és Szabó 1985). Erdély elzárt településeinek lakossága – a hiányos orvosi és gyógyszerellátás miatt – számos helyen a környezetükben fellelhető gyógynövénykincsre támaszkodik: a termőhely és gyűjtési idő ismeretében használják a fajokat mindennapi orvosló tevékenységük során, amely elsősorban az idős generáció tudását jelenti. Ez a tudás a fiatalok városokban vagy külföldön való munkavállalása miatt egyre kevésbé tud öröklődni, így a lejegyzésre nem került, gyógyászati szempontból is jelentős adatok gyakran eltűnnek. Emellett problémaként lép fel egyes szakirodalmi és médiaforrások egyre terjedő használata, az olvasott adatok folyamatos beépülése a népi tudás elemei közé.

Erdélyben az egyes fajok kísérletes vizsgálata mellett a népi orvoslás gyógynövény-elemeinek gyűjtése az 1960-as évektől indult meg. Elsőként a Gyimesek térségéből kerültek közlésre etnobotanikai gyűjtések eredményei (Holló és Rácz 1968). A későbbiekben további tanulmányok születtek többek között a Gyimesek (Kóczián és mtsa-i 1975, 1976, Rab és mtsa-i 1981, Rab 1982, Frendl 2001, Szabó 2002, Antalné Tankó 2003, Frendl és Balogh 2004, 2006, Molnár és Babai 2009, 2010, Papp 2011),Moldva (Halászné 1981, 1993,Halász 2010), Kalotaszeg (Szabó és Péntek 1976; Kóczián és mtsa-i 1977; Péntek és Szabó 1985, Vasas 1985, Szabó 2002), a Sóvidék területéről, valamint a Homoród-völgyéből (Gub 1991, 1993, 1996, 1998). 

Kutatásaink célpontjaként Hargita megyében kakukkfű (Thymus), menta (Mentha) és zsálya (Salvia) fajokról gyűjtöttünk etnobotanikai adatokat, amelyekről már az ókor óta ismertek gyógyászati feljegyzések.

A kakukkfüvek földfeletti virágos részéit fertőtlenítő hatásuk révén elsősorban balzsamozás során és külső sérülések kezelésére használták. A nemzetség fő hatóanyagát, az illóolajban előforduló timolt a 18. században fedezte fel Caspar Neumann, amely azóta az egyik leghatékonyabb növényi eredetű antiszeptikumként ismert (Csupor és Szendrei 2012). A IV. Magyar Gyógyszerkönyvben (1986) a Thymus vulgaris L. már hivatalos gyógynövényként szerepel. A kakukkfű fajok nemcsak gyógyászati szempontból értékesek; kedveltek fűszernövényként, valamint az illatszer- és kozmetikai iparban is ismertek. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben már több kakukkfű fajjal is találkozhatunk: a Thymi herba a Th. vulgaris, a Th. zygis L., vagy a kettő keverékének szárított lomblevele és virága; a Thymi aetheroleum a fenti két faj virágzó hajtásából vízgőz-desztillációval előállított illóolaj; továbbá Serpylli herba néven a mezei kakukkfű (Th. serpyllum L. s. l.) szárított virágos hajtása szerepel. Állatkísérletekkel igazolták, hogy a kakukkfű kivonata fokozza a hörgők nyákszekrécióját, valamint a garat csillóinak mozgását (WHO 1999), amely a növény köptető hatásához járul hozzá. A kivonat köhögéscsillapító hatását humán vizsgálat is alátámasztja (Kemmerich 2007). Az illóolaj fő komponenseiként ismert timol és karvakrol erős antimikrobás hatása (Imelouane 2009, Kon ésRai 2012) indokolttá teszi a kakukkfű alkalmazását felső légúti megbetegedések esetén, különösen amennyiben azok bakteriális eredetűek. In vitro vizsgálatokkal a kakukkfű simaizom-görcsoldó hatását is igazolták, amit elsősorban a flavonoidokkal hoznak összefüggésbe (van der Broucke ésLemli 1983, Engelbertz és mtsa-i2012). Bár in vivo vizsgálatok ezt még nem támasztják alá, a görcsoldó hatás állhat a hátterében annak, hogy a kakukkfüvet a népi gyógyászatban emésztőrendszeri panaszok (máj- és gyomorpanaszok) esetén is alkalmazzák.

