Művelődés-, Tudomány- és Orvostörténeti Folyóirat
2016/12           ISSN: 2062-2597
Cím: The Reception of Psychoanalysis in Hungarian Journals and among Hungarian Writers in the First Four Decades of the 20th Century*

Title: A pszichoanalízis magyar recepciója magyar szerzőktől a 20. század első évtizedeiben megjelenő magyar folyóiratokban
[Letöltés]
Szerző(k): Hárs György Péter, Dr. PhD - Eötvös József Főiskola, Wesley János Lelkészképző Főiskola
Rovat: A modern orvostudomány története napjainkig
Kötet: 2015/10
DOI: 10.17107/KH.2015.10.46-66
Kulcsszavak:
Hungarian journals, Ignotus, Krúdy, Füst Milán, Karinthy
Keywords:
Hungarian journals, Ignotus, Krúdy, Füst Milán, Karinthy
Abstract:

Jelen írás egyrészt a pszichoanalízis magyar recepcióját mutatja be a múlt század első évtizedeinek egyes folyóirataiban, másrészt a pszichoanalízissel közelebbi kapcsolatot ápoló magyar írók munkásságában. A tanulmány első fele foglalkozik a folyóiratokban való megjelenéssel. Előzetes kutatásaim három olyan eredményt hoztak, amely nem közismert a magyar pszichoanalízis történetével foglalkozó irodalomban. 1. A mainstream pszichoanalízistöténet-írás nem foglalkozik azzal, hogy pszichoanalitikusok mennyi nem analitikus jellegű írást, ill. egyéb művet publikáltak. 2. Szintén aránytalanul alulreprezentált a „szakadár” egyesületek szerepe és képviselete a tudományos életben és a sajtóban. 3. Végül meg kell említenem, hogy a pszichoanalízis recepciója és reprezentációja a folyóiratokban elsősorban – Ferenczi és Hollós kivételével – nem a közismert nagy nevekhez köthető. A tanulmány második része négy magyar író, Ignotus, Krúdy, Füst Milán és Karinthy pszichoanalitikus tárgyú írásain keresztül mutatja be a recepciót, rámutatva arra, hogy sajnos, ez a recepció korántsem volt kölcsönös, azaz a pszichoanalitikus társadalom nem fogadta be és el a „kívülállók” elméleteit, noha azok számos új szempontot vethettek volna föl és vetnek föl a ma olvasója számára. Kitérek a személyes kapcsolatokra is, és igyekszem kiemelni az egyes szerzők látásmódjának és gondolatainak eredetiségét, továbbá, ahol lehet, hozzájárulásukat a korabeli magyar pszichoanalízishez. Az írást terjedelmes irodalomjegyzék egészíti ki, részben az eligazodás segítésére és állításaim alátámasztására, részben a további kutatások segítése céljából.


1. In 1914 Freud still wrote in his history of psychoanalysis: „Hungary, so near geographically to Austria, and so far from it scientifically, has produced only one collaborator, S. Ferenczi, but one that indeed outweighs a whole society.” (Freud 1914: 33) Conversely, in 1923 he added a footnote to this statement: „In Hungary a brilliant analytic school is flourishing under the leadership of Ferenczi.” (Freud 1914: 34) And in a letter from 27. August 1918 Freud wrote to Abraham: „It is to be expected that Budapest will now become the headquarters of our movement.” (Falzeder 2002: 382.) In the same year in November Ferenczi wrote to Freud: „The home of Ψα. is indeed Budapest and not Vienna; you should move here!” (Ferenczi Letter, 1918: 313.). But what about Hungarian psychoanalyis? Can we tell a unique story of it and if we can, what story can be told? Was it something special in contrast with other movements, and/or Freud’s own notions were only a production of the historical situation and the pesonal relationships?

Let us try to find one and I think not the only solution.

I think that among other societies and local groups the early Hungarian psychoanalysis was really in a special situation at least from three aspects. The first one is the person of Ferenczi. The second one is the role of Ignotus, who was one of the founders and the editor in chief of the journal Nyugat. The third one is the connection with writers through this journal and the forming of the so called „Budapest School” of psychoanalysis with its characteristics: a tight bind to literature, arts and politics, interest in biology and etology. I will speak here only about some literary interrelations.

Ferenczi, the preferred „son” of Freud was the one who suggested the founding of an international psychoanalytic society in 1910. The Hungarian one was founded in 1913. The founding members were: Sándor Ferenczi as chairman, István Hollós[1] as vicechairman, Sándor Radó[2] as rapporteur, Lajos Lévy[3] the later family doctor of Freud as treasurer and Ignotus[4] as the only member without functions.

One of the journals publishing psychoanalysis and about it was „Nyugat” (The West) founded in 1909, and the editor in chief was Ignotus. So, this gave plenty of rope for publishing psychoanalitical articles or articles about psychoanalysis. At that time some orther journals also published psychoanalylical articles: „Huszadik Század” (XX. Century), „Korunk” (Our Age), „Szabadgondolat” (Free Thinking) and „Művészet” (Art). Interestingly, the authors were not only „Freudians”, but mostly coming from the Hungarian Adlerian and Stekelian societies. Others were „outsiders”, not being a member of any society, but determining the evolution of the Hungarian psychoanalysis, as Géza Csáth. First let us see the journals as a potential forum for psychoanalysis. Among the three societies the only one which had no own journal was, surprisingly, the Hungarian Psychoanalytic Society. The  Hungarian Association for Individual Psychology had three journals, the „Emberismeret” (Understanding Human Nature), „Gyermekvédelem” (Children’s Defense) and „A jövő útjain” (On the Ways of Future) and the Association of Independent Medical Analysts (the Stekelian group) had one titled „Lélekkutatás” (Investigation of the Psyche) which was a „Psyhoanalytical, Medical, Social Science, Jurisprudental and Pedagogical Review”. Naturally, these professinal journals had much less readers than the formerly mentioned non-professional ones and lived only for two-three years.

However, most of the researchers of this age and topic take it as evidence that the strongest representative of Hungarian psychoanalysis was the Freudian school. The truth is absolutely different and more colourful. Let us see some data and details from the first decades. The Association of Independent Medical Analysts was founded in 1925 by Sándor Feldmann[5]. The Individual Psychological Society functioned from 1927 to 1950. Its founder was István Máday[6]. About 1930 in both societies tehere were 10-15 members, while the Hungarian Psychoanalytical Society had 18. I think it takes not a big difference.

And as we will see the members of both dissident societies were present on the pages of Hungarian journals and in the scientific life as well. Unfortunately, the official story-telling of Hungarian psychoanalysis almost erased the Adlerian and Stekelian schools from the history.

So let us turn back to Nyugat and the other forums. In Nyugat there were published more than 50 articles between 1908 and 1941 about psychoanalysis or touching this case. Beside the Autobiography of Freud (1925/1993) and Ferenczi’s 8 writings[7], 13 psychoanalysts published 15 writings[8]. Three of them were individualpsychologists, two of them Stekelian and two so called „wild analysts”: the painter Róbert Berény and the writer and physician Géza Csáth (dr. József Brenner). Beside this we have four works of polite literature – two from Dezső Kosztolányi, one from Gyula Illyés and one from Ignotus.[9] In Művészet which functioned from 1902 to 1915 we can find 13 psychoanalytic writings – mostly from Sándor Varjas (9)[10], but from the 13 11 are from three psychoanalysts[11]. In Korunk 1926 – 1940, there were published more than 150 articles from more than 50 authors. This means 13 analitysts[12] with 42 writings: among them 4 individualpsychologysts and 3 Stekelian. The individualpsychologist Olivér Brachfeld alone published 16 articles[13] (details in Literature) while Ferenczi only one (Ferenczi A család, 1928). Another curiosity of this journal that it published writings from foreign authors like Wilhelm Reich (1934), Alfred Döblin (1928) and Alexander Luria (1932). The journal Huszadik Század existing from 1900 to 1919 published more than 50 articles on psychoanalysis from 25 authors. From Sándor Varjas can be found 11 writings (details in Literature), from Géza Csáth and from Ferenczi both two (Csáth Az emberismeret, 1909; Csáth A művészetek, 1910; Ferenczi 1910, 1911).

As a summary, we can state that only in these four journals there were more than 250 psychoanalysis-related writings published nearly from hundred authors during 30 years. We can find among them nearly hundred articles from 28 analysts. Most of them were published by the members of the Hungarian Psychoanalytic Society – but if we examine the overlaps between the authors of the four journals we will see the mutual preferencies of the authors and the editorial boards. In Nyugat the representation of the three analytical schools is relatively balanced; in Művészet there were only Freudians; they also dominated in Huszadik Század but not exclusively; and in Korunk the proportion of presence of the other two schools – the Adlerians and the Stekelians – is higher.