A Mentha nemzetségbe tartozó fajok közül a leggyakrabban alkalmazott borsosmenta (M. x piperita L.) termesztése a 18. században kezdődött. Levele (Menthae piperitae folium) és illóolaja (M. p. aetheroleum) hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. Az illóolaj fő komponense a mentol, míg a levél nagy mennyiségben tartalmaz flavonoidokat és rozmaringsav-származékokat. A fodormenta (M. spicata L. convar. crispa (L.) Benth.) földfeletti virágos hajtását teaként étvágyjavító, nyugtató, görcsoldó hatása révén alkalmazzák, de a likőripar is felhasználja (Rápóti és Romváry). A lómenta (M. longifolium (L.) Nath.) virágos hajtását a népgyógyászatban reuma és láz esetén, valamint karminatívumként használják (Szabó 2005), de preklinikai vizsgálatokkal már igazolták az illóolaj erős antimikrobás és antioxidáns hatását (Hajlaoui és mtsa-i 2009). A kanadai menta (M. canadensis L.; syn. M. arvensis L. var.glabrata (Benth.) Fern.,M. arvensis var.piperascens Malinv.ex Holmes) virágzó, földfeletti hajtásából állítják elő vízgőz-desztillációval a csökkentett mentoltartalmú mezei mentaolajat (Menthae arvensis aetheroleum partim mentholum depletum), amely szintén hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben.  Jellemző markervegyülete az izopulegol (Csupor ésSzendrei 2012). Klinikai vizsgálatokkal igazolták az illóolaj hatásosságát irritábilis bél szindróma kezelésében (Grigoleit ésGrigoleit 2004).

A Salvia fajok közül az orvosi zsálya (Salvia officinalis L.) gyógyászati alkalmazása a legelterjedtebb; egész, vagy aprított, szárított levelét (Salviae officinalis folium) hivatalos drogként említi a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv a Salviae tinctura (zsályalevél tinktúra) mellett. A levéldrogból készült illóolaj fő komponense a tujon (Wichtl 1994). Az orvosi zsályát elsősorban torok- és szájöblögetésre használják, de túlzott verejtékezés esetén is alkalmazható (ESCOP 1996). A mezei zsálya (S. pratensis L.) népgyógyászati alkalmazása megegyezik az orvosi zsályáéval. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben szintén hivatalos a görög zsálya (S. fruticosa Mill., syn. S. triloba L.fil.) levele (Salviae trilobae folium). A növény illóolajának összetétele eltér az orvosi zsálya illóolaj-alkotóitól: itt a fő komponens a cineol és a kámfor (Adam és mtsa-i 1998), azonban a két faj illóolajának felhasználása megegyezik (Csupor és Szendrei 2012). A muskotály zsálya (Salvia sclarea L.) friss vagy szárított virágzó hajtásából nyert illóolaj (Salviae sclareae aetheroleum) szintén hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. Kuzma és mtsa-i (2007) a növény kivonatának antibakteriális és antifungális hatását igazolták.

            Munkánk célja volt Erdélyben a Hargita megyei Homoród-völgyében, a Kis- és Nagy-Homoród mentén Homoródkarácsonyfalva, Homoródalmás, Homoródszentmárton, Homoródszentpál, Homoródszentpéter, Lövéte és Városfalva településeken előforduló, vadon termő gyógynövényfajok közül a Thymus, Mentha és Salvia fajok, valamint a termesztett Mentha és Salvia taxonok népgyógyászati alkalmazásának gyűjtése, értékelése és összevetése a térségben korábban feljegyzett adatokkal.

Módszerek

A gyűjtés célpontjaként kijelölt települések a Hargita megyei Nagy-Homoród mentén Homoródszentmárton (Martiniş), Homoródszentpál (Sânpaul), Homoródszentpéter (Petreni) és Városfalva (Orăşeni), míg a Kis-Homoród menténHomoródalmás (Mereşti), Homoródkarácsonyfalva (Crăciunel) és Lövéte (Lueta) (1. ábra, 1. táblázat).A térségben a földművelés és állattenyésztés képezi a fő megélhetési forrást. A talaj sótartalma magas, amely befolyásolja a kialakuló flórát és a tájképet (Vofkori 2007). A kijelölt kutatópontok nem mindegyike rendelkezik állandó orvosi és állatorvosi ellátással, sem gyógyszertárral (1. táblázat), így a lakosság gyakran alkalmaz gyógynövényeket mindennapi gyógyító tevékenysége során.

A gyűjtést 2010-2014 között végeztük július-augusztusi hónapokban, összesen 52 terepi nap alatt. A 42 adatközlővel (72-90 évesek) készített kötetlen beszélgetések és félig-struktúrált interjúk kérdéskörei a fajok népi elnevezését, gyűjtési helyét és idejét, a tárolás módját, a drogként felhasznált növényi részt és indikációs területet, az adagolás és alkalmazás pontos módját, valamint az esetlegesen kapcsolódó hiedelmeket foglalták magukba. Az interjúk készítése és a dokumentálás módszertani elemei között a kézi jegyzetet és a diktafonnal történő hangrögzítést említhetjük. Az adatok rögzítése elektronikus úton is megtörtént a hangfelvételek tájnyelvi hangzókkal történő, szó szerinti lejegyzésével. Fényképfelvételeket az egyes fajokról, a termőhelyi viszonyokról és az adatközlőkről készítettünk. Az említésre került növényfajokról herbárium készült a pontos botanikai azonosítás és a tévesztések elkerülése céljából. Feljegyzésre került továbbá az adatközlők ismereteinek eredete (pl. hallott, olvasott), a lejegyzésre ezidáig nem került tudáselemek és a „könyvi” vagy egyéb forrásból származó adatok szétválasztása céljából.

  

1. ábra Kutatópontok a Homoród-völgyében (www.google.hu/search?q=romania)

 

Földrajzi szélesség

Földrajzi hosszúság

Adatközlők/

Lakosság

Orvosi ellátás

Állatorvosi ellátás

Gyógy

szertár

Homoród-

almás

46°13'59"

25°27'21"

42/1340

+

+

+

Homoród-karácsonyfalva

46°11'0"

25°25'51"

22/450

Homoród-almásról

-

-

Homoród-szentmárton

46°14'

25°23'

25/570

+

+

+

Homoród-szentpál

46°11'29"

25°22'56"

14/470

Homoród-szentmártonból

+

-

Homoród-szentpéter

46°10'37"

25°22'36"

15/160

Homoród-szentmártonból

-

-

Lövéte

46°16'27"

25°29'15"

65/2900

Homoród-almásról

+

+

Városfalva

46°09'50"

25°21'56"

16/240

Homoród-szentmártonból

-

-

1.táblázat Kijelölt települések a Homoród-völgyében

Eredmények és értékelésük

A vizsgált 7 településen adatközlőink mindannyian ismernek és használnak kakukkfű, menta és zsálya fajokat gyógyító vagy egyéb céllal. Egyes adatközlőknél a népi tudáselemek mellett könyvek vagy egyéb információs eszközök hatása még nem volt érezhető, sokuknál viszont több, gyógyászati adatot tartalmazó szakkönyvvel találkoztunk, így az olvasott adatok keveredtek a szájról-szájra terjedő elemekkel. Ez egyrészt képet ad a népi orvoslás jelenlegi helyzetéről és összetettségéről, másrészt felhívja a figyelmet a helyi tudáselemek hivatalos adatokkal való folyamatos keveredésére, és a gyűjtés során ezen adatok szétválasztásának szükségességére és értékelésére.

            A népi orvoslásban használt vadon termő Thymus taxonok élő- és gyűjtőhelyeként a honcsok (hangyaboly, vakondtúrás) került említésre a vizsgált településeken. Lövétén megjelenését és előfordulását így említették: „kora tavasszal lehet kapni hangyabolyokban, oldalas helyeken”; „kúszik az oldalakban” (Boris 2010). Leggyakoribb összefoglaló elnevezésként ezen fajok esetében a vadcsombor szerepelt, amelyet Homoródszentpálon, Homoródszentpéteren és Városfalván a gyűjtés után Thymus serpyllum-ként határoztunk meg (Király 2009). Lövétén a taxont így jellemezték: „kicsi, alacsony, rózsaszín virág” (Boris 2010). A további négy faluban a növények pontos, faj szintű azonosítása további gyűjtőmunkát igényel; ezeket jelen dolgozatban Thymus sp. összefoglaló néven említjük (2. táblázat). A földfeletti virágos hajtást minden településen májustól júniusig gyűjtik, napfénytől védve szárítják, majd sötét helyen tárolják papírzacskóban vagy jól szellőző zsákban (2. ábra).