Reading these articles, however, one can suggest a thematic division of them. My idea – following a former study – is like this: 1. Psychoanalysis and marxism; 2. Psychoanalysis and the dissidents; 3. Psyhoanalysis abroad; 4. Mass psychology; 5. Psychoanalysis and social praxtice; 6. The place of psychoanalysis in the theory of science; 7. Psychoanalysis and literature and arts; 8. The newest results of psychoanalysis.[14]

We could make our short statistic about the reception of psychoanalysis in Hungary in the first decades of the 1900’s. But fortunately we have another source of it from Géza Szilágyi, the Hungarian poet and member of the Hungarian Psychoanalytic Socitety. In 1920, he wrote a summarizing study on the Hungarian literature of psychoanalysis from 1914 to 1919 (Szilágyi Psychoanalytical, 1920). From his article we can know that the repertoir was rich. Szilágyi put down a thematical enumeration, and tells about the following nine projects: psychology, group-psychology, psychology of religion, sociology, jurisprudence, folk-lore, mithology and fairy tales, natural philosophy, aesthetics, arts and literature. In his report there are mentioned beside the „professional psychoanalysts”, that is, members of a society, some writers, journalists and poets as well, like the staff of the „Jung-Ungarn”, and Dezső Kosztolányi, Frigyes Karinthy, Sándor Bródy, Géza Csáth, Mihály Babits, Milán Füst and others. As I see, the report of Szilágyi confirms my hypothesis, which I have to state nearly hundred years later, that psychoanalysis was in a very tight connection with literature and arts in Hungary – but I think, we must make some distinctions, to get closer to the problems. Naturally, we can not question the effect of psychoanalysis on literature and arts, but the interpretations may be high-handed, and if I want to, I can psychoanalytically interprete every work from all centuries. From this point of view I suggest to focus on non-analyst writers and their theoretical analytical writings, who we can learn from something today as well.

I would mention four examples for the literary connections: Ignotus, Milán Füst, Frigyes Karinthy and Gyula Krúdy. These writers and poets had put down theoretical remarks that are worthy of note for us.

I will briefly touch on the possible causes of how these authors turned to and turned away from psychoanalysis several times. And I will shortly mention some literal interrelaitons of the genesis of Ferenczi’s Thalasssa (Ferenczi Katasztrófák, 1928) – the role Ignotus, Babits and Karinthy could play in it.

2.   Let us start with Ignotus.[15] I can not deal here and now with the personal and professional relationships of Ignotus and Freud. But I must mention that Ferenczi in a study from 1908 (Ferenczi 1991) – this is the year of the acquaintance of Ferenczi and Freud – in a parenthetic remark wrote just apropos of Ignotus: „for any useful writings on individual-psychology we have to go not to scientific literature, but to belles-lettres.” (Ferenczi 1994: 18.)  However, there is a part of this sentence missing from both the English and the German versions or translations. The Hungarian version begins with this: „As against those who look down to belletristics with sarky disparagement from the height of their medical authority.” (Ferenczi 1991: 31.) And I think it is against Freud as well.

Moreover, Ignotus wrote a poem dedicated to Ferenczi in 1911 (Ignotus: Tengerparti, 1911), which I will discuss later. In turn, Ignotus considered the stylist talent of Freud as one cause of the popularization of psychoanalysis.

Ignotus was also the counsellor of Ferenczi concerning the practical questions of the Hungarian psychoanalytic movement, and he was the first critical audience of the new theories of Ferenczi and the stylistic corrector of his writings.

The frames of the attitude of Ignotus to psychoanalysis came from his preference to racionality on one side. The other source is in turn his belief in the personal healing ability of the doctor and the unbelief in the therapeutic omnipotence of psychoanalysis. In this conviction the book of István Hollós, Búcsúm a Sárga Háztól (Behind the yellow wall) (Hollós 1927) certainly played a great role.  On this book Ignotus wrote a recension in Nyugat (Ignotus 1928).

The most interesting and original psychoanalytic theories of Ignotus were about animals. The „psychoanalysis of animals” had never belonged to the mainstream interests of psychoanalysis, although for example Groddeck[16] published a related study (Groddeck 1989) and Máday wrote a book on the psychology of horses (Máday 1912, 1914) and Pál Alexander[17] also published an article touching this theme in Korunk (Alexander 1928). In the review of the book of Hollós Ignotus also put the unusual question „if there are mad among animals?” However, Ignotus also clearly saw that not all human attributions can be explained from our animal being. The other definiteness of human – as Ignotus said its „unfortunate fortune” – is reason and culture. So it is natural that his own conception of psychoanalysis and his thoughts about animals leads to a psychoanalytically founded social criticism. For this may be surprising that the liberal Ignotus esteemed psychoanalysis conservative. In the mentioned review on Hollós he designated the human being as „an animal exposed to, nearly determinated to madness”. This determination is manifested in the collective obsessions related to the institutions of marriage, of family and and of madhouse – and from the former ones there is often a direct way to the last one. The paradox Ignotus noticed is that the pressure of these ties can only be healed by another tie: by a natural tie, a new collectivity. So Ignotus was a devotee and a forerunner of some antipsychiatry.

Gyula Krúdy who was also a friend of Ferenczi but was a friend of Lajos Lévy too, who was his family doctor just as that of Freud, could be able to establish a new context of interpretation of the Freudian dream-theory with his Álmoskönyv (Book of Dreams) (Krúdy 1997).[18] This and other works of Krúdy were characterized in relationship with psychoanalysis: an unbelief of what can be unriddled analytically and what not. However he thought that analytical interpretation may be valid, if we do not restrict the idea of repression only to sexuality – not even in its widest meaning. Although Freud himself saw the correspondence between dreams and death, Krúdy saw it in another way. Freud never thought that dreams can be consolatory, for him they were the means of understanding and self-understanding. In Krúdy the „consolatory” role of dreams is confronting the therapical effects of interpretation in classical psychoanalysis.

The Book of Dreams of Krúdy can be read not only as a writing of „good” or „bad” quality polite literature, but as the retextualizing of the psychoanalytical dream-theory as well. As such a frame in which the psychoanalytic dream-theory is only one among more others – and consequently this reacts upon the interpretation of psychoanalysis as well. So we can turnback the problem of context. The question now is not that how this writing fits in the context of the work of Krúdy or that of the Hungarian or whatever literature, but how it can alter the context of the reception of psychoanalysis – so how it can recontextualize it.

Krúdy similarly to Ignotus had doubts about the therapical benefits of psychoanalysis, but for him the other crucial causes were the worldwar and the events in Hungary in 1918-19: in Krúdy’s thinking psychoanalysis failed not only as a personalized healing method, but as the possible healer of humanity.

Milán Füst[19] – as it is usual from him – spoke about psychoanalysis and analysts in the manner of resentfullness. The only exception was Georg Groddeck, whom he had a great regard for. He also wote a commemoration on the death of Groddeck, called him „a great-great doctor” (Füst: 1934). Groddeck was both his doctor and his friend. The own „psychology” of Füst, partly certainly thanks to the effects of Groddeck, in excess of his time overstepped the Freudian structure of personality. Füst thought not together with, but parallel with analysts. However, for the elaborating of his irregular themes he either could find allies in psychoanalysis versus academic psychology, and he could even have found ones if he had not been a patient as well. The cause of his critics and agreements eventually is the same: neither he himself nor the psychoanalysts noticed that he – as Groddeck or Karinthy – works with another concept of soul. Füst esteemed the analytical theories once too simplistic, at other times too labyrinthine.

Füst had personal, sometimes even friendly relationship with many Hungarian psychoanalysts. But these relations were very ambivalent. For example some short characterization of some analysts by Füst[20]: József Mihály Eisler is „a little outlaw, - a snipe”, Róbert Berény is „an ox”, Imre Hermann is „a culture-cow and master of culture-cows” and also „an ox”, but István Hollós „is not a clever man either”, and László Révész is „an empty vessel” that one day had been filled with psychoanalysis, Géza Róheim is „a rough mind, rather dumbshit than clever”.[21] For Füst there were other prejudices because of the putative „stealings” from him of such analysts as Jung or Lacan. He seriously thought that he previously elaborated the mirror theory of Lacan (Füst: 1999, 1335.) and the intro- and extraversion theory of Jung (Füst: 1909; 2002, 665.). About Jung for example he writes this: „In 1909 I have written a study in Nyugat on the  intraverted (sic!) and extraverted artistic interest – no one has paid attention to it till Jung hase not written the theme as his own revelation and has gained world-wide fame for it.” (2002, 665.) And about Lacan in his diary he put down this sentence: „A young French psychoanalyst – as I hear – has written the mirror-stadium – he has written about I have propagated twenty years ago, that is ’everything what is being wants to be and being reflected and turns into something just by reflection.....’” (Füst: 1999, 1335.).