            A következőkben néhány szó szerinti idézetet közlünk a vadcsombor helyi alkalmazásával kapcsolatos hanganyagokból.A Gub (1993, 1996, 2000) által a térségben korábban leírt szentantaltüzi (orbánc), menstruációs problémák, fogfájás (mézzel keverve) és fülfájás (párolással) esetén való alkalmazással szemben felmérésünk alapján a szárított virágos hajtást elsősorban teaként fogyasztják, így Lövétén köhögés ellen: „nagyon szeretem, mer’ mikor valaki meg van hűlve, télen is nagyon jó, meghűlésre”; „a vadcsombor az vérnyomáscsökkentő”. Emellett májbetegség esetén és erősítőként is használják, forrázatában pedig „a gyöngén születött gyermököt fürdetik” (Boris 2010).Homoródkarácsonyfalván szintén felső légúti megbetegedések esetén említették:„nagyon jó az ilyen meghűlésesnek, köhögésnek, ha van”. Más növényfajokkal együtt teakeverékként is fogyasztják gyógyító céllal: „zsájával készült teáját fejfájáskor isszák” (zsája itt: orvosi zsálya), vagy élvezeti teaként: „szoktak szedni vadcsombort, s ott összevegyítik a többi hársfával, s a mentával, s a citromfűvel, mindent úgy összevegyítnek, s rendes teának használják” (Homoródalmás; hársfa itt: kislevelű hárs; menta: borsosmenta). Városfalván a következőt jegyeztük fel: „Van például a vadcsombor, a másik neve a vadmajoránna (…), azt szintén máj- és gyomorbetegeknek használják fel teának citrommal ízesítve és cukorral”.

1.  ábra .Vadcsombor (Thymus sp.)tárolása(Homoródszentmárton, 2014. július)

kutatópont

Homoród-almás

Homoród-karácsonyfalva

Homoród-szentmárton

Homoród-szentpál

Homoród-szentpéter

Lövéte

Városfalva

tudományos név

Thymussp.

Thymus serpyllum

Thymussp.

Thymus serpyllum

népi elnevezés

vadcsombor

Vadcsom

bor

kakukkfű

vadcsombor

Vadcsom

bor

Vadcsom

bor

Vadcsom

bor

csomborburján

csomborvi

rág

vadcsombor

vadmajoránna

felhasználás

köhögés,

fejfájás,

idegnyugtató,

fájdalom-csillapító,

has- és

gyomorfájás

meghűlés,

fejfájás

köhögés, magas vérnyomás, húgyúti bántalmak, emésztés-javító; fűszer

vizelethajtó

 

köhögés,

torok-

gyulladás

 

köhögés, magas vérnyomás,

gyomor-, máj- és cukorbetegség,

alkoholfüggőség,

erősítő

máj- és

gyomor-panaszok

2. táblázat. Thymus fajok népgyógyászati alkalmazása a kijelölt településeken  

A menta fajok között termesztetteket és vadon termőket is ismernek és alkalmaznak. Termesztettek között említhető a borsosmenta és a fodormenta, míg a lómentát árkok mentén, mezőn és réteken gyűjtik (3. ábra, 3. táblázat). Lövétén feljegyeztük a kakukk menta elnevezést is; a fajt, amelyet köhögés esetén említettek teaként, bemutatás hiányában nem tudtuk azonosítani. A vízimintaként ismertetett fajtszintén nem tudtuk azonosítani. Homoródalmáson ezutóbbi fajt hosszú indával jellemezték, élőhelyeként meleg forrásokat jelöltek meg. Főzetét timsóval keverve lovak lábdagadása esetén alkalmazták lemosóként. Homoródszentpálon puha anyag között leveles hajtását gyulladt lábra helyezték borogatóként.

A borsosmenta megnevezése helyenként megegyezett a hivatalos magyar névvel, de feljegyeztük kerti menta, borsminta, rendes menta, szöszörmenta és föförminta néven is. A fodormenta hasonlóan az előbbi fajhoz a hivatalossal megegyező, továbbá fodorminta, házi ésorvosi menta néven került említésre. Homoródszentpéteren a morfológiai hasonlatosság miatt úgy tartják: a borsmenta a fodormenta „mása, leszármazottja”. A vizsgált településeken megjelent a mezei és vadmenta elnevezés is, amelyek a lómentát takarják, utalva a növény termő- és gyűjtési helyére. Homoródszentmártonban kiemelték, hogy patakok mentén terem, és így jellemezték: „aminek fehéres az alja, az a jó”; „szürkészöld”. Úgy tartják, „nem olyan erős az aromája”, mint a másik két fajnak. A növényt ugyanitt vállalatok számára gyógynövénygyűjtéssel foglalkozó lakosok is említették, mint nagy mennyiségben gyűjtött fajt.