We may separately deal with the relationship of Füst and Ferenczi. This relation was shadowed by the sibling rivalry because of their common friend and analyst, Georg Groddeck.

There are some parallel problems appearing in the writings of Füst and Ferenczi. I think  they both had a common source: Georg Groddeck. These problems can be grouped around three concepts: (1) mimicry as a defense mechanism, (2) the It and (3) the „Tibetan psychology”[22]. The „Tibetan psychology” went into action against the Freudian doctrines at two points correlating with each other. One is the structure of the mental personality, the other is about the mental abilities of the child. Groddeck thought that the mental personality consists of three parts: the man, the woman and the child. Besides, according to him the It covers the whole soul and body, so it covers the layers of the Freudian psychic apparatus as well.

In the drawing-away of Füst from psychoanalysis the personal resentfullness had surely played a big part, but certainly one other reason was that his multiple tryings with analysis did not bear for him the expected fruits.

I can say something similar about Karinthy, whose name is usually mentioned together with Ferenczi’s Thalassa (Ferenczi Katasztrófák, 1997) mainly in connection with his novel Capillária (Karinthy 1921). However it is rarely underlined that on one hand he moved toward an analytical social psychology and on the other hand – most emphatically in his work  Én és Énke (Karinthy 1981), the title is a hardly translatable pun but nearly means Me and My where the „y” is also a diminutive, so it means „me and the little me” – similarly to Füst he outlined a new and more complex structure of personality than that of the classical psychoanalysis. Henceforth I will use the terms „me” and „my” in this sense.

It is a fact that the problem of language is what eminently sets together and separates Karinthy and Ferenczi. For Ferenczi tongue is also the „tongue of soul”, but within it the language of passion and the language of tenderness[23], a language which determines our psychosexual development and which and the effects of which the sexualpsychology and the developmental psychology are able to picture. For Karinthy language – altough in the Capillaria it bears these dimensions as well – is in the first place a socialpsychologycal question. And if his „gulliveriads” were journeys outside of the skull and if Karinthy had a journey around his skull[24], so in this system the Me and My is some „journey inside the skull”.

A good few people think that My may be aquivalent with some elements of the psychoanalytic opinions about the psychic apparatus. But My is not the unsonscious. My is neither the Id, nor the Super-ego. My is another Me within the Me, precisely said another human being. Homunculus. Minimalisierter Doppelgänger. For Karinthy the Me is not in any form the Ego of the Freudian terminology, who balances between the Super-ego and the Id. The Me of Karinthy is just the human being together with its conscious and unconscious aspects. So My also has its Id, Super-ego and Ego as the Me has them. Consequently, My itself is poliphonic. This duplication or multiplication of the poliphony of soul is what essentially differentiates the psychology of Karinthy – similarly as that of Groddeck or Füst – from the traditional psychoanalysis.

In turn behind the reservations of Karinthy about psychoanalysis similarly as those of Krúdy there were partly the experiences of the worldwar and similarly as Füst there were personal causes. It is hard to be objective for one whose own wife was flirting with psychoanalysis. Besides his considerations concerning the theory of sciences, his own expectations for (rational) science had not met what he conceived to see in psychoanalysis as science. 

The last thing I have to speak about is the book Thalassa of Ferenczi which meant the first cracking of his friendship with Freud. Even in Hungary only a few one know what a great role played the literary world in the formation of Thalassa. In Hungary, and I think abroad too, the doctrines of psychoanalysis were shared mainly in cafes, restaurants and pubs. Three data to the genesis of Thalassa: the first is the mentioned poem of Ignotus to Ferenczi, the Tengerparti alkonyat (Maritime Gloaming) published in the Nyugat in 1911.

            The next one is a letter from Ignotus to Mihály Babits from 1912. Here Ignotus wrote that he reported Ferenczi about the symbol-concept Babits made in one of his essays: „One observation or thesis of your understanding study (…) is that the symbolness of the symbol is primal and the intellect walkes only after it with a limp: this is really a trouvaille, and suits one of the main laws of psychology: – I have yet brought to the attention of our excellent Dr. Ferenczi.” (Babits 2003: 74.) The problem of the symbol appears in the Freud-Ferenczi correspondence soon after these events.[25]

            And the third one is the book Capillária from Karinthy – published in 1921. Karinthy here writes about the fifth journey of Gulliver. The story takes place in the depth of the ocean, where Gulliver finds a very extreme society: beautiful young women, the „oihas”, among them the queen, who governs and rules this society. The „oihas” deal mainly with chatting. The other part of this society are men little as a thumb, the „bulloks”, who are working and serve as meal for the women. So this is a literary fiction about the sea, while Thalassa is a scientific one.

If these three texts are about the sea and the symbol, I must suggest: just see and symbolize. 

3.  Summary. This study is about the Hungarian reception of psychoanalysis in some journals in the first decades of the XX. century on the one hand, and in the work of Hungarian writers being in close relationship with psychoanalysis on the other. The first part is dealing with the publications of psychoanalysts in the journals. My former research produced three such results which are not generally known in the literature concerning the history of Hungarian psychoanalysis. First: the mainstream history of psychoanalysis does not engage in the phenomenon how many not-psychoanalytical writings and/or other works (of art) were published by psychoanalysts. Secondly: the presence of „dissident” schools or associations and the „wild analysts” in the scientific life and in the press is under-represented as well. Thirdly: I must mention that the reception and representation of psychoanalysis in Hungarian journals can not be principally binded – except Sándor Ferenczi and István Hollós – to the wellknown „great” names. The second part of the study is demonstrating the literal reception of psychoanalysis through the works of four contemporary Hungarian writers and/or poets – Ignotus, Gyula Krúdy, Milán Füst and Frigyes Karinthy – pointing out that, unfortunately, this reception was not mutual: that is, the psychoanalytical society did not accept and adopt the theories of the „outsiders” although they would have proposed – and are proposing today – several new aspects and points of views for the reader of the past and the present as well. I have touched on the personal connections between writers and psychoanalysts and tried to emphasize the originality of the way of looking and thoughts of the mentioned authors, furthermore – where it was possible – their contribution to the formation and evolution of thecontemporary Hungarian psychoanalysis. I added an extensive bibliography to the study partly for helping the orientation in this field and for strenghtening my statements, and partly for facilitating further research.

Literature:

ALEXANDER P.: A termeszállam, mint biológiai egyén. (Pszihoanalitikus kisérlet a rovartársadalom megértésére). Korunk, 1928/10. on 11. 03. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1928&honap=10&cikk=4645

Babits Mihály levelezése 1911-1912. Magyar Könyvklub, Budapest, 2003.

BERÉNY R.: Pór Bertalan kiállítása a „Könyves Kálmán”-ban. Nyugat, 1911/4. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Bartók Béla esete. Nyugat, 1911/11. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Új magyar zene egyesület. Nyugat, 1911/24. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: A velencei magyar ház. Nyugat, 1912/3. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Az U. M. Z. E. március 22-i hangversenyén. Nyugat, 1912/7. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Rézkarc. Nyugat, 1912/20. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Fejtanulmány a Nyugatnak. Nyugat, 1912/22. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: A Nemzeti Szalonbeli képekről. Nyugat, 1913/3. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Oesterreichische Künstler. Nyugat, 1913/6. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: A festői közlés. Nyugat, 1913/7. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: A Thoman-Szigeti-Son trió. Nyugat, 1913/7. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Lhévinne József. Nyugat, 1913/22. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Arcképrajz. Nyugat, 1913/24. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Rodin beszélgetései a művészetről. Nyugat, 1914/6. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Weiner Leo. Nyugat, 1916/5. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Ecsetrajz. (a) Nyugat, 1931/8. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BERÉNY R.: Ecsetrajz. (b) Nyugat, 1931/8. on 11. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.:Ramón Gómez de la Serna. Nyugat, 1931/10. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.: Unamuno a ponyván. „San Miguel Bueno, Mártir” Editorial Atlantida, Madrid. Nyugat,1931/10. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.:Xenius, az író-Coriolánus. Nyugat, 1932/9-10. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.:Josep-Maria de Segarra. „Cançons de rem i de vela” – Les Ales Exteses kiadása, Barcelona. Nyugat, 1932/18. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.: López-Picó Epitalami. Op. XXV. Barcelona, Editorial Altés. Nyugat, 1932/18. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.:Unamuno új drámája. El otro. (A másik.) Madrid. Nyugat, 1934/3. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.: Spanyol nagyságok tündöklése és bukása. Nyugat, 1935/6. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.: A háromszázéves Lope de Vega. Nyugat, 1935/7. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.:Maimonides: Mai tévelygők kalauza. Nyugat, 1935/7. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.: Alfred Adler halálára. Korunk, 1937/7-8: 650-654.

BRACHFELD O.: A kilencedik nemzetközi bölcseleti („Descartes”) kongresszus Párizsban. Korunk, 1937/9: 765-768.

BRACHFELD O.: A színház a mai Spanyolországban. Korunk, 1937/11: 967-969.

BRACHFELD O.: Jósé Rubén-Romero. Korunk, 1937/11/: 984-986.

BRACHFELD O.:Montaigne aktualitása. Nyugat, 1937/4. on 10. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

BRACHFELD O.: Ventura Garcia Calderon. Korunk, 1938/1: 70-72.

BRACHFELD O.: Bölcselet és számkivetés. Korunk, 1938/2: 162-163.

BRACHFELD O.: A XVIII. századbeli búbos abbé s a környezet- és a fajlelmélet. Korunk, 1938/3: 272-275.

BRACHFELD O.: Ugo von Hofmannsthal és Victoe Hugo. Korunk, 1938/4: 382-384.

BRACHFELD O.: A sajtótudomány mai állása. Korunk, 1938/5: 394-402.

BRACHFELD O.: Az „időfélelem” fogalmához. Korunk, 1938/5: 435-438.

BRACHFELD O.: Merre tart a pszichoanalízis? Korunk, 1938/6: 481-488.

BRACHFELD O.: Kényszernevelés altruizmusra. Korunk, 1938/6: 546-547.

BRACHFELD O.: Járás és jellem. Korunk, 1938/9: 762-765.

BRACHFELD O.: Még egyszer a pszichoanalízisről. Korunk, 1938/11: 1006-1008.

BRACHFELD O.: Pierre Janet (Nekrológ egy élőről). Korunk, 1938/12: 1064-1066.

CSÁTH G.: Éjszakai esztétizálás. Nyugat, 1908/1. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Vén cigányok. Nyugat, 1908/1. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Eliána. Nyugat, 1908/5. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Vándor-Weiner Leó. Nyugat, 1908/5. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Anyagyilkosság. Nyugat, 1908/9. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Délutáni álom. Nyugat, 1908/17. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Bartók Béla. Nyugat, 1908/9. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Puccini. Nyugat, 1908/22. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: A hegyek alján. Nyugat, 1908/23. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Emlékirat eltévedésemről. Nyugat, 1908/24. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Koessler János. Nyugat, 1908/24. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Az emberismeret és a társadalmi fejlődés. Huszadik Század,1909/4: 341-347.

CSÁTH G.: Bartók Béla új kottái. Nyugat, 1909/2. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Lányi Ernő új dalai. Nyugat, 1909/3. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Opium (Egy idegorvos leveles ládájából). Nyugat, 1909/4. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Kun László. Nyugat, 1909/4. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Bartók Béla első suiteje. Nyugat, 1909/6. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: A pesti dal. Nyugat, 1909/7. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Orvosi emlékiratok. Nyugat, 1909/19. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Beretvás Hugó Ady-dalai. 1909/24. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Ferdinand Loewe. Nyugat, 1909/24. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: A művészetek élvezése és az emberismeret. Huszadik Század, 1910/1-2: 273-275.

CSÁTH G.: Jegyzetek egy új rajzgyűjteményről és a művészetekről. Nyugat, 1910/2. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Weiner Leó – Op. 6. Nyugat, 1910/3. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Az isteni kert. Szomory Dezsőről és novellás könyvéről. Nyugat, 1910/6. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Bartók Béla és Kodály Zoltán. Nyugat, 1910/7. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Egy vidéki gimnazista naplójából. Nyugat, 1910/9. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Kálnoki Bedő Béla. Nyugat, 1910/18. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Hegyszoros. Nyugat, 1910/19. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: „Musique moderne hongroise”. Nyugat, 1910/20. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Beethoven-Bartók. Nyugat, 1910/23. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Várkonyi Béla. Nyugat, 1910/23. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.:Új hangjegyek: Kodály Zoltán. Nyugat, 1910/23. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Orvosi emlékiratok. Nyugat, CSÁTH G.: Nádor Mihály és Szirmay Albert. Nyugat, 1911/3. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Zágon Vilmos Géza. Nyugat, 1911/3. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Mahler. Nyugat, 1911/11. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Új kották (Lányi Ernő, Reinitz Béla, Kovács Sándor). Nyugat, 1911/11. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa. Budapest, Eggenberger, 1912. (Újabban in: Egy elmebeteg nő naplója. Csáth Géza ismeretlen orvosi tanulmánya. Szerk. SZAJBÉLY M. Budapest, Magvető Kiadó, 1978., 27-221.)

CSÁTH G.: Lányi Ernő. Nyugat, 1912/3. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Reinitz Béla és Farkas Ödön Ady-dalai. Nyugat, 1912/17. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Beretvás Hugó Ady-dalai. Nyugat, 1912/22. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Egyptomi József. Nyugat, 1912/22. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: „Souvenir”. Nyugat, 1913/6. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G. (Dr. Brenner József): A tudományos megismerés útja. Kopernikus – Darwin – Freud. Szabadgondolat, 1914/6: 175-180.

CSÁTH G.: Weiner „közjáték”. Nyugat, 1914/4. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

CSÁTH G.: Tálay főhadnagy. Nyugat, 1914/11. on 10. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

DÖBLIN, A.:Balsikerü metamorfozis. Korunk, 1928/11. on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00400/00458/00228/korunk_EPA00458_1928_011_4687.html

EISLER M. J.: Bokros Dezső. Nyugat, 1914/6. on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

EISLER M. J.: Valeur és vonal. Művészet, 1908/2: 83-87.

ERŐS F.: A Korunk című folyóirat és a pszichoanalízis (Szemelvények Neufeld Béla írásaiból). Pszichológia, 1986/2, 293-307. ERŐS F. – KAPÁS I.: Viták a pszichoanalízisről a két világháború között a magyar nyelvű baloldali publicisztikában. Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság VII. Országos Tudományos Konferenciáján. Budapest, 1985 március 6-8. Kézirat.)

FELDMANN S.: A kényelmetlen kultúra. Korunk, 1930/5. on 11. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1930&honap=5&cikk=5194

FERENCZI S.: Pszichoanalízis és pedagógia. Huszadik század, 1910/1-2: 55-58.

FERENCZI S.:A pszichoszexuális impotencia analitikai értelmezése és gyógyítása. In: Lélekgyógyászat. Válogatott írások. Budapest, Kossuth, 1991, 25–46.

FERENCZI S.: Anatole France mint analitikus, Huszadik század, 1911/8-9: 151-157.

FERENCZI S.: Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa. Írta Brenner József dr. elme- és idegkórtani klinikai gyakornok Budapest (Eggenberger). Gyógyászat, 1912.június 16., 399. (New edition in: CSÁTH G.: Egy elmebeteg nő naplója. Ed. SZAJBÉLY M.. Budapest, Magvető, 1978, 225-226.)

FERENCZI S.: Schopenhauernak Goethéhez írt egy levele, pszichoanalitice nézve. Nyugat, 1912/13, II. 43-49. on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm. (Later in: FERENCZI S.: Ideges tünetek keletkezése és eltűnése és egyéb értekezések a pszichoanalízis köréből. Budapest, 1914, 1919. (on the cover: 1920.), 152-162. (Newest edition: Ferenczi Sándor. Ed. ERŐS F., Budapest, Új Mandátum, 2000,52-58.)

FALZEDER, E. (Ed.): The Complete Correspondence of Sigmund Freud and Karl Abraham 1907-1925. London, New York, Karnac, 2002.