A mentafajok levelének főzetét többek között almars (hasmenés) és gyomorsav ellen, gyomorfekély, hasfájás, cukorbaj esetén használják, emellett emésztésserkentő és jó hatással van a veseműködésre is. Lövétén így említették: „Gyomornak, s mindennek jó.” A levelet emellett pálinkába is teszik. Az említett fajok továbbá idegrendszert nyugtató hatásuk révén, teaként, lemosóként és fertőtlenítőként ismertek. Fertőzések megelőzésére is alkalmazták a növények főzetét, amikor például elhullott állatokkal foglalkoztak.

A borsos-, fodor- és lómenta esetében adatközlőink által említésre kerültek irodalmi adatok is: a növények kivonatát izomláz ellen kenőcsökben ismerik (Boris 2010). A fodormenta alkalmazását méregtelenítőként, valamint daganatos megbetegedések sugárterápiás kezelése után is említették.

  

3. ábra Balról jobbra: lómenta, fodormenta, borsmenta (Homoródkarácsonyfalva, 2011. július)

kutatópont

Homoród-almás

Homoród-karácsonyfalva

Homoród-szentmárton

Homoród-szentpál

Homoród-szentpéter

Lövéte

Városfalva

tudományos név

 

1.Mentha xpiperita

 

2. M. spicata

1. M. spicata convar.crispa

2.M. longifolia

3. M. xpiperita

1.M. longifolia

 

2.M. x piperita

1.M. spicata

 

2. M. longifolia

1.M. x piperita

 

2. M. spicata convar.crispa

1. M. spicata convar.crispa

2. M. x piperita

 3. M. longifolia

M. x piperita

népi

elnevezés

1. kerti menta, 

házi menta, föförminta,

2. fodormenta

1. fodorminta

2. vadmenta

3. borsmen

ta, szöszörmenta

1. menta, vadmenta

2. borsmen

ta, rendes menta, kerti menta

1. házi menta, fodormenta

2. vad- menta

1. föförminta,

2. fodor- menta

1. fodormenta

2. borsmenta, borsminta

3. vad fodorminta,

mezei menta

borsminta

felhasználás

1.. torokfájás

2. meghűlés

1. nyugtató

2. meghűlés, hasfájás,

puffadás

 

1. gyomor

fájás

2. hasmenés

 

1. emésztés-serkentő

 2. puffadás

1-2. meghűlés

1-3. gyomorsav ellen, gyomorfekély, hasfájás, hasmenés,

cukorbetegség, emésztésserkentő

meghűlés

3. táblázat. Mentha fajok népgyógyászati alkalmazása a vizsgált településeken

A zsálya nemzetség tagjai között a vadon termő mezei zsálya és a termesztett kerti zsálya (orvosi zsálya) esetében találtunk adatokat (4. táblázat). A vad tátogtató vagy vad tátika néven említett enyves zsályát (Salvia glutinosa L.) gyógyító céllal nem alkalmazzák (pl. Lövéte; Boris 2010), hasonlóan a Homoródszentmártonban leírt és dísznövényként ültetett muskotály zsályához.

Amezei zsályátzsája, vad zsája és dungóvirág néven említették. A virág teáját fogfájás, torokgyulladás és más gyulladások esetén öblögetőként használják Lövétén (Boris 2010).

A kerti zsálya vagy zsája cserepes vagy ültetett kerti növényként terjedt el a térségben; a lakosok továbbadják egymásnak a töveket, így számos háztartásban jelenik meg a növény. A friss vagy szárítottlomblevélből (4. ábra) készített teafőzetet leggyakrabban fogínygyulladás, fogfájás esetén említették öblögetőként: „Fogfájástól a fájást elállítsa, s a daganatot leveszi.” Homoródszentpéteren 15 percig főzik, hogy„elmenjen a méreganyaga”. Homoródkarácsonyfalvánvadcsombor (Thymus sp.) főzetével együtt használják.Lövétén levelét nyersen fájó, gennyes fogba is teszik. Ugyanitt párakötésként a növény levelével készített zsályás almaecetet alkalmazzák a homlokra helyezve, mert úgy tartják: „jó a gondolkodásnak”. Leveles-virágos hajtását ecetbe áztatva fülfájás esetén, valamint ízületi rándulások, ficamok és ütődések, boka dagadása esetén borogatóként alkalmazzák. A levél főzete izzadáscsökkentőhatású teaként ismert. Teájáról említették, hogy vesegörcsöket okozhat (Boris 2010). A növény levele fűszerként is ismert, elsősorban májas készítéséhez. Fiatalabb adatközlők irodalmi adatokat is említettek, például a növény alkalmazásának ellenjavallatát várandósság idején, valamint hogy a növény kivonata kenőcs formájában kapható.