FERENCZI S.: A pszichoanalízisről s annak jogi és társadalmi jelentőségéről. Nyugat, 1913/22. on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm, Gyógyászat, 6, 88-91. (Newest edition: Lelki problémák a pszichoanalízis tükrében. Válogatás Ferenczi Sándor tanulmányaiból.Ed. LINCZÉNYI A., Budapest, Magvető, 1982, 158-174.)

FERENCZI S.: A veszedelmek jégkorszaka. Nyugat, 1914/16-17, II, 268,on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: Ferenczi Sándor. Ed. ERŐS F., Budapest,Új Mandátum, 2000, 71.)

FERENCZI S.: A mese lélektanáról. Nyugat, 1918/17. II, 376-377, on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: Ferenczi Sándor. Ed. ERŐS F., Budapest, Új Mandátum, 2000, 58.)

FERENCZI, S.: Letter from Sándor Ferenczi to Sigmund Freud, November 24, 1918. In: The Correspondence of Sigmund Freud and Sandor Ferenczi Volume 2, 1914-1919, 313-315.

FERENCZI S.: A mechanika lelki fejlődéstörténete. Kritikai megjegyzések Ernst Mach egy tanulmányához. Nyugat, 1918/19, II, 487-494.URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: Ferenczi Sándor.ed. ERŐS F., Budapest, Új Mandátum, 2000,198-203.)

FERENCZI S.: Pszichoanalízis és társadalompolitika. Nyugat, 1922/8, I. 554-555, on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm. (Newest edition: Ferenczi Sándor. Ed. ERŐS F., Budapest,Új Mandátum, 2000, 72-74.)

FERENCZI S.: Altató és ébresztő tudomány. Nyugat, 1924/1, I. 72-73,URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: Ferenczi Sándor. Ed. ERŐS F., Budapest, Új Mandátum, 2000, 72-74, 220-221.)

FERENCZI S.: Ignotus – a megértő. Nyugat, 1924/23, II, 23, on 11. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: Ferenczi Sándor. Ed. ERŐS F., Budapest, Új Mandátum, 2000, 59-60.)

FERENCZI S.: A család alkalmazkodása a gyermekhez. Korunk, 1928/9. on 11. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1928&honap=9

FERENCZI S.: A pszichoszexuális impotencia analitikus értelmezése és gyógyítása. In: FERENCZI S.: Lélekgyógyászat. Budapest, Kossuth, 1991, 25-46.

FERENCZI S.: The Analytic Interpretation and Treatment of Psyhoszexual Impotence. In: FERENCZI S.: First Contributions to Pscyho-Analysis. London, Hogarth Press, 1994.

FERENCZI S.: Katasztrófák a nemi működés fejlődésében. Pantheon, Budapest, 1928. (New edition: Budapest, Filum, 1997.)

FERENCZI S.: Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között. A gyengédség és a szenvedély nyelve. In: Technikai írások (1921-33). Budapest,Animula, 1997., 102-112.

FREUD, S.: On the History of the Psycho-Analytic Movement. (1914) In: S. E. 14: 3-66.

FREUD, S.: A pszichoanalízis egy nehézségéről. (A Nyugatnak). Nyugat, 1917/1.47-52. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm. (Newest edition in: Válogatás az életműből. Ed. ERŐS F., Budapest, Európa, 2003, 444-452.)

FREUD, S. : Freud önéletrajza. Nyugat, 1925/14-15. URL on 11. 02. 2015. http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm. (Newest edition: Önéletrajz. In: Sigmund Freud Művei I. Önéletrajzi írások, ed. ERŐS F., Budapest, Filum, 1993, 9-63.)

FREUD, S.: A „vad” pszichoanalízisről. Thalassa, 2007/1: 101-106.

FREUD, S. – FERENCZI S.: Levelezés II/2., (Ed. BRABANT, E., FALZEDER, E., GIAMPIERI-DEUTSCH, P.) Budapest, Thalassa Alapítvány – Pólya Kiadó, 2003.

FÜST M.: Gondolatok vázlata a külső és belső szemléletről. Nyugat, 1909/15. on 05. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: FÜST M.: Gondolatok vázlata a külső és belső szemléletről. In: Emlékezések és tanulmányok. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1967, 722-731.)

FÜST M.: Az öngyilkosságról. Néhány laikus észrevétel Posch Jenő cikkére. Nyugat, 1921/6. on 05. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: FÜST M.: Vitairat az öngyilkosságról. In: Emlékezések és tanulmányok. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1967, 763-772.)

FÜST Milán: Utóhang az öngyilkosság kérdéséhez. Nyugat, 1921/9. on 05. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

FÜST M.: A házasság „válsága”. Nyugat, 1926/10. on 05. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

FÜST M.: Dr. Georg Groddeck. Nyugat, 1934/12-13. on 05. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Newest edition: FÜST M.: Emlékezés egy nagy-nagy orvosra, dr. Georg Groddeckre. In: Emlékezések és tanulmányok. Magvető Budapest, Könyvkiadó, 1967, 323-326.)

FÜST M.: A pszichoanalízis hatása írókra és irodalomra. In: Emlékezések és tanulmányok. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1967, 621-623.

FÜST M.: Ez mind én voltam egykor. Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve. Budapest, Magvető Kiadó, 1977.

FÜST M.: Teljes napló I-II. Budapest, Fekete Sas Kiadó, 1999.

FÜST M.: Füst Milán összegyűjtött levelei. Fekete Sas Kiadó, 2002.

GARTNER P.: Néhány szó a stekelizmusról. Korunk, 1931/2. on 05. 03. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=2&cikk=5403

GARTNER P.: Van-e szabad akarat? Nyugat, 1933/1. on 05. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

GRODDECK, G.: Unsconcious Purpose in Animal Behaviour. In: Exploring the Unconscious. Worcester, Billing & Sons Ltd., 40-45.

HARMAT P.: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis. Bethlen Gábor Könyvkiadó, Budapest, 1994.

HÁRS GY. P.: A bécsi és a budapesti Stekel arcai a Freud - Ferenczi levelezésben. Thalassa, 2007/2-3: 97-120.

HÁRS GY. P.: Ferenczi, Groddeck, Füst Milán. Az F1-G-F2 háromszög.In: Typus Budapestiensis (szerk. ERŐS F. LÉNÁRD K. – BÓKAY A.) Thalassa, Budapest, 2008: 171-212.

HÁRS GY. P.: Mese az elfojtott erkölcsiségről és a kriminalitásról. Iskolakultúra, 2003/11: 113-123.

HÁRS GY. P.: Pszichoanalízis a Nyugatban (I). Múlt és Jövő, 2008/1: 61-83.

HÁRS GY. P.: Pszichoanalízis a Nyugatban (II). Múlt és Jövő, 2008/4: 47-70.

HÁRS GY. P.: Túl az Óferenczián – Ignotus-problémák és -fantáziák. Thalassa, 2009/2: 39-56.

HÁRS GY. P.: Álmosváros – Budapest. Múlt és Jövő, 2010/3: 51-68.

HÁRS Gy. P.: Krúdy Gyula és a pszichoanalízis. Bevezetés a pszichoanalitológiába. In: Kutatások az Eötvös József Főiskolán. Baja, Eötvös József Főiskola, 2010, 69-78.

HÁRS GY. P.: Krúdy Álmoskönyve és az Álmoskönyv Krúdyja. Lélekelemzés, 2012/1: 27-47.

HÁRS GY. P.: Karinthy és a pszichoanalízis. Imago Budapest (ex-Thalassa), 2013/3-4: 79-94.

HÁRS GY. P.: Apró adalék a Thalassa egy lehetséges forrásához. Imago Budapest (ex-Thalassa), 2013/3-4: 161-163.

HÁRS GY. P.: Határesetek – közelítő távolodók. Ignotus, Krúdy, Füst Milán és Karinthy (Kiteregetés a magyar pszichoanalitikus centrifugából). Kaleidoscope, 2014/9: 279-298. http://dx.doi.org/10.17107/kh.2014.9.279-298

HERMANN A.: [Ankét a magyar iparpártolásról] Nyugat, 1932/8. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

HOLLÓS István: Pszichoanalitikai problémák. Dr. Ferenczi Sándor: Ideges tünetek keletkezése és egyéb értekezések a pszichoanalízis köréből. Lélekelemzés, értekezések a pszichoanalízis köréből. Huszadik Század, 1914/4: 538-543.