4. ábra. Kerti zsálya(Homoródszentmárton, 2014. július)

kutatópont

Homoródalmás

Homoród-karácsonyfalva

Homoród-szentmárton

Homoród-szentpál

Homoród-szentpéter

Lövéte

Városfalva

tudományos név

1. Salvia officinalis

2. S. pratensis

S. officinalis

népi elnevezés

1. zsája,

kerti zsája

2. vadzsája

1. zsája

2. vad zsája, dungóvirág

kerti zsája, zsája

zsája

zsája

zsája

zsája

felhasználás

1-2. fogfájás,

fogínygyulladás,

szájüregi

gyulladás

1-2. fogfájás, szájöblögetés, meghűlés

száj- és toroköblögető, fogfájás, nyugtató, vetélést okoz

 

fogínygyulladás, ujj duzzanatát csökkenti

 

öblögető

 

 

fülfájás, torok- és fogfájás, duzzanatot csökkenti,

teája vese-görcsöt okozhat

 

fogfájás

 

 

4. táblázat. Salvia fajok népgyógyászati alkalmazása a vizsgált településeken

Összefoglalás

Az etnobotanikai kutatásunk során választott hét, Homoród-völgyében fekvő településen napjainkban is ismernek, gyűjtenek és használnak kakukkfű, menta és zsálya fajokat mindennapi orvosló tevékenységeik során. A mezei kakukkfű szárított földfeletti virágos hajtását − a bizonyítékokon alapuló orvosláshoz hasonlóan − elsősorban köhögés, torokgyulladás és magas vérnyomás esetén alkalmazzák teafőzetként, de élvezeti teakeverékek alkotójaként is ismert. A legnagyobb gyakorisággal – a hét kutatópont közül négyben − említett, köhögés elleni alkalmazás összecseng a Thymus fajok hivatalos gyógyászatban történő használatával (WHO 1999). Gub a térségben végzett korábbi eredményeivel megegyező (Gub 1993), napjainkban még ismert adatokat nem találtunk a vizsgált kutatópontokon, azonban több egyéb alkalmazási módot jegyeztünk fel.

Az említett borsos-, fodor- és lómenta levelét a Homoród-mentén teaként fogyasztják leggyakrabban meghűléses panaszok és gyomorfájdalom ellen. Korábbi irodalomból tudjuk, hogy gyakran alkalmazták féregűzőként a Mentha spicata-t (Kóczián és mtsa-i 1976), a M. spicata convar. crispa levelét tejföllel szarvasmarhák repedezett tőgyére (Gub 2000), vagy lábsérülésére borogatóként (Butura 1979), a nemzetség több vadon termő tagját pedig színezőként és ízesítőként pálinkában ismerték (Gub 1993, 1996, 2000).

A kerti és mezei zsálya levelének főzetét a vizsgált településeken szájüregi megbetegedések esetén használják, de említették várandósság alatti fogyasztási tilalmát is. A feljegyzett alkalmazási módok és a korábbi etnobotanikai adatok (Borza 1968, Butura 1979) esetében napjainkban klinikailag bizonyított eredmények állnak rendelkezésre (ESCOP 1996).

A vizsgált növényfajokra vonatkozó, korábbi adatoktól eltérő népgyógyászati alkalmazások hátterében az adatok folyamatos fogyatkozása és változása, a csökkenő helyi érdeklődés, valamint az ismeretek továbbadásának hiánya áll, amely napjainkban a tradicionális tudáselemek gyűjtésének és feljegyzésének szükségességére utal.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk minden Homoród-völgyi adatközlőnek, akik szíves közreműködésükkel segítették gyűjtőmunkánkat. A tanulmányutakat a Nemzeti Kiválóság Program – Campus Hungary K+F projektekhez és képzési programokhoz kapcsolódó „Nemzetközi hallgatói mobilitás személyi támogatási rendszerének fejlesztése konvergencia program” című projekt (TÁMOP-4.2.4B/2-11/1-2012-0001), valamint a PD 108534 számú Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (2013-2016) támogatta.