HOLLÓS I.: Egy versmondó betegről. Nyugat, 1914/5. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

HOLLÓS I.: Ferenczi Sándor könyvei. Lélekelemzés. Ideges tünetek keletkezése és egyéb értekezések. Nyugat, 1914/8. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

HOLLÓS I.: Búcsúm a sárga háztól. Doktor Pfeiflein Telemach különös írása az elmebetegek felszabadításáról. Budapest, Genius, 1927.

HOLLÓS I.: Nemzeti géniusz és pszichoanalízis. Nyugat, 1929/ 3. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

HOLLÓS I.: A pszichoanalízis mint módszer - Hermann Imre könyve. Nyugat, 1933/13-14. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

IGNOTUS: Tengerparti alkonyat. Ferenczi Sándornak. Nyugat, 1911/13. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

IGNOTUS: (Disputa). Nyugat, 1911/18. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

IGNOTUS: Utószó Freud önéletrajzának magyar fordításához. Nyugat, 1925/14-15. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

IGNOTUS: Utószó az utószóhoz. Nyugat, 1925/16-17. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

IGNOTUS: A házasság „válsága”. Nyugat, 1926/10. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

IGNOTUS: Testvéreink, az őrültek. Nyugat, 1928/5. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (New edition in Túl az óFerenczián. Válogatás Ignotus pszichoanalitikus vonatkozású írásaiból. Ed. HÁRS GY. P. Budapest, Múlt és Jövő, 2010, 107-114.)

IGNOTUS: Utószó Freud önéletrajzának magyar fordításához. Nyugat, 1925/14-15. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (New edition in: Túl az óFerenczián. Válogatás Ignotus pszichoanalitikus vonatkozású írásaiból. Ed. HÁRS GY. P. Budapest, Múlt és Jövő, 2010, 49-54.)

IGNOTUS: Utószó az utószóhoz. Nyugat, 1925/16-17. on 07. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (New edition in: Túl az óFerenczián. Válogatás Ignotus pszichoanalitikus vonatkozású írásaiból. Ed. HÁRS GY. P. Budapest, Múlt és Jövő, 2010, 55-59.)

IGNOTUS: Freuds Sprache – Äusserungen von Hermann Hesse, Hugo Ignotus, Werner Achelis. Psa Bewegung, 1930/2: 510-511.

ILLÉS E.: Bevezetés az individuálpszichológiába. Kulcsár István könyve. Nyugat, 1932/6. on 17. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

ILLÉS E.: Egy pszichoanalitikai tanulmány. Bálint Alice: A gyermekszoba pszichológiája - Pantheon-kiadás. Nyugat, 1931/24. on 17. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

ILLYÉS GY.: Tréning. A pszichoanalízis veszélye. Nyugat, 1935/2, on 17. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

KAHÁNA E.:Adler Alfréd individuálpszichológiája. Korunk, 1926/12. on 17. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1926&honap=12&cikk=4198

KAHÁNA E.: Freud vagy Adler. Korunk, 1927/6. on 17. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1927&honap=6&cikk=4348

KAHÁNA E.: A modern pszichológia és a szociálizmus. Korunk, 1930/10. on 17. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1930&honap=10

KAHÁNA E.: A modern pszichológia és a szocializmus II.. Korunk, 1930/11. on 17. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1930&honap=11&cikk=5334

KAHÁNA E.: A modern pszihológia és a szocializmus.Korunk, 1931/1, on 17. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=1&cikk=5378

KAPÁS I.: Viták a pszichoanalízisről a Korunk című folyóiratban 1926-1940 között. Helikon, 1990/2-3, 183-194.

KARINTHY F-: Szilágyi Géza: Könyvek és emberek. Nyugat, 1912/9. on 01. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

KARINTHY F.: Capillária. Budapest, 1921. on 01. 03. 2015. URL http://mek.oszk.hu/00700/00715/00715.htm

KARINTHY F.: Altató és ébresztő tudomány. (Válasz Ferenczi Sándornak). Nyugat, 1924/2. on 01. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

KARINTHY F.: Én és énke. In KARINTHY F.: Én és énke. Budapest, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1981., 7-13. on 01. 03. 2015. URL http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/karinthy/enesenke.hun

KARINTHY F.: Utazás a koponyám körül. Budapest, Akkord Kiadó Kft., 2003.

KARINTHY F.: „Új lélektan”. Pszichoanalitikus írások. (Ed. HÁRS GY. P.) Budapest, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Pszichológia sorozat, 2013.

KASSAI GY.: A Nyugat és a pszichoanalízis. Helikon. Világirodalmi Figyelő. 1990/2-3: 171-182.

KOSZTOLÁNYI D.: Csáth Géza betegségéről és haláláról. Nyugat, 1919/16-17. on 01. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

KOSZTOLÁNYI D.: Verssorok. Freud. Nyugat, 1928/6. on 01. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

KOSZTOLÁNYI D.: Az elnök. Dr. Hollós Istvánnak. Nyugat, 1933/2. on 01. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

KOSZTOLÁNYI D.: Ferenczi Sándor. Nyugat, 1933/12. on 01. 03. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

KRÚDY Gy.: Totem-Tabu. In: Magyar Tükör. Budapest, Szépirodalmi, 1984, 572-575.

KRÚDY GY.: Álmoskönyv. Budapest, Magvető, 1997. on 01. 03. 2015. URL http://mek.oszk.hu/00700/00756/html

KULCSÁR I.: Társadalom és lelkiélet. Korunk, 1933/1. on 01. 03. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1933&honap=1&cikk=5870

KULCSÁR I.: Társadalom és lelkiélet. Korunk, 1933/3. on 01. 03. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1933&honap=3&cikk=5923

LURIA, A. R.: Az amerikai behaviourizmus. Korunk, 1932/11. URL on 01. 03. 2015. http://epa.oszk.hu/00400/00458/00277/1932_011_5828.html

MÁDAY I: Psychologie des Pferdes und der Dressur. Berlin, Verlagsbuchhandlung Paul Parey, 1912.

MÁDAY I: Gibt es denkende Tiere? Leipzig, W. Engelmann, 1914.

NAGY L.: H. G. Wells: A világ története. Nyugat, 1924/21-22. on 16. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

NAGY L.: Gergő Endre: Materialista lélektan. Nyugat, 1925/10-11. on 16. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=10&cikk=5586

NAGY L.: Nemi szabadság. Korunk, 1930/7. on 16. 02. 2015. URL ww.korunk.org/?q=node/8&ev=1930&honap=7&cikk=5257

NAGY L.: A modern házasság. Korunk, 1931/5. on 16. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=5&cikk=5503

NAGY L.: Könyv az ifjúság nemi problémáiról. Korunk, 1931/10. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=10&cikk=5586

NAGY L.: Az őrült. Nyugat, 1932/22. on 16. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=10&cikk=5586

NAGY L.: Bölcsőtől a koporsóig. Nyugat, 1933/22. on 16. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=10&cikk=5586

NAGY L.: A vezérbika emlékiratai. Tersánszky J. Jenő regénye. Nyugat, 1939/2. on 16. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1931&honap=10&cikk=5586

NEUFELD B.: Merre tart a pszichoanalízis? Korunk, 1938/7-8: 718-720.

P. LIEBERMANN L.: Az asszony, aki pénzt keres. Korunk, 1928/12. on 20. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1928&honap=12&cikk=4711

P. LIEBERMANN L.: Testalkat és leszármazás. Korunk, 1927/10. on 20. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1927&honap=10&cikk=4438

PFEIFER ZS.: Freud és a pszihoanalizis? Korunk, 1926/12: 329-336. 

PFEIFER ZS.: Az elmebetegek felszabadítása. Korunk 1928/5. on 22. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1928&honap=5&cikk=4575

PFEIFER ZS.: Az „Erdők királya”. Pszihoanalitikai adalékok Mussolini természetrajzához. Korunk, 1930/5. on 22. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1930&honap=5&cikk=5198

POLGÁR GY.: A tájképfestészet analizise.  Művészet, 1912/9:  342-347.

POLGÁR GY.: A valószínûség a mûvészi ábrázolásban. Művészet, 1913/10:   399-404.

REICH, W.: A nemzeti szocializmus propagandája és a kampós kereszt. Korunk, 1934/3. on 22. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00400/00458/00285/1934_03_10275.html  

RÓHEIM G.: Ádám álma. (Ed. HÁRS Gy. P.) Budapest, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó,2009.

RÓHEIM G.: Ádám álma. Nyugat,1934/19. on 22. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm. (Newest edition in: Ádám álma. Ed. HÁRS Gy. P., Budapest, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó,2009.)

SZÉKELY B.: Egy zsidó-Krisztustragédia. Korunk, 1926/12. on 22. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1926&honap=12&cikk=4206

SZÉKELY B.:Akik már „kiirták” magukat. Korunk, 1927/4. on 22. 02. 2015. URL

http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1927&honap=4&cikk=4294

SZÉKELY B.: Pszihoanalitikus pedagógia. Korunk, 1927/4. on 22. 02. 2015. URL http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=1927&honap=4&cikk=4295

SZÉKELY B.: Ösztön, kultúra, illúziók. Nyugat, 1934/14-15. on 22. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZÉKELY B.: Mi vár a nőre az új középkorban? Szinetár Ernő dr. és Sós Endre könyve.Nyugat, 1935/1. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: A halál póni-lova. Nyugat, 1911/1. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Az örök „nem”. Nyugat, 1911/4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Kézcsók. Nyugat, 1911/4. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Könnyű halál. Nyugat, 1911/4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Tudomány és Kegyelet. Nyugat, 1914/7. URL on 24. 02. 2015. http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Bokor József meghalt. Nyugat, 1917/13. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Ady Endréről. Nyugat, 1919/4-5. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.:Psycho-Analytical Literature in Hungarian. International Journal of Psycho-Analysis, 1920/1: 459-462.

SZILÁGYI G.: A szív, ki vén... Nyugat, 1920/15-16. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Ugró-nóta. Nyugat, 1920/15-16. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: A közvélemény lélektana. Nyugat, 1921/9. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Sikoltás. Nyugat, 1921/11. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: A rémület orgiája. (Egy tépett idegű ember naplójából). Nyugat, 1922/4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Walt Whitman, az ember. Nyugat, 1923/4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Mi várhat még? Nyugat, 1923/11-12. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: A boldog világ költőjéről. Nyugat, 1924/4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Lírai impressziók Füst Milánról, az emberről és a költőről – A Boldogtalanok felújítása alkalmából. Nyugat, 1925/3-4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Géraldy, a lírikus. (Paul Géraldy: Te meg én. Fordította Kosztolányi Dezső) Nyugat, 1925/8-9. on 24. 02. 2015 on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Tolsztoj tragédiája (Pásztor Árpád könyve). Nyugat, 1925/8-9. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: A házasság „válsága”. Nyugat, 1926/10. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Hideg költő? Nyugat, 1927/4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: A nagy előjáték. Lenkei Henrik drámai költeménye. Nyugat, 1927/5. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Görög-római vallástörténet és mitológia. Kallós Ede könyve. Nyugat, 1928/4. on 24. 02. 2015. URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.: Földi Mihály: A csábító. Regény - Franklin-kiadás. Nyugat, 1928/10. on 24. 02. 2015 URL http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm

SZILÁGYI G.:

T. A.: Oliver Brachfeld: Los isentimentos de infekioridad. (A fogyatékossági érzés) 359 1. Barcelona, 1936. Editorial Apoio. Korunk, 1937/12: 1082-1083.T. A.: Oliver Brachfeld: El examen de la inteligencia en los ninos. (Gerona. Madrid, 1936). Korunk, 1938/1: 74.

Túl az óFerenczián. Válogatás Ignotus pszichoanalitikus vonatkozású írásaiból. (Ed. HÁRS GY. P.) Budapest, Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Pszichológia sorozat, 2010.

VAJDA B.: Sigmund Freud és a XX. század eleji magyar irodalom. Tanulmányok magyar írók és a freudi pszichoanalízis kapcsolatáról. AB-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2005.

VALACHI A.: A pszichoanalízis és a magyar irodalom. In: Typus Budapestiensis. (Ed. ERŐS F. LÉNÁRD K. – BÓKAY A.) Budapest, Thalassa, 2008, 213-260.

VARGA J.: A műélvezet lélektanához. Művészet, 1911/9: 379-384.

VARJAS S.: A szimbolikus művészetrõl.  Művészet, 1908/6: 366-376.

VARJAS S.: Az aesthesis alapproblémája. Művészet, 1909/3: 147-159.

VARJAS S.: A költõi és festészeti szimbolizmusról. Művészet, 1909/6: 302-314.

VARJAS S.: A költõi és festészeti szimbolizmusról.  Művészet, 1911/5: 214-226.

VARJAS S.: Freud elmélete az esztézis keletkezésérõl. Művészet, 1911/8: 319-334.

VARJAS S.: Az impresszionizmus. Művészet, 1912/1: 3-21.

VARJAS S.: Az impresszionista lélek. Művészet, 1912/10: 371-394.

VARJAS S.: A Freud-féle pszichoanalízis. Huszadik Század, 1912/2: 207-224.

VARJAS S.: A freudizmus kritikája (A morál keletkezése). Huszadik Század, 1912/5: 574-583.

VARJAS S.: Pszichológiai tanulmányok (Philosophische Kultur. Gesammelte Essays von Georg Simmel, Leipzig 1911. Verlag von Dr. Werner Klinkhard). Huszadik Század, 1912/5: 791-793.

VARJAS S.: Dolgozatok a modern filozófia köréből. (Emlékkönyv Alexander Bernát hatvanadik születésnapjára. Írták tanítványai, barátai, tisztelői. Budapest, Franklin-Társulat, 1910. Ára 16 korona.) Huszadik Század, 1912/9-10: 447-450

VARJAS S.: A hős születésének mítosza (Der Mythos von der Geburt des Helden. Versuch einer psychologischen Mythendeutung, von Otto Rank. Leipzig und Wien, Franz Deuticke.) Huszadik Század, 1912/11-12: 820-824.

VARJAS S.: Az impresszionista forma. Művészet, 1913/7: 266-279.

VARJAS S.: Az enthuziasztikus képzetek és képzõmûvészetek. Művészet, 1914/4: 202-211.

VARJAS S.: Totem és tabu. Huszadik Század, 1914/5: 691-695.

VARJAS S.: Az ideges jellemről. (Alfred Adler Az ideges jellem). Huszadik Század, 1914/6: 831-833.

VARJAS S.: J. Storfer: Mary's Virgin Motherhood. Huszadik Század, 1914/6: 835.

VARJAS S.: A háború a pszichoanalízis szempontjából. Huszadik Század: 1915/6, 340-350.

VARJAS S.: A háborús szenvedélyek növekedése és fogyása – gondolatok az örök békéről I., II. Huszadik Század, 1916/1: 97-109; 1916/10-11: 244-260.

 

 

 

 



*Written version of the presentation at the conference: Psychanalyse Freudienne et Cercles Litteraires en Europe Centrale. Université Paris-Sorbonne, 19-20 09. 2014.

[1]István Hollós (1872-1957): Hungarian psychiatrist, psychoanalyst. In 1913 he was a founder member and vicarious chairman of the Hungarian Psychoanalytic Society and between 1933 and 1934 he was its chairman.

[2]Sándor Radó (1890-1972.): Hungarian psychoanalyst, one of the pioneers of modern psychoanalysis. The husband of Erzsébet Révész (1887–1923), who was his analyst before and who analysed Lajos Nagy (see note 8) too and belonged to the circle of friend of Milán Füst (originally Fürst, 1888-1967): Hungarian writer, poet, playwright, aesthete.) The brother of Erzsébet Révész, László Révész also was the member of the Hungarian Psychoanalytic Society – as former his sister – in 1924.

[3]Lajos Lévy (1875-1961): physician, from 1917 to 1928 editor of the medical review Gyógyászat.

[4]Ignotus (Hugo Veigelsberg, 1859-1949): Hungarian writer and editor of the review Nyugat, founder member of the Hungarian Psychoanalytic Society.

[5]Sándor Feldmann (1890-1972): Hungarian psychoanalyst. For a period of time (1919-1923) he was member of the Hungarian Psychoanalytic Society.

[6]István Máday (1879-1959): Hungarian neurologist, psychoanalyst. In 1910 he was admitted to the Vienna Psychoanalytic Society on the proposal of Adler, with whom he left the society in 1911.

[7]Sándor Ferenczi: 1912, 1913, 1914, A mechanika (1918), A mese (1918),  1922, Altató (1924), Ignotus (1924).