Irodalom

Adam, K., Sivropoulou, A.,  Kokkini, S., Lanaras, T., Arsenakis, M.: Antifungal Activities of Origanum vulgare subsp. hirtum, Mentha spicata, Lavandula angustifolia, and Salvia fruticosa Essential Oilsagainst Human Pathogenic Fungi. Journal of Agricultural and 1998, Food Chemistry 46: 1739-1745. http://dx.doi.org/10.1021/jf9708296

Antalné, T. M.: Gyimes-völgyi népi gyógy­ászat. Budapest, Európa Folklór Intézet, L’Harmattan, 2003, 288.

Boris, Gy.: Népi gyógynövényismeret a székelyföldi Lövétén. Pécs, BSc Diplomadolgozat, Pécsi Tudományegyetem, 2010.

Borza, A.: Dictionar etnobotanic. Bukarest, Editura Academiei Republicii Socialiste Romania, 1968.

Butura, V.: Enciclopedie de etnobotanică românească. Bukarest, Editura StiinŃifică si Enciclopedică, 1979.

Csupor, D., Szendrei, K.: Gyógynövénytár. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt.,  2012, 203-208.

Engelbertz, J., Lechtenberg, M., Studt, L., Hensel, A., Verspohl, E. J.: Bioassay-guided fractionation of a thymol-deprived hydrophilic thyme extract and its antispasmodic effect. 2012, Journal of Ethnopharmacology141: 848-853. http://dx.doi.org/10.1016/j.jep.2012.03.025

ESCOP: Salviae folium (Sage leaf). Monographs on the Medicinal Use of Plant Drugs. Exeter, UK, European Scientific Cooperative on Phytotherapy, 1996.

Frendl, K: Népi növényismeret, népi humán- és állatgyógyászati adatok gyűjtése Székelyföldön. Mosonmagyaróvár, Diplomadolgozat, Nyugat-Magyarországi Egyetem, 2001.

Frendl, K., Balogh, L.: Etnobotanikai és etnomedicinai adatok Gyimesközéplok térségé­ből. 2004, Botanikai Közlemények, 91(1-2): 147-148.

Frendl, K., Balogh, L.: Gyimesi és Úz-völgyi csángó települések népi növényismerete. 2006,Kitaibelia, 11(1): 50.                                                                                                                                    

grigoleit, H. G., grigoleit, P.: Gastrointestinal clinical pharmacology of peppermint oil. 2005,Phytomedicine 12: 607-611. http://dx.doi.org/10.1016/j.phymed.2004.10.006

Gub, J.: Népi gyógyászat a Sóvidéken. –Hazanéző könyvek. 1991, Korond, Firtos Művelődési Egylet, 1: 4-16.

Gub, J.: Adatok a Nagy-Homoród és a Nagy-Küküllő közötti terület népi növényismeretéhez. 1993, Néprajzi Látóhatár, 1-2: 95-110.

Gub, J.: Erdő-mező növényei a Sóvidéken. –Hazanéző könyvek. Korond, Firtos Művelődési Egylet, 5, 1996.

Gub, J.: Borogatók, kenőcsök, sebtapaszok a Sóvidéken. 1998, Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve, 6: 266-276.

Gub, J.: Népi gyógynövényismeret a Nagy-Homoród mentén. In: Cseke, P., Hála, J.: „A Homoród füzes partján…” Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 2000, 47-55.

Hajlaoui, H., Trabelsi, N., Noumi, E., Snoussi, M., Fallah, H., Ksouri, R., Bakhrouf, A.: Biological activities of the essential oils and methanol extract of tow cultivated mint species (Mentha longifolia and Mentha pulegium) used in the Tunisian folkloric medicine. 2009, World Journal of Microbiology and Biotechnology, 25: 2227-2238. http://dx.doi.org/10.1007/s11274-009-0130-3

Halász, P.: Növények a moldvai magyarok hagyományában és mindennapjaiban. Budapest,General Press, 2010, 515.

Halászné, Z. K.: Adatok a moldvai magyarok gyógynövény-használatához. 1981, Gyógyszerészet, 25: 361-367.

Halászné, Z. K.: Sebkezelés a moldvai és a gyimesi magyaroknál napjainkban és Gelencén a XVIII. században. In: Halász, P.: „Megfog vala apóm szokcor kezemtül…” Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére. Budapest, Lakatos Demeter Egyesület, 1993, 109-116.

Holló, G., Rácz, G.: Plante folosite in medicina populară din Bazinul superior al Trotusului (Ghimes). In: Plantele medicinale din flora spontană al Bazinului Ciuc.  Harghita, Miercurea-Ciuc Cons. Pop. al Jud., 1968, 171-176.

Imelouane, B., Amhamdi, H., Wathelet, J. P., Ankit, M., Khedid, K. & El Bachiri, A.: Chemical composition and antimicrobial activity of essential oil of thyme (Thymus vulgaris) from Eastern Morocco. 2009,International Journal of Agriculture & Biology, 11: 205-208.

Kemmerich, B.: Evaluation of efficacy and tolerability of a fixed combination of dry extracts of thyme herb and primrose root in adults suffering from acute bronchitis with productive cough. A prospective, double-blind, placebo-controlled multicentre clinical trial. 2007, Arzneimittelforschung, 57(9): 607-615. http://dx.doi.org/10.1055/s-0031-1296656

Kon, K., Rai, M.: Antibacterial activity of Thymus vulgaris essential oil alone and in combination with other essential oils. 2012, Bioscience, 4: 50-56.

Király, G.: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Jósvafő, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, 2009, 356-357.

Kóczián, G., Pintér, I., Szabó, L. Gy.: Adatok a gyimesi csángók népi gyógyászatához.  1975, Gyógyszerészet, 19: 226-230.

Kóczián, G., Pintér, I., Gál, M., Szabó, I., Szabó, L.: Etnobotanikai adatok Gyimesvölgyéből.  1976, Botanikai Közlemények, 63(1): 29-35.

Kóczián, G., Szabó, I., Szabó, L.: Etnobotanikai adatok Kalotaszegről. 1977, Botanikai Közlemények, 64(1): 23-29.

Kuzma, L., Rozalskib, M., Walenckac, E., Rozalskac, B., Wysokinska, H.: Antimicrobial activity of diterpenoids from hairy roots of Salvia sclarea L.: Salvipisone as a potential anti-biofilm agent active against antibiotic resistant Staphylococci.2007, Phytomedicine, 14: 31-35. http://dx.doi.org/10.1016/j.phymed.2005.10.008

Molnár, Zs., Babai, D.: Népi növényzetismeret Gyimesben I.: Növénynevek, népi taxonómia, az egyéni és közösségi növényismeret. 2009, Botanikai Közlemények, 96(1-2): 117-143.

Molnár, Zs., Babai, D.: Sajátosságok a gyimesi népi növény- és növényzetismeretben.  2010, Korunk, 3(21): 1.

Papp, N.: Népi gyógynövény-ismereti kutatások a kolostori gyógyászatban és Erdélyben (2007-2010). 2011,Kaleidoscope E-journal, Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat, 2(2): 76-88.

Péntek, J., Szabó, T. A.: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Bukarest, Kriterion, 1985, 367.

Rab, J.: Újabb népgyógyászati adatok Gyimesből. 1982, Gyógyszerészet, 26: 325-333.

Rab, J., Tankó, P., Tankó, M.: Népi növényisme­ret Gyimesbükkön. –Népismereti dolgozatok, Bukarest, Kriterion, 1981, 23-38.

Rápóti, J., Romváry, V.: Gyógyító növények. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1977, 148-149.

Szabó, L. Gy.: Népi gyógynövényismeret Kalotaszegen és Gyimesvölgyében. 2002, Turán,32(5/4): 39-52.

Szabó L. Gy.: Gyógynövény-ismereti tájékoztató gyógyszerészeknek, orvosoknak, kertész- és agrármérnököknek, biológiatanároknak. Baksa-Pécs, Schmidt und Co., Melius Alapítvány, 2005, 302.

Szabó, T. A., Péntek ,J.: Ezerjófű. Etnobotanikai útmutató. Bukarest Kriterion, 1976, 254.

Van der Broucke, C. O., Lemli, J. A.: Spasmolytic activity of the flavonoids from Thymus vulgaris. Pharmaceutisch Weekblad, scientific edition5, 1983, 9-14.

Vasas, S.: Népi gyógyászat, kalotaszegi gyűjtés. Bukarest, Kriterion, 1985, 197.

Vofkori, L.: Utazások Székelyföldön. Budapest, Pro-Print Könyvkiadó, 2007, 494.

Wichtl, M.: Herbal Drugs and Phytopharmaceuticals. Boca Raton, CRC Press, 1994, 440-443. 

WHO: Herba Thymi. In: WHO Monographs on Selected Medicinal Plants.– Geneva, World Health Organization, 1., 1999, 259-266.