[8]Róbert Berény (1887-1953): Hungarian painter, who considered himself psychoanalyst. He caricatured the participiants of the VIII. International Psychoanalytical Congress (Salzburg). Olivér Brachfeld (1908-1967): Hungarian individualpsychologist. He translated Hungarian literature to Spanish and Catalan languages. From 1929 he lived in Barcelona and Paris, from 1950 he was a professor first in Venezuela, after that in Columbia and Ecuador. Géza Csáth (dr. József Brenner, 1887-1919): Hungarian physician, writer and critic. He considered himself psychoanalyst.He published a book titled Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa (Psychic Mechanism of Psychosis) in 1912, which Ferenczi also wrote a review on (Ferenczi 1912). Mihály József Eisler (?-1944): Hungarian neurologist, psychoanalyst, member of the Hungarian Psychoanalytic Society. He treated Attila József as well. He was in a friendly relationship with Milán Füst. Alice Hermann (Alice Székely-Kovács, 1899?-1939): Hungarian ethnologist, psychoanalyst, daughter of Vilma Kovács, the first wife of Mihály Bálint.From 1923 she was the member of the Berlin, from 1926 of the Hungarian and from 1939 of the British Psychoanalytic Society. From 1938 she lived in London with her husband. István Hollós (see note 1). Pál Gartner 1900-1975):Hungarian psychiatrist, psychoanalyst, member of the Association of Independent Medical Analysts. Ignotus (see note 4). István Máday (see note 6). Lajos Nagy (1883-1954): Hungarian writer, member of the Hungarian Association for Individual Psychology. Géza Róheim (1891-1953): Hungarian ethnologist, psychoanalyst, member of the Hungarian Psychoanalytic Society. He was the founder of ethnopsychoanalysis. He received the Freud Prize in1921. In 1938 he emigrated to the USA. Béla Székely (1891-1955): Hungarian individualpsychologist, journalist, editor of the journal Emberismeret. In 1938 he emigrated to the USA. Géza Szilágyi (1875-1958): Hungariaan poet, writer, critic. From 1914 he was member of the Hungarian Psychoanalytic Society. (More details in the Literature.)

[9]Kosztolányi Dezső: Verssorok. Freud (Kosztolányi 1928); Kosztolányi Dezső: Az elnök. Dr. Hollós Istvánnak (The Chairman. To Dr. István Hollós) (Kosztolányi Az elnök, 1933); Illyés Gyula: Tréning. A pszichoanalízis veszélye (Training. The Danger of Psychoanalysis) (Illyés 1935); Ignotus: Tengerparti alkonyat. Ferenczi Sándornak (Maritime Gloaming. To Sándor Ferenczi) (Ignotus Tengerparti, 1911).

[10]Sándor Varjas 1908; Az aethesis (1909); A költői (1909); A költői (1911); Freud (1911); Az impresszionizmus (1912); Az impresszionista (1912); 1913; Az enthuzianisztikus (1914). Sándor Varjas (1885-1940): thinker and writer, contributor of the Huszadik Század. After the fall of the Hungarian Soviet Republic he went to the Sovietunion and worked as a university professor, dealing with history of philosophy of the 17-18 century and with the logic and history of dialectical materialism.

[11]Mihály József Eisler (1908), Jenő Varga (1911) and Sándor Varjas. The two other was from Gyula Polgár (1912, 1913). Jenő Varga (1879 – 1964): teacher, social demokrat politician. From 1918 he was member of the Hungarian Psyhoanalytic Society. Gyula Polgár was a secondary school teacher and thinker. Unfortunately we have not found any other data about him.

[12]Olivér Brachfeld; Alfred Döblin (1878-1957): German physician and writer; Sándor Feldmann; Sándor Ferenczi; Pál Gartner; Ernő Kahána (his pseudonyms were: Kovács Ernő, M. Căligăru, 1890-1982) Hungarian physician lived in Romania; István Kulcsár (1901-1986): Hungarian physician, psychiatrist, individualpszichologist, editor of the journal Emberismeret; Alexander Romanovics Luria (1902-1977): Soviet neuropsychologist and developmental psychologist, one of the founders of Cultural-Historical Psychology and a leader of the Vygotsky Circle; Lajos Nagy; P. Lucy Liebermann (1899-1967): Hungarian clinical psychologist); Zsigmond Pfeifer (1889-1945): Hungarian psyhcoanalyst; Wilhelm Reich (1897-1957): Austrian-American psychiatrist and psychoanalyst; Béla Székely. (More details in the Literature.)

[13]More details in Literature. It is worth noting that most of his writings – although they are writings of a psyhoanalyst – are not psychoanalytical ones but the more they belong to literary history. Writing in other disciplines is partly characterictic of some other analysts as well. M. J. Eisler wrote art critisc, A. Hermann and L. P. Liebermann also wrote articles which are not about psychoanalysis. However, in Korunk reviews were published on Brachfeld’s psychoanalytical writings (T. A. 1937, 1938) and Neufeld (1938) reflected on one of his psyhoanalytical study (Brachfeld Merre tart, 1938) published in Korunk too. Most of Brachfeld’s works published in Nyugat are not about psychoanalysis either but about literature (details in Literate). Hence his example – also as a translator of Hungarian literature to Spanish and Catalan – is eminent for the tight connection between literature and psychoanalysis. Another example herewith to the likewise close relationship of psychoanalysis and art is the work of R. Berény. Although he considered himself psyhoanalyst – while we do not know about his trainig – his presence in Nyugat with his 16 publications is characterized by graphics (Fejtanulmány 1912, Rézkarc 1912, Arcképrajz 1913, 1916, Ecsetrajz 1931 a/b) and art and music critics (details in Literate). It is a special curiosity that one of his drawings (1916) is a portrait of a musician (Leo Weiner). The third example is a „wild” analyst (see Freud 2007) again: Géza Csáth. He was not only a physician, writer and publicist, but a composer as well. Among psychoanalyts he was the one who published the most in Nyugat – 42 writings. However much of these are music critics, we can find only two literary reviews (Az isteni, 1910; Kálnoki 1910), 6 short stories (Anyagyilkosság, 1908; Délutáni, 1908; Emlékirat, 1908; Hegyszoros, 1910; Egyptomi, 1912; Tálay, 1914) and only one review on medicine (Orvosi, 1909) and one on art (Jegyzetek, 1910). Another writer, who was neither a psychologist nor a physician, was Lajos Nagy, who published three psychoanalytic articles in Korunk (Nagy 1930; A modern, 1931; Könyv, 1931), and 146 writings – much of them are short stories and literary or theatre critics – some of which touching the theme of psychoanalysis (Nagy 1925, 1933, 1939) and one which is eminently a „pleading” of it (Nagy 1924), and one (Nagy 1932) which is a psychoanalytically inspired short story (Az őrült, The Madman).  And we also have a poet to be mentioned, Géza Szilágyi. Beside his study about the history of the psychoanalytical publications in Hungary (Szilágyi Psychoanalytical, 1920), he also wrote a „psychoanalytical” short story – as Lajos Nagy did – titled A rémület orgiája (The Orgy of Horror, Szilágyi 1922), two psychological articles (Szilágyi A közvélemény, 1921, 1926) and published 9 poems and 6 critics. (More details in literature)

[14]Based on Erős – Kapás 1985. (The first five categories are nearly the same.)

[15]For more about the relationship between Ignotus and psychoanalysis see Hárs 2008, 2009. Ignotus has 432 publications in Nyugat, among them there are poems, critics and other publicistics. In Nyugat we can read four psychoanalitical writings of him (Ignotus 1911; Utószó Freud, 1925; Utószó az, 1925; 1928). He wrote for Die Psychoanalytische Bewegung as well (Ignotus 1930). Most of Ignotus’ published psychoanalytical writings are mostly can be read in Túl az óFerenczián. Válogatás Ignotus pszichoanalitikus vonatkozású írásaiból. (details in Irodalom).

[16]Georg Groddeck (1866–1934): Austrian physician and writer, a pioneer of psychosomatic medicine, according to Freud a „wild analyst”. He was the friend, the therapist and in a sense one of the „masters” of Sándor Ferenczi and Milán Füst.

[17]Unfortunately we have not found any data about P. Alexander.

[18]For more about the relationship of Krúdy and psychoanalysis see Hárs Krúdy, 2010; Álmosváros 2010; 2012; 2014.

[19]For more about the relationship between Füst and psychoanalysis see Hárs 2008, 2014.

[20]All citations are from the diary of Füst (1999).

[21]Imre Hermann (1889-1984): psychologyst, psychoanalyst. From 1919 member of the Hungarian Pschoanalytic Society, from 1922 the secretary, between 1936 and 1944 the vice chairman and from 1945 to 1948 the chairman of it.

[22]See: Füst 1977.

[23]See Ferenczi Nyelvzavar, 1997.

[24]See Karinthy 2003.

[25]See more about this: Hárs 2013.